Bodzaszörp a nyári melegre

Nehéz elhinni, de voltak olyan idők, mikor egy lukas két filléres sem maradt a Svájcisapkánk „villámhárítójára” felfűzve, hogy onnan lehúzva, azon egy darabka Kandiscukrot vegyünk a sarki fűszeresnél, Komjáthy néninél.

Pedig ezt a spárgára fűzött, üvegragyogású édességet, akkoriban minden gyerek imádta. Mi volt abban a jó? A csuda sem tudja, de még focizás közben is rágtuk. Rágtuk – rágtuk, ha volt, s ha volt, volt bizony éppen elég lukas fogunk is attól a szüleink nagy bosszúságára. A fogorvosi székben aztán mindig megfogadtuk: Kandist, azt aztán soha többet!

De hát akkor mi legyen az édességgel? Erre a választ Emma néném, apám nővére adta meg minden Májusban. Május közepén ugyanis, ahány gyerek csak akadt az utcában, mind összeszedte velem együtt s kosarakkal a karunkon irány a Duna parti erdő, melynek szárazabb szélén minden lépésre virult, hatalmas ernyős virágaival egy-egy bodzabokor. A színes lepkéktől tarkálló sárgásfehér virágfejeket kosárba gyűjtöttük s már vittük is Emma nénikém konyhájára szörpöt készíteni. Ő szorgalmasan mosta, üvegekbe rakta, kavarta, szűrte, mi gyerekek meg jó hideg csapvízzel hígítva a focizástól megszomjazva pohárszám döntöttük magunkba. Isteni volt az íze. Még a Kandis cukorról is elfeledkeztünk néhány pohár bodzaszörp elszopogatása után.

Emma nénikém ma már csak az én gondolatomban kavargatja az üvegjeiben úszkáló bodzavirágokat, de amikor eljön Május és virágba borulnak a Bodzabokrok, fogom az akkori kosarat és rohanok a Duna partra. Ugyanis még ma is imádom a nyári nagy melegben az üdítő Bodzavirág szörpöt iszogatni.

Hozzávalók:

Kristálycukor: kb. 3 – 3 és fél kg.

Bodzavirág: (csak tiszta helyről begyűjtve) 15 – 20 virágernyő

Citromsav: 5 dkg.

Citrom: 2 – 3 db. és lehet hozzá tenni még 2 -3 narancsot is (akkoriban ez csak a mesében volt)

Mind ezekhez 2- 3 l felforralt és lehűtött csapvíz.

Ahogyan Emma nénikém készítette:

A bodzavirágokat folyóvízben egyenként jól megmosta, majd szitára szedve lecsepegtette. A citromokat, narancsokat forró vízzel leöblítette, szárazra törölte és ujjnyi vastagságú karikákra szelte. Az egészet kétfelé osztotta és egy- egy ötliteres zárható szájú üvegbe tette. Ráöntötte fele- fele arányban a cukrot, a citromsavat és a lehűtött vizet. Úgy, két hétig a kamrában állni hagyta, de a cukor, ha hamarabb felolvadt, akkor már előbb is kaphattunk kóstolót az isteni nedűből. A két hét állás alatt az érlelődő szörpöt természetesen, két – három naponként óvatosan megkavargatta. Mikor úgy látta, hogy készen van, gyolcson vagy tüllön – ma papíron – literes üvegekbe átszűrte, lezárta s, ha meg nem ittuk – ami lehetetlen volt – egész nyáron a hűvös kamrában elállt.

Ez a jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető ízű, vitamindús ital, akár az üdítőitalok királynője is lehetne. Igazi HUNGARIKUM.

Tessenek kipróbálni.

Közreadta:

Szerző: Horváth Tamás