Mátyás királyunk korából fennmaradt kevés, de még létező remekekről, vagy már csak leírásokból ismert műtárgyi emlékeinkről, minden szakiparosnak, művészembernek vagy csak egyszerű olvasónak tudomása kell legyen.
 |
 |
Középkori ötvösmunkák magyar műhelyekből
Egy másik érdekesség, amit szintén a modenai kódexekből olvashatunk:
Némely étel nemet is megaranyozva tálalnak fel a magyar király asztalára, mint például a sült mézes almát, vagy a ma is nevéről jól ismert édességfélét; az aranygaluskát.
 |
 |
Középkori ötvösmunkák magyar műhelyekből
Nyári Albert erről ezt írja: „Ez volt a népregéinkben emlegetett aranyalmák kora”.
Nos, mindezt a mesébe illő fényűzést, amit főrendjeink és egyházi főméltóságaink vittek a királyi udvartartással, ahhoz az országnak igen fejlett gazdaságra, kereskedelemre és kézműves iparra volt szüksége.
Itáliai reneszánsz enteriőr
A fejlett céhipar viszont nem lehetett meg tanult, jól képzett mesterek nélkül. Mátyás ezt jól tudta és sok estben a nálunk hiányzó szakmák meghonosítására külföldről telepített be mestereket, mint például Párizsból szövőket, a korábban már említett modenai villakészítő ötvösöket, de megemlíthetjük még az első nyomdászokat Olaszországból, vagy éppen az akkor még csak igen kis létszámmal működő órakészítő mestereket; Németországból.
Itáliai reneszánsz enteriőr
(Ez utóbbi esetben azért illik, megjegyezni Nosser János hazánk fiának nevét, aki 1434-ben a pozsonyi városház óráját megépítette. Később ez a szakma és céhipar a felvidéken igen elterjedt és híres lett.)
Itáliai reneszánsz enteriőr
De nemcsak hozzánk jöttek kiváló mesterek, hanem tőlünk is kértek más országok uralkodói és városi előjárói, kimagasló tudású szak- és művészembereket.
Tudjuk például, hogy a békés-megyei Gyuláról, Miklós ötvös mester (Niklas der Ungar, mint külhonban nevezték) Kölnbe jutott el és ott a város polgárai sorába vették fel, ami abban az időben igen csak nagy eseménynek számított.
Itáliai reneszánsz enteriőr
Egy másik rokona, szintén e megyéből, Ajtós községből, nevezett; Dürer (Thürer: Ajtós) Albert 1455-ben Nürnbergbe költözött, ott megházasodott. Fia nem csak apja nevét örökölte, de tehetségét is és híres rézmetsző mester és festőművész lett, aki a német művészet történetében egy teljesen új fejezetet nyitott meg az alkotásaival. (A karcai világ nagy múzeumaiban kuriózumnak számítanak.)
De kerültek külhonba, harangöntők, fegyverkovácsok Miskolcról, vászonszövők Erdélyből, szűcsmesterek, gombkötők, szíjgyártók és kocsigyártók. Ez utóbbi mesterségekben akkoriban a magyar céhipar szinte párját ritkította a világban.
Itáliai reneszánsz enteriőr
Azt már kevesebben tudják, de ezt is írás bizonyítja, hogy III. Iván, moszkvai nagyfejedelem, minden oroszok nagyfejedelme, uralkodása kezdetén (1468.) Olaszországból hívott építőmestereket és művészeket, de alig két évtizeddel később már, a tőle elbúcsúzó magyar nagykövetnek (1488. július 29.-én) az alábbi megbízást adta:
„Kérd meg a mi testvérünket, Mátyás királyt mutatná meg hozzánk való barátságát és küldene nekünk fémöntő mestereket, akik értenek ágyúkat önteni, és katonákat, akik értenek az ágyúkból való tüzeléshez és a városok elfoglalásához.
Mátyás korabeli ruhás láda
És küldene hozzánk mestereket, akik értenek az ércmunkákhoz, az arany-, ezüstművességhez és az ércnek földtől való elválasztásához, mert az én földemben arany és ezüst érc ugyan van, de azt a földtől elválasztani nem tudják.
Azután küldjön nekünk ezüstműveseket, akik tudnak jó ezüstedényeket készíteni, végre kőmíves építőket, akik értenek templomokat, palotákat emelni és városokat építeni. Amire pedig a mi testvérünknek; Mátyás királynak, a mi földünkről szüksége lesz, azt a mi testvérünktől, mi sem vonjuk meg.”
Mátyás korabeli gyermek bölcső
A kétkedőknek szolgáljon mind ezekhez adalékul, III. Iván nagyfejedelem által veretett aranypénzének mustrája. Az érme előlapján Szent László királyunk alakja tűnik fel, a nimbusszal feje körül, bárddal és az ország almájával kezében. A hátsó lapján pedig Mátyás királyunk címere: a magyarországi polyákkal, (halmokkal) a kettős kereszttel és a kettős farkú csehországi oroszlánnal. Csak is a két orosz nyelvű körirat hirdeti, hogy ez az érme Nagy Iván pénze.
Aki nem hiszi, nézzen utána!
Hunyadi Mátyás királyunkká történő megválasztásának 550. évfordulója alkalmából e rövid ipartörténeti visszaemlékezéssel nem csupán nagy királyunknak szerettem volna emléket állítani, hanem reneszánszkorunk kivalló, magyar mestereinek, az akkor méltán európai hírű, hazai céhiparunknak és mind azoknak akik, akkor éltek és szorgalmukkal dicső történelmét írták a MAGYAR HAZÁNKNAK.
Mátyás királyunk korából fennmaradt kevés, de még létező remekekről, vagy már csak leírásokból ismert műtárgyi emlékeinkről, minden szakiparosnak, művészembernek vagy csak egyszerű olvasónak tudomása kell legyen.
 |
 |
Erdélyi bejárati ajtók
Meg kell ismerni mindenkinek mekkora fény lehetett hazánk történetének e dicső korszakában! Mennyi fényes ünnepély, mennyi hangos vígságnak lehettek néma tanúi ezek a műremekek.
Lehet sok könny és fájdalom is tapadt hozzájuk – szegény jobbágyok verejtéke, kirabolt iparosok és kereskedők bánata – fájdalom érte, de mi mégis büszkélkedjünk velük, mert hirdetői hazánk mindenkori nagyságának, Mátyás királyunk dicső országlásának és hirdetői középkori mestereink ügyességének, műérzékének, művészi szellemének és önálló, alkotó szorgalmának és tehetségének.
 |
 |
Reneszánsz ajtóbetétek
Egyben hirdetői annak, hogy nálunk is talált hű és lelkes követőkre az a modernizáció, és azaz újítani akarás, melynek szele már korán eljutott hazánk földjére és késedelem nélkül foglalkoztatta országunk művelt polgári köreit, egyházi és világi vezetőit azzal a vággyal és érzékenységgel, mely változtatni akart és bírt, tudományban, művészetben, politikai gazdasági életünkben és társadalmi viszonyainkban.
„Isten áldd meg a MAGYART!”
Köszönöm a figyelmüket.
Horváth Tamás (2008-03-23)
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook