Potyka, Rozi mama módra

Gyermekorom nyarait a Balaton déli partján található egyik kis parti településének családi nyaralójában töltöttem. Maga a település olyan jellegtelen volt, hogy még a vonat is csak napjában egyszer állt meg az állomásán, A vízpartján meg nemhogy strand nem volt, egyenesen csakis a falu csordájának volt nap, mint nap lefoglalva. Esténként ide hajtották le a környék szomjas teheneit itatni. A tehenek ilyenkor szügyig gázoltak a Balatonba s miközben szomjukat oltották a lepényeiket el – elpotyogtatták a homokos part sekély vízébe. A hullámzás meg ezt a tápanyagban még mindig gazdag ürüléket reggelre bemosta a parti nádasba az ott már várakozó éhes halrengeteg legnagyobb örömére.

– Mi gyerekek ezt kilesve,már kora reggel, mogyoróvesszőből, cukorspárgából és libatollból fabrikált pecabotjainkkal a langymeleg vízben várakozva, kenyérből gyúrt gombocskákkal izgatottan csaliztuk fel a gombostűből hajlított horgainkat.

– Mire Rozi mama elkészítette a reggelinket, friss, forralt tehéntejet, hozzá vajas, sárgabarack lekváros kenyeret, mi már végeztünk is a halfogással. A mama hívőszavára három – négy arany hasú potykával szaladtunk a terített asztalhoz.

– Nem sokáig bírtuk ülve az asztalnál. A meleg tejet gyorsan felhörpölve, a lekváros kenyérrel a kezünkbe már szaladtunk is a legelő felé, ahol már vártak kihívóink, a falu mezit lábas bandája, hogy lejátsszuk az előzőnapi focimeccsünk visszavágóját.

– Szegény Rozi mama mire leszedte a reggelihez terített asztalt mi már rúgtuk a labdát. Csak késő délután értünk haza, természetesen hót koszosan és rettentő éhesen. ilyenkor az első mondat, ami elhagyta a szánkat egy rövid kérdésre korlátozod ott: Mama, mit lehet enni?

– Rozi mama ilyenkor meg tetetve a sértődöttet, erőltetett, mérges hangon  igyekezett komolyan válaszolni a füleinek. amúgy nagyon is kedves kérdésünkre:

– Hát az orrotokat is focipályán hagytátok? Mégis minek érzitek az illatát?

– Egyszerre kiabáltuk ragyogó ábrázattal:

– hurrá! Hal hagymás krumplival

– Azóta már sokszor ettem sokféle halételt, de olyat, melyet akkor Rozi mama készített a potykáinkból, olyan finomat még sohasem.

 Rozi mama egyszerű tepsis hala:

– Hozzávalók:

– Ponty vagy harcsa kb. 1,5kg (fej nélkül)

– Krumpli lehetőleg rózsa 70 -80 dkg

– tejföl, minél zsírosabb, annál ízletesebb 3dl

– zöldpaprika 2-3 db (aki szereti a csípőset: bogyiszlói)

– Paradicsom, legalább öklömnyi és leveses 2 db

– hagyma 2 db kisebb fej szeletre vágva

– disznózsír 8- 10 dkg lehet vaj is

– fűszerezéshez: piros tőrt paprika, só ízlés szerint

Hagymás – krumplis ágy. Erre halmozzuk a sózott halszeleteket és mindent ami még a receptben olvasható  

– Ahogy a mama készítette:

– Tisztítsuk meg a halat, vagy halakat. Vágjuk szeletekre a szeleteket félbe, avagy, aki ügyes filézze ki és abból készítsen ¼ tenyérnyi kockákat. A szeleteket sózza be és tegye letakarva hűvös helyre. Amíg a halszeletek átisszák a sót, addig a hagymaszeleteket dinszteljük le arany barnára. Egy jénai tálat, vagy tepsit kenjünk ki vékonyan zsírral (vajjal) és a karikára szeletelt krumplit rétegesen terítsük el az alján. Enyhén megsózzuk, majd az zsírban dinsztelt hagymával a tetejét hintsük meg. Előmelegített sütőben (alufóliával) lefedve kb. 10-12 percig pároljuk.

– Ezután helyezzük a tetejére a besózott haldarabokat és locsoljuk meg olvasztott zsírral. Halmozzuk a tetejére a hosszában szeletekre vágott paprikát és a hámozott paradicsom felkarikázott szeleteit. Kanalazzuk rá a tejfölt és végül szórjuk meg az egészet tört pirospaprikával.

– Tegyük vissza a sütőbe és süssük szép pirosra. A jénai tálban, vagy tepsiben még forrón adjuk fel.

– Jó étvágyat!

Szerző: Tamás Horváth