Doktor Úr!

 

– Önöket mi szél hozta  Palermóba? Csak nem itt laknak?

– De bizony, már három hónapja lesz annak, hogy Sashalom fáktól árnyas utcáit, s szüleim idejében még a polgári jólétet szimbolizáló villalakásunk romjait a hátunk mögött hagytuk, Gyerekeket (Réka 4, Emese 5 éves) és csomagjainkat, felmálháztuk a tizennégy éves Fiat Pandánkra, s meg sem álltunk addig, míg meg nem érkeztünk ide: Talján országba.

Egy könnycsepp a múltnak, egy vidám mosoly a jövőnek, s L. Péter doktor (38 éves sebész) máris folytatja.

 

Nappali szoba amerikai konyhával (6)

– Tudja Évával (felesége 35 éves gyerekorvos) soha sem hittük volna, hogy Magyarországon a XXI. század elején utcára kerülhetünk. Hiszi – nem hiszi, majdnem megtörtént velünk.

 

Berendezési alaprajz I.

Galéria(hálószoba és gardrób)  alaprajza II.

Csak nem valamilyen orvosi műhiba következménye képen kellet sashalmi házukat elhagyni?

– Szó nincs róla. „Egészségügyi reform”, Mond ez a neoliberális sorscsapás valamit önnek? Nos, ez a „reform” volt a végső csepp a pohárba, ami aztán, idáig kergetett bennünket Sashalomról.

– Tudja akkortájt már egy jó ideje úgy jártunk be a kórházba – én a műtőbe – Éva a gyerekekhez – hogy nem tudhattuk az ügyelet végeztével, lesz e még másnap is munkahelyünk? Ha becsukjuk magunk mögött a 150 éves öreg épület kapuját, másnap lesz-e még valaki, aki ismét kinyitja nekünk az ódon tölgyfa ajtókat?

 

Galériáról letekintve a nappali szoba látképe (6)

Nappali szoba részlete (5)

Nappali szoba részlete az előszoba felől (6)

 

– Hónapokon keresztül ilyen létbizonytalanságban álltam a műtőasztalnál, Éva meg gyógyította a gyerekeket, s közben azt sem tudtuk, hogy a mi két gyerekünk óvodai díját, miből fogjuk a hónap végén befizetni. A háztatarozásra felvett hitelünk törlesztéséről, nem is beszélve.

 

 

 

Étkező a  beépített konyhával (6)

 

– Hova megyünk dolgozni, ha bezár a kórház? Lesz még holnap is fedél a fejünk felett? Éjszakánként nem hagytak nyugodni ezek a sorsrontó gondolatok.

– Kérdezem én, ilyen állapotban, lehet gyógyító munkát végezni?

 

Hálószoba a galérián (2)

– Sok álmatlan éjszaka, sok civódás után határoztuk el; „arive dercsi,” irány az olasz „csizma,”. Gondoltuk, talán még kényelmes is lesz, ha belebújunk.

– Ma már nyugodtan elmondhatjuk; nem bántuk meg. Ez a csizma, ha nem is olyan kényelmes, mint gondoltuk, de legalább nem szorít.

– Tudja, annak idején mindketten itt tettük le a szakvizsgáinkat, ahol most dolgozunk, és itt fogadtak olyan szeretettel az akkori kollégáink, amiben otthon soha sem volt részünk.

– És nem sajnálták otthagyni a szülői házat, azt a gyönyörű múlt század elején épült villát?

 

A konyha részlete (6)

– Nem. Az a ház, de hiszen ön is látta, már úgy is teljesen lepusztult. A tatarozási hitelből, melyet nagy nehezen a barátaink kezességvállalásával sikerült a „bankunktól”, óriási kamatra, felvenni, csak a legszükségesebb javításokra futotta. Egy fiatal, magyar, orvos házaspár otthoni fizetéséből, pedig többre aligha futja.

Meghirdettük, és ugyan áron alul, de legalább gyorsan túladtunk a szülői örökségemen. A felvett hitelt visszafizettük, a többit meg már úgy is ismeri.

 

Fürdőszoba a szülők számára (4)

– Szép ez a kis lakás, hogy jutottak hozzá? Hogyan tudták ilyen gyorsan és ilyen ízlésesen berendezni?

– Ez Éva és a jelenlegi igazgató főorvosunk érdeme.

– A szolgálati lakást a kórház biztosította számunkra, a pénzt a bank adta kölcsön, persze a kórház kezességvállalására. A vásárlás, vagyis a bútorok beszerzése, már közös munkánk eredménye. A berendezési tervek elkészítése is a mi érdemünk. Hát dióhéjban ennyi a mi kis kálváriánk története.

– Szétnézhetünk a lakásukban? Talán otthoni olvasóink is kíváncsiak, hogy itt Palermóban, hogyan nézhet ki az otthona egy új életet kezdő fiatal, orvos házaspárnak?

– Tessék!

 

Előszoba és a hall egy részlete

– Mielőtt azonban körülnéznénk, engedjen meg egy utolsó kérdést: – Nem vágynak vissza Sashalomra?

– Hazudnék, ha letagadnám, minden este úgy fekszünk le a gyerekekkel, hogy imát mondunk a hazánkért.

 

 

Gyerekszoba (1)

– De talán kerüljenek beljebb! – tessékelt az utat mutatva, miközben, hogy észre ne vegyem, egy pillanatra hátat fordított nekem. Lehet, hogy én láttam rosszul, de míg elfordult, mintha, valami oda nem illő dolgot törölt volna le az arcáról.

Egy lélegzetnyi szünet, s a kellemes, mély hangja ismét vidáman zengett az előszobában.

– Isten hozta Önöket nálunk. Kerüljenek beljebb!

( Ez a cikk a 2007 -es kórházbezárások emlékére íródott, képzelt személyekkel és helyszínnel.)

 

 

Szerző: Horváth Tamás