
Mielőtt bárki macska fóbiával vádolna meg, sietve jelentem ki, hogy nem a féltve őrzött házi kedvencek, hanem a felelőtlen gazdik megunt és szélnek eresztett cicáiknak egyre pusztítóbb madárkártételei ellen ragadtam tollat.
Macskák, közülük is a kóbor állatok, telente nagy pusztítói az amúgy is egyre gyérülő énekesmadár állományunknak. A bokrok alatt megbúvó prédára leső négylábúak egyik legkönnyebb zsákmánya a földön élelem után kutató, fizikailag legyengült, reggeli fagytól szenvedő feketerigók.
Sajnos ezeket a vadonélő a macskákat hiába kényeztetjük a legfinomabb falatokkal, akkor sem tudjuk őket leszoktatni arról a „rossz” szokásukról, hogy vadásszanak kertünk madaraiból. Még a teljesen jól lakott macskák is, amint észrevesznek egy a fagyos avaron kapirgáló rigót nyomban fellobban bennük az ősi vadászszenvedély.
Legnagyobb veszély a madáritatók, ha egyáltalán van ilyen a kertben és a madáretetők környékén leselkedik az énekesmadarakra. A macskák hamar megtanulják, hogy az ilyen helyeken könnyű préda kínálkozik a számukra.
Egyetlen biztos módszer létezik a kóbor macskák ősi ösztönének csillapításra, vagyis, hogy a madaraktól távol tartsuk őket, még pedig a mindenre ügyelő a macskákat kevésbé sem kedvelő kutya baráti szolgálatának az igénybevétele.
Ugyan a földön fagyos gémberedett lábaival nehezen mozgó madarakban a kutyánk is kárt tehet, erről a rosszaságról, azonban a macskával ellentétben könnyen leszoktathatjuk. Sajnos a kóbor macskák madárkártétele ellen, legyen bármilyen magas kerítésünk is, ha nincsen betanított négylábú házőrzőnk, vajmi nehezen védekezhetünk.
A vadon született macskáknak tény, hogy a madárvadászat bocsánatos bűn, ugyanis a természetes táplálékszerzésüknek alapkövetelménye.
Az így élő állatok az embertől ugyan félnek, közeledésünkre inkább elmenekülnek, de ez közel sem akadályozza meg őket abban, hogy távozásunk után a rigókat, zöldikéket, cinkéket válogatás nélkül ne pusztítanák.
Éppen ezért az olyan kertben, ahol a vadon született macskák kijelölik vadászterületüket, nos, ez ilyen kertekből előbb, vagy utóbb kivész a madárdal. A tavaszi madárfütty nélküli kert pedig nem csak, hogy halotti csöndet áraszt majd, de a fái, bokrai és virágai is pusztulásra is ítéltetnek a madarak szorgos munkájának hiányában.
A madarakat nem bántjuk! Megérteted?
Mi ebből a tanulság? Rém egyszerű: A megunt négylábú kedvenceinket a helyett, hogy világgá engedjük egy elhagyatott parkolóban, vagy egy távoli erdőszélen, inkább adjuk be állatmenhelyre, ahol majd ismét szerető gazdikra találnak. Így a macskák is jól járnak és a madaraink is békében élhetnek.
Szerző: Tamás Horváth
Kövess minket a Facebookon
Facebook