Biedermeier holmi – IX. befejező rész

Amennyiben e rövidke cikksorozatban felsorolt formai elemeket lelki értékelés nyelvére tesszük át, azaz a biedermeier iparművészet és ornamentika kifejezte hangulatot, vagy stílusvágyat akarjuk jellemezni, akkor  ugyanolyannak kell mondanunk, mint az akkori egész életet: Szentimentálisan polgári jellegű.

 

 

Jellegzetes ékítmények

A biedermeier – kor nem használ állati ékítményeket a díszítményeihez. Annál inkább virágmotívumokat. A szalagban futó díszítmények is mind növényi eredetűek és azoknak is csak lágy stilizálásai. A tiszta geometriai dísz is nagyon ritka, mindenütt virág és virág ékíti a felületeket, de nem dús, hatalmas vagy fantasztikus virágok, hanem csupa szerény ismert, egyszerű szirom, inkább mezei virágokra emlékeztetve, mint a műkertészet termékeire.

 

 

 

 

 

 

Alkalmazásuk többféle. Vagy tömött csokorban szerepelnek vagy egy – egy felületen egyenként számtalanszor ismétlődve, esetleg virágfüzér alakban fordulnak elő.

 

 

 

 

 

 

A csokor szimmetrikus és tömöttre kötött, kissé gyömöszölt összeállítású, melynek a körvonala egy zárt, görbe vonal. A sokszor megismétlődő szétszórtan nyomott virágok, kicsikék és távol esnek egymástól. Éppen ezért a mai kereskedelem kínálta nagy rajzú és dús virágos, állítólag „biedermeier” szöveteknek (1930) semmi köze a volt stílushoz. A virágfüzér is teljesen szimmetrikus, nem szeszélyesen kanyargó, hanem az is lágyan ívelődő. Bennük az egyes virágok mereven beszorítottak, de azért rájuk lehet ismerni. Olyanok, mint a mozgékonyságuktól megfosztott dévaj kis gyermekek.

 

 

Míg a barokk és a rokokó egyetlen nagy díszítménnyé egybenövő ékítmény áradattal borítja be a szövet felületét, melybe számtalan különféle dolgot komponáltak még bele, a biedermeier – kor egy aprócska motívum ismételgetésével fedi csak a felületeket. Ornamentum – komponáló hajlama csak a medalionig, a füzérkoszorúig, a felakasztott füzérig, és ezek egybeszerkesztéséig terjed. Egyik legkedveltebb díszítménye az elliptikus medalion. Fekvő és álló formában legtöbbször keretként alkalmazva a díszítendő felületen. Mint utóbb említett ékítmény, igen gyakori a fekete sziluett – képek befoglalásánál. Néha, a tetején rásimuló virágfüzért visel.

 

 

Ez a motívum, mint faldísz sokszor összekapcsolódik a másik kedvelt ornamentummal a felakasztott virágfüzérrel is, amely két – vagy három ponton van megerősítve. A két szélsőről a füzér végei szabadon lógnak lefelé és az így kialakuló girlandban nagyon kecsesen hat a középső pontról alálógó medalion. Különösen, ha az fekete sziluettet zár magába. Ugyanilyen módon lehet lágy szövetekből is girlandot fonni, melyek a csomópontok felé szűkülnek, és aztán lágyan kiszélesednek. Mentől kacérabbá válik a biedermeier kor ízlése, annál szívesebben használja fel az egykori francia ornamentika kecses szalagcsokrait, melyektől a komoly empire irtózott.

 

 

 

Meg kell jegyeznünk még azt, hogy a folytatólagos díszítmények, sőt az egyes kis elemek is, mind azt a lágy hajlékonyságot mutatják, de néha azt az esetlenséget is, melyet a biedermeier görbe vonala. Arra is figyelmeztetnünk kell, hogy a biedermeier ornamentum sohasem törekszik háromdimenziójú hatásokra, sohasem akar plasztikus lenni. A tér kihasználásában nagyon szerény, mert az ékítményei csak igen kis részét tölti ki a felületnek. Színei általában világosak.

 

 

Amennyiben e rövidke cikksorozatban felsorolt formai elemeket lelki értékelés nyelvére tesszük át, azaz a biedermeier iparművészet és ornamentika kifejezte hangulatot, vagy stílusvágyat akarjuk jellemezni, akkor ugyanolyannak kell mondanunk, mint az akkori egész életet: Szentimentálisan polgári jellegű.

Nem szenvedélyes, hanem mérsékelt, nem csapongó és szeszélyes képzeletű, hanem olyan rendesen beosztott, szerényen mosolygós, érzelmes hangulatú Művészileg kevéssé ötletes, ellenben bensőséges és éppen olyan érzelgős, mint amilyen az akkori polgárság többi életmegnyilvánulása is volt. Szemet, lelket megnyugtatni törekszik, kellemes környezetet igyekszik nyújtani és nem pompát hirdetni.

Nem drámai, mint a barokk, nem túlfokozottan erotikus, mint a rokokó, nem epikai dússággal omló, mint a reneszánsz, nem olyan mereven ünnepi, mint az empire, hanem olyan enyhe lírát kínál, amilyent az akkori költészet is bőven ontott a könnyen elérzékenyülő olvasói elé.

 

 

Közel sem véletlen, hogy napjainkban az újra polgáriasodni készülő magyarországi középosztály körében a bie4dermeier életforma és annak stílusjegyei ismét divatosok, s mint követendő jól bevált példa, az ilyen körök lakásberendezésben ismételt virágzásnak indult.

 

Farkas Zoltán, 1930-n megjelent cikke alapján köre adta: Horváth Tamás

 

 

Szerző: Horváth Tamás