A gyűrűt minden időkben nem csupán valamiféle dísz az ember ujján, hanem mély értelmű szimbólum is. A jegygyűrűt már a régi rómaiak is ismerték, amikor a vő legény menyasszonyának hűsége jeléül gyűrűt ajándékozott
A velencei dózsék városukat jegyezték el a tengerrel. A pápa halászgyűrűje, a bíbornokok zafír – és a püspökök rubingyűrűje pedig az egyházzal való tökéletes összeolvadást szimbolizálja.
A Szentatya halászgyűrűje az egyházzal való tökéletes összeolvadást szimbolizálja.
A svéd egyetemeken a fiatal doktorokat még ma is jegygyűrűvel esketik össze a tudománnyal. A régi rómaiaknál csupán a patríciusoknak volt joguk aranygyűrű viselésére, az egyszerű emberek részére más, olcsóbb fémből készültek gyűrűk.
A későbbi kórban a rómaiak pedig a bátorságot jutalmazták és tüntették ki aranygyűrűvel. Hannibál viszont mérget tartott a gyűrűjében, amellyel meg is ölte magát a római légiók ellen vesztett csata után.
A reneszánsz kor is használta a méreggyűrűket, amelyek – a legszentebb szimbólumok mögött – a halált is szolgálták. Gyűrűre esküdtek az emberek, de gyűrűvel bélyegezték meg a középkorban a bűnösöket is.
Mi a jegygyűrűiket azért hordjuk a negyedik ujjunkon, mert onnan közvetlenül visz egy ér a szívbe.
Gyűrűvel volt szokás megpecsételni a legsúlyosabb, legfontosabb szerződéseket is.
Nagy Sándor a halálos ágyán féltestvérére Perdikkasra bízza bírodalma vezetését. Ennek jeléül gyűrűjét adja Perdikkasnak.
Amikor a haldokló Nagy Sándor gyűrűjét Perdikkasnak adta, végakaratát nyilvánította ki ezzel az utódját illetően. Irán – Irak, de sok más muszlin országban is a gyűrű, évszázadok óta, a viselője személyazonosságának igazolására szolgál.
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook