Divat Pest-Buda egyesülésének korában – II. rész

Gyakorlati érzékükről vall az a fintornak beillő megjegyzés – mely szerint „az erszény elhatározza az üdülés célját. De találunk még egy kitűnő tanácsot, mely máig szintén semmit sem vesztett aktualitásából:

Az előrejelzés a divattervezés egyik legnehezebb feladata. Így azután az ajánlatok is óvatosak. Mi sem természetesebb, hogy a legszebb divatajánlatoknál – nyári modellekről lévén szó – gondosan figyelni kellett az időjárásra.

A „kedvenc” fehér ruhákról a továbbiakban így szólnak:

„Sokan – meleg nyarat sejtetvén – készültek a fehér ruhákra. Nincs is szebb a lenge, üde fehér ruhánál a ragyogó nyári napon, de fájdalom, napok jönnek és mennek, s nem hasonlítanak egymáshoz azért tehát helyesen tesszük, ha előrelátók vagyunk és nem csupán csak fehér ruhára alapítjuk a reményünket, a nyári öltözéket illetőleg.

A színes alsószoknya már előbb megjárja. Nem hiába pártolja a divat idén is az az élénk színeket. A divat szereti mindazt, ami színes, ha bár színhangzatának alapárnyalata már évek óta az „écru” (Tojáshéj szín) felé látszik hajlani – mert a bizonytalanhoz minden élénk színárnyalat illik.”

Egyenesen „kísérteties”, hogy milyen sok hasonlóságot találunk az elmúlt évtizedek divatos színei és a másfél-száz esztendős, volt divatszínek között.

„A színek közül minden évben válasszunk egy kedvencet. Néhány év előtt zöld, aztán vörös, végre lile volt, most pedig a kék szín uralkodik.” Ahogy a színekről kerül a szó, valóságos költővé válik a korabeli tudósító.

A lírai hangulatú felsorolásból érdemes idézni a folytatást is:

„Most a kék szín uralkodik, még pedig a tágas égboltozat minden árnyalatában. A derült reggel távol láthatásának vizenyős kék színétől, fölfelé a csillagos ég sötétkék árnyalatáig, sőt még a zivataros ég zöldeskék csudálatos árnyalatai is, mik a sötét, fenyegető felhők közül kikandikálnak. Az emberi szellem elleste az árnyalatokat az örökös mintaképétől a természettől, minden legcsekélyebb műveletéhez s így a ruhákat és a szalagokat az ég színéibe mártotta.

E színek a páva büszke tolldíszébe szilárd alapot öltenek, a miért is az újabb, művészeti dús színeket „páva” színeknek nevezzük, és nem elégszünk meg a kékkel, hanem igyekszünk azt a zöld, barna, vörös és lila szín átmenetben is elérni.”

Nyári divatlap nem jelenhet meg az elmaradhatatlan üdülési tanácsok nélkül. Tudták ezt már akkoriban is a szerkesztők, ezért részletes és mindenre kiterjedő tudósítást írtak a nyári üdülés öltözékeiről.

Gyakorlati érzékükről vall az a fintornak is beillő megjegyzés – mely szerint „az erszény elhatározza az üdülés célját. De találunk még egy kitűnő tanácsot, mely máig szintén semmit sem vesztett aktualitásából:

„A legboldogabbak, kik legkevesebb terhet visznek magukkal.” Az utazás, az üdülés ma is sok gondot okoz, pedig könnyedebben öltözünk, mint egykoron. A csomagolás közben – a „nagy kétségbeesés” pillanataiban gondoljunk vissza a szép – mamáinkra: nekik alighanem még nehezebb volt.

„Fürdőkben már uralkodik a divat, ezért itt is annak kell hódolnunk. A reggeli sétához piké, világos perkál gyolcs, vagy mohair ruha hason-, vagy eltérő színű alsószoknyával, szalaggal díszített szalmakalap az öltözékhez illő napernyő és kesztyű illik.

A déli és esti öltözék, háló szövet vagy mollból, franczia muszlinból, könnyű selyemből, fulárdból, vagy nyári popelinből áll. Egészen világos könnyed öltözékhez világos cipőket veszünk, ilyeneket azonban sötétszínű ruhákhoz soha sem szabad választanunk!

Czélszerű, ha a topán egy árnyalattal sötétebb az öltözetnél, sót séta öltözetnél inkább fekete lábbelit választunk, mint olyat, melynek színe nem illik az öltözethez. Hosszú kivágott, sarkos czipőket hordunk, az öltözettel összhangzó színben, melyeket nagy rózsák díszítenek. Nagyon gyakori és ízlés teljes azon legújabb divat, mely szerint a kalapokat a ruha kelméjéből készítik.”

A fent kitett kelmék – itt a szerző a lapban látható rajzokra hivatkozik – a legjobb minőségben és legjutányosabb áron Monaszterly és Kuzmik udvari divatárusoknál kaphatók.

Monaszterly és Kuzmik udvari divatárusok (Talán még jelzi valahol egy csöndes budai temetőben az egykoron divatos fekete márvány obeliszk a sírjukat.) színes metszeteken mutatták be „A divat” olvasóinak párizsi mintára készült modelljeiket.

S hogy az egykori laptulajdonosok is büszkék lehessenek odafent, a földi munkájuk eredményességére, elárulhatjuk nekik, hogy aukciókon még napjainkban is felbukkan kiadványaik egy-egy színes metszete, mely példányokért a gyűjtök, bizony borsos árat képesek fizetni.

A cikk folytatása olvasható a III. befejező részben, korabeli színes metszetekkel illusztrálva.

Szerző: Horváth Tamás