A királyi ebédek alkalmával, mint azt megtudhatjuk; csodálatos edények és drágakövekkel kirakott ivókupák kerültek az asztalokra terítéknek. – A korabeli lejegyzés írója e szavakkal méltatta a látottakat: „Azt hihetné az ember, hogy itt magasabb rendű lények ülnek ünnepet az asztaloknál.”
Sok augsburgi ötvös céhnek, melyekkel a magyar iparosok szoros kapcsolatban álltak, évszázadokon keresztül, még a mestereik is többségükben, magyarok voltak. Csak érdekességképpen érdemes megjegyzi, hogy e korból nem egy részben magyar nyelvű szakmai tankönyv maradt fent, e külhoni országokban, amiket nyilván magyar mesterek írtak.
Mátyás és neje udvarában szép számmal dolgoztak fémművességgel foglalkozó műhelyek, de éppen így a főúri és egyházi birtokokon is, hiszen a fényes kíséreteikkel főrendjeink szerették alattvalóikat elkápráztatni. Így volt ez az egyházi főméltóságok esetében és a nagyobb szertartások megtartásának alkalmával is.
Mindezen eseményekre, rengeteg díszes lószerszámra, ruhadíszre, csatra, ékszerre, fegyverre, övre, edényre és ki tudja még mennyiféle ékes ötvösmunkára volt szüksége a főúri népeknek.
Korabeli itáliai nő viselet, Domenico Ghirlandaio festményén, 1486-90 (részlet)
Korabeli itáliai férfi viselet Domenico Ghirlandaio festményén, 1486-90 (részlet)
Korabeli itáliai nő viselet, Domenico Ghirlandaio festményén, 1486-90 (részlet)
Céhfeljegyzések bizonyítják, hogy Mátyás koronázása alkalmával, 1464-ben sok aranyláncot és ékkövekkel kirakott mentét ajándékozott a főnemeseknek, a nép közé pedig igen becses ajándékokat szóratott.
Beatrix királyné elé vonuló tíztagú küldöttség is rendkívüli pompát fejtett ki az útja során. Az itáliai városokon, ahol áthaladtak nagy ajándékokat tettek. Ezek többnyire valamiféle, ötvös műhelyekből származó edények, serlegek és ékszerek lehettek.
Mátyás 1479-ben, Olmützben, mikor Ulászlóval találkozott, kivel rokonai a bajor és szász hercegek is vele voltak, szemkápráztató ajándékokat adott át nekik. A szálláshelyeiket a korabeli leírások szerint, a hálótermeket és az ebédlőket, az akkori itáliai divatnak megfelelő pazar bútorokkal rendeztette be, a lovagjátékok résztvevői között pedig drága ajándékokat osztatott. Ulászlót és két rokonát, szintén nagyon értékes ajándékokkal bocsátotta útjukra.
Hogy ez mit jelent és, hogy fogalmunk legyen Mátyás ajándékainak fényéről, idézném a teljesség igénye nélkül. A találkozón ott tartózkodott Eschenloer boroszlói jegyző, aki a rengeteg összehordott arany és ezüst holmik láttán a következőket jegyezte le: „Ezeknek az értékét megbecsülni nem lehet, nem is tudná senki sem. Többet érnek talán, mint az egész Cseh királyság.”
Korabeli itáliai viselet, Francesco del Cossa festményén, 1476-84 (részlet)
Korabeli itáliai viselet, Francesco del Cossa festményén, 1476-84 (részlet)
Korabeli itáliai viselet, Francesco del Cossa festményén, 1476-84 (részlet)
A magyar kíséret öltözetéről pedig úgy vélekedett, hogy sem a cseh, sem a német urak viseletben nem versenyezhetnek amazokkal.
Néha már maga a király is túlzásba vitte a fényűzést, mint azt az ugyancsak pompához szokott olasz és török követek megjegyezték egy-egy esemény alkalmával, melyeken a megajándékozottak oldalán részt vehettek.
De Mátyás tehette, hiszen országunk leggazdagabb földesura volt. Rengeteg jószággal és vagyonnal rendelkezett.
Korabeli itáliai, polgári enteriőr, Paolo Uccello festményén, 1465-69 (részlet)
Sajnos, halála után főuraink és egyházi főméltóságaink vérszemet kapva, még esztelenebb fényűzésbe kezdtek, s miközben a pompában és a pazarlásban egymást túlszárnyalni, igyekeztek, észre sem vették nemzetünk rohamos elszegényedést. Mindez pedig történt, alig pár évtizeddel a gyászos mohácsi csatavesztés idejét megelőzően.
Korabeli itáliai, polgári enteriőr, Paolo Uccello festményén, 1465-69 (részlet)
Na, de lépjünk tovább, itt még elébb a nász jön és nem a gyász. A kétkedőknek álljon itt néhány adalék például királyunk más eseményein kifejtett fények leírásáról.
Ezekből az akkori magyar céhipar fejlettségére, szakmai tudására, esztétikai igényességére szintén fontos következtetéseket tudunk tenni.
Például a királyi ebédek alkalmával, mint azt megtudhatjuk; csodálatos edények és drágakövekkel kirakott ivókupák kerültek az asztalokra terítéknek.
Korabeli enteriőr, Fra Filippo Lippi festménye, 1462 (részlet)
Mátyást, amikor 1469-ben cseh királlyá választották Olmützben, a koronázási ebédjén, a pohárszékeken 200.000 aranyat érő ezüst edény holmik voltak összehordva.
A korabeli lejegyzés írója e szavakkal méltatta a látottakat: „Azt hihetné az ember, hogy itt magasabb rendű lények ülnek ünnepet az asztaloknál.”
Ugye milyen jó eső érzés ilyen elismerést olvasni más nemzet írójának feljegyzéseiből?
Folytatjuk a III. részben
Horváth Tamás (2008-01-259)
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook