Az iparművészek összes tárgyain a görbe vonalak uralták a felületek kontúrjait. Mégpedig egy különleges görbe vonalfajta, amelyet ma már bízvást biedermeier – görbének nevezhetünk.
Korabeli herendi -porcelán készlet
Porcelánok, bútorszövetek és jellegzetes ékítmények
A porcelánokra is rányomta bélyegét a biedermeier stílus. A XIX. század elejéig a porcelán manufaktúrák inkább csak fejedelmeknek, főuraknak gyártottak efféle dísz – és használati tárgyakat. A megvagyonosodó polgárság a biedermeier időkben azonban csak a szükséges olcsóbb dísz és használati tárgyakat keresi a porcelánosoknál, miközben így a keresletével helyes irányban befolyásolja a készülő termékek formagazdagságát is. Az empire kimért szertartásossága már nem felelt meg a biedermeier – kor polgárának, melynek végül is a praktikus következménye az lesz, hogy az empire stílusban már kimunkált, de még festetlen termékeket a gyártók teleszórják a jellegzetes aprócska virágmintákkal, s így adnak túl a megmaradt készleteiken.
Hamarosan azonban a porcelán alakja is átalakul a biedermeier lágy, a lágyság és hajlékonyság formanyelvének megfelelő idomokká. Mostanra nagyalakú dísztárgyakat már alig készítenek. Helyettük, mint nagyon gyakori termék, az úgynevezett díszcsésze lesz, mely nem kíván akkora pazarlást, mint a régi vázák vagy terjedelmes szoborcsoport alakzatok.
Az ilyen díszcsésze ára azonban még mindig nyolc – tízszerese egy használati csésze árának, ezért ezek is inkább csak emlék, vagy ajándéktárgynak készülnek. Ezek a biedermeier csészék már görbült körvonalúak. A fülük nem négyszögletesen merevek, mint az empire csészékké volt, hanem lágyan nekilendülő és gyakran csigavonalban becsavarodok.
 |
 |
A csészealjak peremei, pedig olyan lágyan omlanak kifelé, mint a hullám és mielőtt felhajolnának, nem törnek élben, mint az egykori empire csészealjaknál az látható. Gyakori volt a kehely alakú csésze is, különösen a cseh gyártmányok között.
Az iparművészek összes tárgyain a görbe vonalak uralták a felületek kontúrjait. Mégpedig egy különleges görbe vonalfajta, amelyet ma már bízvást biedermeier – görbének nevezhetünk.
Ez a görbe vonal nem olyan szeszélyes nekiugrású és nem olyan elpazarló, mint az előző korok megszokott görbéi, például a barokké vagy a rokokóé. Nem is olyan kacér, hanem sokkal lomhább és nyugalmasabb. Fantáziája szűkebb, távolról sem olyan kimeríthetetlenül ötletes, de érzelmesebb és merengőbb jellegű.
Nem cikázik három – négyszeres hullámlendülettel, a rokokó hirtelenségével szemben, hanem legföljebb egy, vagy két hullámvölgyből áll, melyeknek az orma és a mélye lapos. Ha ezekbe a biedermeier görbékbe köröket akarnánk belefektetni, olyan nagy átmérőjű körökre volna szükségünk, melyek a tárgyak terjedelmét sokszorosan meghaladnák. Ritkábban kisebbek a tárgy háromszorosánál.
Ezeket a lapos görbéket melyek a gyümölcs lehajtotta ág hajtására emlékeztetnek, az akkori asztalos vagy más iparos nem szerette eltörni és szögletesen egy másik alakzatba illeszteni vagy más erős görbületű kis hullámmal átkötni. Inkább egy lágy lendületű átmenetet faragott hozzá. Így az akkori stílus nagyon emlékeztet az emberi test lassan hajló alakjára. Ezzel is kifejezvén azt, hogy mindenképpen kényelmes akart lenni, és minthogy bútorai felépítésükben is követik az emberi test struktúráját, jóval emberiesebben körvonalazott iparművészeti stílust adnak, mint az előző korok stílusai. A biedermeier görbe másik jellegzetes tulajdonsága: terpeszkedése a padló felé fut szét, ami nagyon stabilissá teszi a székeket, asztalokat.
A bútorok nem játszanak a maguk terhével, hanem inkább az idegen súly felvételére, annak befogadására kínálkoznak. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy nem kacérkodók, nem törekszenek kecseskedésre, mint a rokokó bútorai, hanem a munkás polgárságnak igyekeznek kényelmet nyújtani. Ornamentikájuk 8Ékítésük) fölötte szegényes. Csak nagy ritkán van rajtuk egy kis lapos faragás. Ezek egykori rokokó motívumok vagy empire díszítmények vetületei.
A biedermeier – kor ornamentális vágyait nem a fa alkatrészeken elégíti ki, hanem a bútorszöveteken. Szövettel vonja be a székek, karszékek, dívánok és kanapék ülőfelületét és támláit. De a behúzásra szolgáló anyag már nem selyem, hanem gyapjú, vagy a még olcsóbb, nemrégiben feltűnt gyapotszövet (pamut). Ezeknek a díszítményei pedig már nem szövéssel, hanem még olcsóbb eljárással, nyomással készülnek. Színes nyomással, mely a legpompázóbb, talmi minták alkalmazását olcsón teszi lehetővé.
Korabeli tapéta töredéke
Korabeli tapéta töredéke
A bútorszövetek kattunja rendszerint világos alapú. A minták sokszor ismétlődő, aprócska motívumokból állnak és a bútorkárpitok szövetei rendszerint azonosak a függönyök anyagával. Ornamentikájuk élesen elhatárolódik a megelőzőtől. Lényeges tulajdonsága a szimmetria. A rokokó kacérkodó szimmetriátlansága nem illik a rendes, nyugodt és dolgos polgáremberhez. Az a lebegő játékosság, mely a rokokót jellemezte, teljesen hiányzik a biedermeier díszítményéből.
Bár ez is gyakran ugyanazokat a virágelemeket használja, de azt már geometrikus pontossággal, egymástól egyenlő távolságban rendezi el. A négyzetekbe sorakozó széles rácskeretből pedig parányi, kis virágszirmok kandikálnak elő, melyek pontosan a rácsminta közepébe vannak pöttyentve.
Folytatás a IX. – befejező részben.
Farkas Zoltán, 1930-n megjelent cikke alapján
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook