A horgászok szezonhala: a télen is fogható csuka. Sokan a vizek farkasának is nevezik. Az elnevezés nagyon is illik erre a rendkívül vad és mindig éhes halfajtára. Bár mire, ami a vízben mozog, legyen az egy zsinórral ontatott, sérült halat utánzó fémkanál, esetleg egy puha gumiból formázott kishal utánzat, de akár egy vörös pamutból készült bolyt is, vadul rákap. Mivel könnyen lépre csalható, a horgászok kedvence a késő őszi és téli vizekben. Húsa kiváló tápértékű és igen ízletes. Elkészítése egyszerű ugyanakkor az ünnepi asztal főfogásának is elsőrangú.
Íme egy recept:
Nagyobb halhoz, egy egész, kisebbhez egy fél zsemlyét tejbe áztatunk. A halról lenyúzzuk a bőrt, a csontról a húst leszedjük és deszkára tesszük. Zsírt és finomra vágott fokhagymát petrezselyem zöldjével tűzre teszünk. A hal húsát finomra vágjuk és a kicsavart. Zsemlyével együtt, egybekeverve zsírba, vagy olajban megpároljuk.
Ezután hagyjuk kihűlni. A hal, ha sok, két tojást ütünk közé, ha kevesebb, csak egyet. Mindezeket a csuka bőrébe töltjük és összevarrjuk.
Végezetül a csuka fejét és farkát a csontokkal együtt, fűzre tesszük, vizet öntünk rá és összefőzzük. Adunk bele vöröshagymát, sárgarépát, petrezselymet és néhány szemes fekete borsot. Amint megfőtt, leszűrjük, vékony rántással berántjuk majd a töltött csukát beletesszük és főni hagyjuk.
Citromlevet adunk még hozzá, Levével leöntve tálaljuk.( A lé elkészítéséhez más filézett halak csontjai is megfelelnek. Ha nem akarunk kínlódni a hal bőrének lenyúzásával a tölteléket a hal kitisztított hasába is beletölthetjük. Ez esetben egy másik kisebb csuka apróra vagdalt húsát tesszük a töltelékbe, míg a maradék fejet, farkat és csontokat a főző léhez használjuk el.)
Múlt századi receptfüzetből.
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook