Iparművészetünk Hunyadi Mátyás korában – III. rész

A koronázási ebédnél az ebédlőteremben ezüst szökőkutak, ezüst kenyértartók és egyszarvúak, valamint, egy 980 darabból álló szintén ezüst edénykészlet képezte a szervizt az ivókupákon kívül. A borokat megszámlálhatatlan számú ezüsthordóból fejtették a drágakövekkel kirakott kupákba.

 

 

Giovanni Mansueti festménye, itáliai, reneszánsz kori enteriőr (részlet)

 

A koronázási ünnepség 1476. december 12.-én, esküvő pedig december 22.-én volt megtartva Budán és Fehérvárott. Az eseményekről, a castellai püspök, aki a pápai követ volt a királyi udvarnál, a következő jelentést küldte a Vatikánba:

(részletek, de nem a pontosság igényével)

„Annyi drágaságot láttam együtt, hogy ötven társzekéren sem fért volna el. Voltak ott fürdőkádak ezüstből (Itt csak megjegyezném, hogy más királyi udvaroknál, még a mosdás sem volt divatban, nem hogy a fürdőkád használata) számtalan kereszt, lámpások és több ezer billikom, mind ezek ezüstből és aranyból.”

Továbbá említést tesz egy drágakövekkel kirakott keresztről – valószínűleg arról, amelyik Párizsban található „Mátyás király Kálváriája” néven – ennek árát akkor a pápai követ 40.000 aranyban jelölte meg.

 

 

 

Melozzo da Forli festménye, itáliai, reneszánsz kori enteriőr (részlet)

 

Az ajándékok között volt található még az a zománcképekkel díszített feszület is, melynek szépsége és művészi értéke mögé, sorolták a kor szakértői Benvenuto Cellini világhírű mester sótartóját. ( A középkorban a só és tartója arannyal vetekedő ajándéknak számított.)

 

 

Carlo Crivelli festménye, itáliai, reneszánsz kori enteriőr (részlet)

 

De látható volt az a sótartó is, melyet aztán Mátyás a nápolyi királynak küldött ajándékba. Ez a remekmű, híven tükrözi a reneszánsz kori magyar ötvösművészet nagyszerűségét.

Korabeli leírása:

„A sótartó domború alapzaton álló fa árnyékában kapott helyett. A fa gyümölcsei különféle színű drágakövekből készültek. A dombba egy vízmedence van süllyesztve, melyet egy előrenyúló fejű, kitátott szájú sárkány őriz. A farka többszörös gyűrűben csavarodik. A teste a legritkább kagylókból van kirakva” (akkoriban ezek a ritka kagylók többet értek, mint az arany).

 

 

Domenico di Bartolo festménye, itáliai, reneszánsz kori enteriőr (részlet)

 

A leírás szerint a műremek többi része színtiszta aranyból készült és legalább háromlábnyi magasságba emelkedett (kb. 90 cm).

Idézet tovább a castellai, pápai követ jelentéséből:

„a lovak, melyeken a király és királyné ültek vakító fénnyel voltak felszerszámozva. Zaboláik és minden egyéb részlet rajtuk aranyból volt és a takaróik is aranyhímzéssel lettek kivarrva. Ezekből számos betűzött drágakő színes fénye ragyogott ki.”

 

 

Vittore Carpaccio festménye, itáliai, reneszánsz kori enteriőr (részlet)

 

Amikor Mátyás és Beatrix 1476. december 15.-én bevonultak Budára az udvar minden egyes lakója a legdrágább öltözetében fogadta a királyi párt. A lovak arannyal hímzett takarói számos igazgyöngytől pompáztak.

 

 

Domenico Ghirlandai festménye, itáliai, reneszánsz kori enteriőr (részlet)

 

A király után lovagló gyermeknek (Corvin János lehetett) lova volt a leggazdagabban felszerszámozva, melyről a pfalczi követ azt mondta: „Ezen egy ló négyezer aranyon nem lett volna megfizethető”. (Ennyi pénzért ma, ha nem tévedek, egy egész Mercédesz szalont lehetne megvásárolni.)

Azt is a követ úrtól tudjuk meg, hogy a király és királyné apródjainak lovai is ezüst kengyelekkel és zabolákkal voltak felszerszámozva. A koronázási ebédnél az ebédlőteremben ezüst szökőkutak, ezüst kenyértartók és egyszarvúak, valamint, egy 980 darabból álló szintén ezüst edénykészlet képezte a szervizt az ivókupákon kívül. A borokat megszámlálhatatlan számú ezüsthordóból fejtették a drágakövekkel kirakott kupákba.

 

 

Sodoma festménye, itáliai, reneszánsz kori enteriőr (részlet)

 

Sajnos az ebédnek gyásza is volt, mint az a történelemből jól ismert. Miközben folyt a finom-dánom, a török kihasználva az alkalmat megtámadta a Szendrő melletti kisebb várakat, majd miután rengeteg foglyot ejtettek, betörtek Erdélybe és azt is végig, rabolták, majd felégették. (Örök béke poraikra!)

Na de olvassuk tovább a castellai püspök által látottakat! A palotában, hogy körbevezették, az ottani állapotokról ezt jegyezte le: „annyi itt a drága bútor, a drága edény s oly nagy a termek fénye, hogy ennél Salamon dicsősége sem lehetett nagyobb.” Nos, mi belsőépítészek és lakberendezők itt álljunk meg egy szóra!

 

 

Vittore Carpaccio festménye, itáliai, reneszánsz kori enteriőr (részlet)

 

Ugyanis az, hogy napjainkban e fényes berendezésből szinte semmi sem látható, még másolatként a visegrádi várban sem, azért a leírásokból és a fennmaradt itáliai reneszánsz berendezési tárgyakból következtetni lehet Mátyás és Beatrix otthonainak -, de főnemeseink és népünk, – bútorozási divatjára is, sőt, még az akkori hazai műbútorgyártás fejlettségének fokára is.

Az egyszer biztos, hogy a királyné és testvére Hyppolit – aki esztergomi, majd később egri érsek volt – Itáliából sokféle berendezési tárgyat; bútorokat, bútorszöveteket, edényeket, sőt Modenából, a kor divatos evőeszközeit; aranyos késeket, kanalakat, villákat hozattak be Magyarországra, és tették azokat divattá és kedveltették meg használatukat széles körben.

 

 

Tintoretto festménye, itáliai, reneszánsz kori enteriőr (részlet)

 

 

Például Vasari feljegyzéséből tudjuk, hogy Benedetto da Majano Mátyás királyunk számára két gyönyörű marketteriával (intarziás) kirakott ládát készített s a mester maga hozta azokat Budára.

De azt is tudjuk az érsekség feljegyzéseiből, Hyppolit érsekúr is gyakran küldött hazájába – többnyire a Ferrarai udvar számára – budai mesterek által készített ezüstedényeket és zománcozott díszítésű bútorokat. Ezen utóbbiak általában Budán és Erdélyben is készültek.

Folytatjuk a IV. részben

Horváth Tamás (2008-01-30)

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots