Üvegszekrénybe rendezte el az akkori polgár a biedermeier kor emléktárgyait, a porceláncsészéket, ezüstneműjének egy – egy szebb és ritkán használt darabját, de a köszörült üvegtárgyait is.
A könyvszekrény születése
Nem csak a kanapét és kis munkaasztalkát teremti meg ez a kor, hanem az addig ismeretlen könyvszekrényt, az üvegszekrényt, a vitrint, valamint a szervantét és minden más olyan bútorfajtákat, melyek a polgári élet szükségleteiből születtek.
A könyvek azelőtt nem sok szerepet játszottak a polgár ember életében. Könyve csak a papnak, a tudósnak, a nagyúrnak vagy az írónak volt. A könyveket falba rejtett zárt, vagy nyitott polcokon őrizték a kastélyokban és a palotákban. A biedermeier – korban azonban minden műveltebb polgárnak van már könyve, mégpedig nem is kevés. A polgár azonban nem tűri a nyitott polcok porát, külön fülkés könyvtártermeket hely hiányában nem épít, de szekrénybe akarja zárni a drága könyveit.
De, hogy azok lássanak, kitöri a szekrény oldalának és ajtóinak közepét, és üveget rak azok helyébe, majd ezeknek az üveglapoknak a felületét a föléje helyezett, többnyire kanyargós lécekből összerótt rácsos díszítményekkel tagolja. A szervante embermagasságú és majdnem a földig érő, négy – ötpolcos bútor. Egyes polcok kerekre vágottak. A padlótól felfelé, néha felülről lefelé, kisebbedők. Általában egy középső tengely tartja őket, és ez a gyakoribb forma, vagy pedig széleikkel támaszkodnak három – négy lendületesen görbülő és középen kihajló oszlopra. Erre a bútorra mindenféle használati, később, dísztárgyakat raknak rá – mint például: porcelánt, néha ezüstöt, üveg neműt – úgy, hogy, bár szerényen, de mégis a főúri kandalló pompáját helyettesíti a polgári lakásban.
Az üvegszekrény, vagyis a vitrin a szervante holmik tárolási céljára szolgáltak. A mutogatásra és megőrzésre szánt értékesebb tárgyakat kacérkodtatják, de viszont minden bántalom ellen meg is óvják azokat. A barokk és a rokokó díszes és nagyméretű iparművészeti remekeit teljesen szabadon és födetlenül állította ki a biedermeier ember, de az apró holmiját üveg mögé rejtette.
A vitrinnek egyszerű, sovány keretváza van. Ez a váz rendszerint csak keretszerű összefoglalója az üvegfalaknak és nem oszlopa a szekrénynek. A fő rajta a sok üveglap, mely három oldalról fedi. Hátsó fala tükör, hogy a fény hátulról is csillogtassa a vitrin tartalmát. Rekeszei tágasak, rendszerint három van belőlük.
Mivel, pedig egy ilyen üvegszekrénybe sok mindent kell elrendezni, legtöbbnyire kis tárgyakat, az egyenes emeletek hátulsó és oldalsó részén félmagasságban kis pocok vonulnak még végig. Ebbe az üvegszekrénybe rendezte el az akkori polgár a biedermeier kor emléktárgyait, a porceláncsészéket, ezüstneműjének egy – egy szebb és ritkán használt darabját, de a köszörült üvegtárgyait is.
Folytatás a VII. részben.
Farkas Zoltán, 1930-n megjelent cikke alapján.
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook