Egy nagypapa intelme unokáinak

Unokáimnak írt levelemet, azért bátorkodom a nyílvánosság elé tárni, mert tudom, hogy rajtam kívül, még nagyon sok olyan nagyszülő él a Földön, akik az általuk már megélt nehézségeiktől szeretnék  unokáikat, hozzám hasonló  “jó” tanácsokkal távol tartani.

Galériás garzon kezdő házasoknak

Drága Franciskám és drága Elizám!

Mi tagadás felnőttetek. Bűbájos apróságokból, egy – kettőre, komoly gondolkodású, családalapításra érett, csinos ifjú hölgyekké cseperedtetek.

Mit is tanácsolhatnék, mit is mondhatnék felnőtt életetek kezdetén, ami olyan örök igazsága az életnek, amely nemzedékeken átívelő, ma sem idejét múlt, s napjainkban is még mindig megfontolásra érdemes igazság?

Sokat törtem a fejem, sokat kutakodtam az emlékeim között, míg végül is rátaláltam.

Nem is volt olyan nehéz, mint azt elsőre gondoltam. Behunytam a szemem és máris peregtek előttem ifjúkorom emlékeim képei. A régen volt szép napok legszebb eseményei. Milyen csodálatos is volt Nagymamátokkal a házasságkötésünk ceremóniájának fennkölt érzése, majd az azt követő hetek és hónapok közös útkereséseinek örökre szóló élményei? Mintha mindezek csak tegnap történtek volna, úgy él még most is bennem a közös fészekrakásunk türelmetlenséggel, izgalmakkal – szinte már – már csigalassúsággal múló napjainak emlékei. Aztán meg Gyermekeink, közöttük Édesapátok világara jövetelének, semmivel sem összehasonlítható, boldog várakozással teli, izgalmakban felülmúlhatatlan percei.

Nos, ha mind ezekre visszagondolok, bátran biztatlak arra drága Unokáim benneteket is, hogy találjatok mielőbb magatokhoz méltó férjet. Rakjatok, mielőbb közös fészket s alapítsatok benne önálló gyerekzsivajtól hangos boldog családot!

Tudom a mai túlságosan is felfordult világunkban, ebben az általános szegénység közepette sok fiatal gondolni sem mer családalapításra, még kevésbé önálló, független saját otthonra, de ha még is, akkor marad a szülői – netán a nagyszülői ház, vagyis az „Ősök” már jól ismert otthona.

   

Lakóparki garzon lakás kezdő házasoknak

Nem jó dolog ez. Mondhatnám azt is: természetellenes. Kétségtelenül az, hiszen minden új házasság megkövetel egy új önálló otthont, még ha kezdetben oly szerény is lenne az, mert csak is önálló, mindenkitől és mindentől független otthonban lehet egy új életet kezdeni s új családot alapítani.Tehát alapjaiban hibádzik ott valami, ahol a fiatal házasok az „Őseikkel” közös otthonban kénytelenek élni.

Drága kis Unokáim, higgyétek el nekem, mind ezt nem azért mondom, mert szeretnénk már megszabadulni Tőletek, sőt Isten a megmondhatója, mennyire boldogan töltenénk Véletek közösen egy fedél alatt, hátralévő öreg napjainkat. De mi már tudjuk az ilyen együttélésnek a kikövetelése csalfaság, megbocsájthatatlan hiba és kicsinyes önzés lenne a részünkről. Az ilyen egy fedél alatt élésnek, előbb vagy utóbb, ifjú életeteket megkeserítő – akaratlan ütközéseinkből következő kellemetlenségeknek – dúsan buzgó forrása lesz.

Nem akarom azt mondani éles szóval, hogy beteg lenne az ilyen helyzet, de hogy egészséges sem, azt a már megélt tapasztalásaim alapján állítom.

Társasházi felújított lakás ifjú házasoknak

Az ilyen együttéléshez sok tapintat, sok belátás, nagyon nagy türelem és kifogyhatatlan szelídség szükségeltetik. Ez egyfajta olyan kötöttséget jelent, mely nagyon is távol áll attól a gondolattól, amire már oly nagyon vágytok; a szabadságtól. És ebben igazatok van. A szabadság egyike életünk legfőbb értékeinek. Érdemes érte igen nagy áldozatokat is hozni. Példa rá Nagyanyátokkal nemsokára bekövetkező Aranylakodalmunk; elmúlt ötven évének jutalma; az együtt megélt élmények kínjai, gyötrelmei, gondjai, na és természetesen a szép napok; az a semmihez sem hasonlítható sok – sok közösen megélt színes élmény, melyek minden nehézséget később feledtetni tudtak. Hogy csak egyet említsek a sok közül: Nos, mind közül talán a legemlékezetesebb, amikor éppen Gyermekeinket majd később Titeket, először foghattunk a karjainkban, és először lehelhetünk csókokat rózsás kis arcocskáitokra.Ezt az élményt egy ember életében semmilyen gazdagság, semmilyen ragyogás sem képes pótolni.

Értetek, kik a fiatalságunk idején kiharcolt függetlenségünk, s szabadságunk értelmének fényes bizonyítékául szolgáltok, hogy ma vagytok nekünk, talán mondanom sem kellene- megért minden lemondást és nehézséget.

Éppen ezért kétségem nincsen felőle, hogy, többet ér egy apró fészek, amelyik csak is a magatok otthona, mint bármilyen megosztott palota hamis ragyogása, kényelme. Az igazi otthont nem a gazdagság silány kincseinek fénye ragyogja be, hanem zsivajgó apróságok mosolygós arcocskáinak vidám sokasága.

Ezért drága Unokáim, bár mennyire is szeretném, jobbat nem tanácsolhatok; Ne törődjetek az élet pillanatnyi nehézségeivel, bátran vállaljátok a küzdelmet, megpróbáltatások nehéz, de múló napjait, mert ezek a gondok és bajok a gyerekkacagástól éppen olyan rémülettel futnak tova otthonotok falai közül, mint ahogy ördög menekül a tömjén füstjétől. Egy szóval: Rendezettek be minél előbb egy olyan önálló otthont, melynek asztalán kezdetben talán a kisebb kenyér lesz a jutalma, de aztán annál több boldogság és annál tartalmasabb, szebb élet jár majd cserében.

A kényelem passzív örömeit soha ne cseréljétek fel a fészekrakás aktív örömökkel járó cselekvő, tenni akarásával!

 

 

Fél szuterén beépítés. Fiatal házasok otthona egy családi ház aljában

Ti mai fiatalok túlzott riadalommal néztek a jövőtök elé. Talán túlontúl is borúlátók vagytok, pedig éppen a fiatalságotok indokolná, hogy telve legyetek vidám elszántsággal és merész bizakodással.

Ugyanakkor óvva intelek benneteket az ellenkezőjétől is; a mindent egyszerre és azonnal akarni vágyás, csalfa és hamis illúziójától.

Az egy életre megálmodott önálló otthon, még a legtehetősebb embertársaink számára sem azonnal megvalósítható kívánság. Még ők sem képesek egyetlen varázsütéssel – bár milyen vastag is a pénztárcájuk – a megálmodott otthont elővarázsolni.

Ez már azért sem lehetséges, mivel az Otthon egy olyan élő sokféleségnek a harmonikus egysége, mely napról – napra velünk együtt fejlődik, s válik olyanná, amilyenné mi magunk is vele közösen leszünk az életünk során.

A barátságos melegséget sugárzó fészek kialakításához, tehát közel sem csak gazdagságra van szükség, sőt pénzből kell hozzá a legkevesebb. Viszont annál több legyen ízlésből, ötletességből, szellemes megoldások sokaságából, s ami még mindezeknél is fontosabb; kifogyhatatlan mély emberi érzésből, lelki gazdagságból. Ti Franciskám, s drága Elizám, Istennek hála, ily adottságoknak, bátran állíthatom, ugyancsak bővében jártok.

Meglátjátok, ha egyszer önálló fészket raktok a párotokkal, mennyi öröm fakad majd a férjetekkel való közös megoldáskeresésekből. Biztos, hogy lesznek közben tévedéseitek is, melyek természetesem a tapasztalat hiányából fakadnak majd, de még ezek a melléfogásaitok is egyszerre csak, akár egy mesében, örömmé változnak. Nem is gondolnátok, később mennyi édes mulatságos pillanat származhat majd néhány közösen elkövetett, korábbi baklövéseitek némelyikéből, és azokból, mennyi közös kacagás és vidám perc származhat majd egyszer az emlékeitekben visszalapozgatva?

 Belvárosi padlástéri beépítés. Fiatal pár otthona

 

Mi még most sem felejtjük Nagyanyátokkal, mikor nyáresteken, kedves padunkon a kertben ülve, öreg házunkra vetjük kissé már megfáradt tekintetünket.

A lábatok előtt az önálló élet lehetőségének küszöbje, csak bátran át kell lépnetek rajta.Most joggal kérdezhetnétek tőlem: Valóban csak így tanulhat az ember?Kérdem én drága kis Unokáim, hogyan másképpen tanulnátok a magatok fejével, ha örökösen az Ősök tapasztalatai és okosságai után kell mennetek. Mikor módotok sincs arra, hogy megtudjátok, amit Ti magatok kiötölnétek, megálmodnátok, vajon nem jobb és hasznosabb leendő önálló életetek gondjainak a megoldására?

Drága Unokáim mindent egybevetve, csak is azt tanácsolhatom Néktek, ha boldogságot szeretnétek kapni az élettől, mielőbb rakjatok önálló, saját fészket s abba alapítsatok önálló családot, mert csak az ilyen új élet lehet kerete egy olyan otthonképnek, melyről minden családszerető ember álmodik. Az ilyen otthonnak a falai belülről szeretettel és boldogsággal van tapétázva.

  Galériás garzonlakás I.

Ám, ha kényelemből, gyengeségből mégsem vállalkoznátok egy ilyen önálló otthon megvalósításra, melyet drága Franciskám, s drága Elizám feltételezni sem tudok Rólatok, nos, akkor sem fog összedőlni a világ. Csakhogy, akkor türelemmel kell majd viselnetek Őseitek otthonának számotokra „elavult” törvényeit. Azokat a Néktek is idegennek és idegesítőnek tűnő szabályokat, melyeket eddig, mint gyerekek talán észre sem vettek, de mint új családban élő öntudatos egyéniségek, már csak igen nehezen tudtok majd tolerálni és elviselni.

Én bizakodom és reménykedem abban, hogy Nagyapai intelmem most a felnőtté válásotok küszöbén, még ha teljességgel talán nem is érthető, azért már fél füllel meghalljátok, és apránként még meg is fontoljátok.

Galériás garzon II.

Drága kis Unokáim tudom, létezik ennél „királyabb” életre való útbaigazítás is a világon, de nagyapátok emlékeiből most sajnos, csak ennyire futotta. Kívánom, adjon Néktek a Jóisten erőt, kitartást, egészséget s legalább olyan boldog és szép Családot, amilyennel az Ég megajándékozta nagyszüleiteket és Szüleiteket!

Szerető Nagyapátok: Tamás

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots