Sicc!

Mielőtt bárki macska fóbiával vádolna meg, sietve jelentem ki, hogy nem a féltve őrzött házi kedvencek, hanem a felelőtlen gazdik megunt és szélnek eresztett cicáiknak  egyre pusztítóbb madárkártételei ellen ragadtam tollat.

Macskák, közülük is a kóbor állatok, telente nagy pusztítói az amúgy is egyre gyérülő énekesmadár állományunknak. A bokrok alatt megbúvó prédára leső négylábúak egyik legkönnyebb zsákmánya a földön élelem után kutató, fizikailag legyengült, reggeli fagytól szenvedő feketerigók.

Sajnos ezeket a vadonélő a macskákat hiába kényeztetjük a legfinomabb falatokkal, akkor sem tudjuk őket leszoktatni arról a „rossz” szokásukról, hogy vadásszanak kertünk madaraiból. Még a teljesen jól lakott macskák is, amint észrevesznek egy a fagyos avaron kapirgáló rigót nyomban fellobban bennük az ősi vadászszenvedély.

Legnagyobb veszély a madáritatók, ha egyáltalán van ilyen a kertben és a madáretetők környékén leselkedik az énekesmadarakra. A macskák hamar megtanulják, hogy az ilyen helyeken könnyű préda kínálkozik a számukra.

Egyetlen biztos módszer létezik a kóbor macskák ősi ösztönének csillapításra, vagyis, hogy a madaraktól távol tartsuk őket, még pedig a mindenre ügyelő a macskákat kevésbé sem kedvelő kutya baráti szolgálatának az igénybevétele.

Ugyan a földön fagyos gémberedett lábaival nehezen mozgó madarakban a kutyánk is kárt tehet, erről a rosszaságról, azonban a macskával ellentétben könnyen leszoktathatjuk. Sajnos a kóbor macskák madárkártétele ellen, legyen bármilyen magas kerítésünk is, ha nincsen betanított négylábú házőrzőnk, vajmi nehezen védekezhetünk.

A vadon született macskáknak tény, hogy a madárvadászat bocsánatos bűn, ugyanis a természetes táplálékszerzésüknek alapkövetelménye.

Az így élő állatok az embertől ugyan félnek, közeledésünkre inkább elmenekülnek, de ez közel sem akadályozza meg őket abban, hogy távozásunk után a rigókat, zöldikéket, cinkéket válogatás nélkül ne pusztítanák.

Éppen ezért az olyan kertben, ahol a vadon született macskák kijelölik vadászterületüket, nos, ez ilyen kertekből előbb, vagy utóbb kivész a madárdal. A tavaszi madárfütty nélküli kert pedig nem csak, hogy halotti csöndet áraszt majd, de a fái, bokrai és virágai is pusztulásra is ítéltetnek a madarak szorgos munkájának hiányában.

A madarakat nem bántjuk! Megérteted?

Mi ebből a tanulság? Rém egyszerű: A megunt négylábú kedvenceinket a helyett, hogy világgá engedjük egy elhagyatott parkolóban, vagy egy távoli erdőszélen, inkább adjuk be állatmenhelyre, ahol majd ismét szerető gazdikra találnak. Így a macskák is jól járnak és a madaraink is békében élhetnek.

Szerző: Tamás Horváth