Ízlésvilágunk sokszínűségéről dióhéjban

„Az élet egy nagy színház”’ – írja; Koppány Gizella egy tanulmányában – ahol az emberek ruhája a jelmez, otthonuk a díszlet és mi benne valamennyien szerepet játszunk, anélkül, hogy tudatosulna bennünk, hogy egy kicsit mindnyájan jelmez – és díszlettervezők is vagyunk ebben a „Földi paradicsom” című szerepjátékban.

A színjáték sikeréhez vezető út a szerepek sokféleségének ellenére a szereplők közös játékának a sikerességével van kikövezve.

Az egyik út:

„Érdemes szöszölni ilyesmivel? Ezért érdemes lelázadni?”

Tulajdonképpen ők azok, akik meghatározzák a közízlést, de ők azok is, akik csak nehezen képesek elfogadni az újat, légyen az; társadalmi – vagy életmódváltozás.

Következésképpen, ők azok, akik nem kedvelik az új szellemiséget, az új formákat, az új színeket, de az új anyagokat sem.

Felsorolt jellemvonásuk öltözködésükből és otthonuk állandósult egyhangúságából könnyen kikövetkeztethető, könnyen olvasható.

Másik út:

Vannak, akik irigylésre méltó könnyedséggel igazodnak el a környezetükben, és nem csak alkalmazkodnak hozzá, hanem azt alkotó módon alakítják. Érzékenyen reagálnak minden újra melyből a számukra fontos lényeget énjük szűrőjén átszűrve továbbítják a környezetük felé.

Ruházkodásuk és otthonuk berendezése természetes. Ők azok, akiken, és akiknél különleges divatholmivá válik egy – egy különben értéktelen, hasznavehetetlen, mások számára már „lom – kacat -ócskaság”. Személyiségükkel még az össze nem illő tárgyak is harmonizálnak.

Otthonukban minden részlet, de még az öltözetük kiegészítő darabjai is harmonizálnak és mutatósak. Otthonuk ennél fogva hangulatos, barátságos, megjelenésük pedig elegáns.

Magától értetődik, hogy az ilyen személyiséggel rendelkezők önbizalmat sugároznak. Környezetükből sokan irigylik őket. Az ilyen típusú emberek bizonyítják azt, hogy az elegáns öltözködés és a hangulatos, otthonos lakásberendezés nem csupán pénztárca kérdése.

A társadalmi haladás és fejlődés az Ő példamutatásuk nélkül elképzelhetetlen, annak ellenére, hogy életük folyamán inkább mártírok lesznek mintsem megbecsült és elismert emberek. Sok esetben csak haláluk után ismerik el jóindulatú társadalomformáló szerepüket.

Megint másik út:

Létezik egy másik embercsoport, akik egyszerűségüknél, és kortalan divatszemléletüknél fogva, hívják fel magukra és otthonukra a figyelmet.

Öltözködésük és otthonuk berendezése egy életen át kilengések nélküli stílust követ, melyet soha nem unnak meg. Sokak szemében ezért mindig divatos marad. Az ilyen típusú emberek ízlésvilága talán a polgári közízléshez áll a legközelebb.

S megint egy másik út:

Léteznek olyan embertársaink is, akik általában túljátsszák a szerepüket és álruhába bújva, hamis csillogással körülvéve magukat, álarcuk mögé bújnak. Meghamisítva valós énjüket, önmagukat is becsapva, élik kirakati világukat soktornyos, múlt század elejének divatját másoló drágábbnál drágább villáikban.

Ők hasonlóképpen, mint a korábban említett tömegizést alakítók társadalmi csoportja, ők sem vállalják fel önmaguk valóságos egyéniségét, de velük ellentétben nem kívánnak részévé válni, vagyis beolvadni a tömegbe, onnan inkább kitűnni szeretnének. Ők a legjobb vásárlói a régiség kereskedőknek és a különféle műtárgy árveréseknek, vagy a legextrémebb, legmeghökkentőbb divat irányzatokat kínáló galériáknak.

Ehhez feltűnően öltözködnek, lakásaik berendezése inkább hasonlít egy múzeumhoz, vagy bemutató teremhez, mint meghitt hangulatú otthonra. Nyilvános helyeken harsányak, figyelemfelkeltő módon viselkednek. Ők a társadalom Kivételezettjei.

A feltűnő magatartásuk manapság széles társadalmi kőrben utánzásra ingerlő, követendő példa. Ebben sajnos a média – televíziós műsorok, képes magazinok (Celeb – gyárak) hatékonyan besegítenek. Sajnos a különféle divatlapok, lakberendezési és építészeti magazinok cikkei, szinte kizárólag csak is az ő lakó – és nyaraló házaikat és lakásberendezéseiket mutogatják, mint követendő példát.

A baj akkor van, ha ezek a sémák nem elég rugalmasak, és figyelmen kívül marad az egyéniség, az önmegvalósítás akaratának tiszteletbetartása. Annál rosszabbat el sem követhet egy társadalom, hogy rákényszerítse állampolgáraira a követendő stílust és magatartást, hiszen ilyen nyomás alatt az emberek könnyen reagálnak Pál – fordulással.

Sohasem tagadhatjuk meg önmagunkat. Viseljünk bármilyen jelmezt, vagy éljünk bármilyen díszletek között, a hamisság, úgy is égetni fogja bőrünket, mint ‘Neszszusz vére’. Hamis próféták maradunk.

Öltözködésünkkel, otthonunk kialakításával az életünk, jellemünk mindig nyitott könyv lesz, minden nyitott szemmel járó, a részletekre odafigyelő embertársunk előtt. ‘Nem lehet vizet prédikálni és közben bort inni, mondja egy találó magyar közmondás.

A pillanatnyi hangulatváltozásunk szintén nagy hatással lehet, akár öltözködésünkre, akár lakásunk átrendezésében. A jó kedvű ember, de éppen úgy a búskomor is, rövid időn belül hajlamos a szélsőségekre. A jó kedélyű ember bátran vállalja önmagát s nem bánja, ha felfigyelnek öltözködésére, otthona berendezésére, vagy, ha éppen összesúgnak a tömegízlést követők a háta mögött.

Az ilyen szerepet játszó ember legtöbbször elrejtőzne a világ elől. Általában depresszióra hajlamos s önmagát, ha lehetne, sohasem vállalná fel mások előtt. Sokan közülük az életüket sem természetes úton fejezik be.

Summázásképpen fogadjuk el azt a tényt, hogy a személyiség kifejezésének lehetősége minden embernek egy olyan szükséglete, akár öltözködésében, akár otthonának a kialakításában, melyet maradéktalanul, vagyis kompromisszumok nélkül bármikor és bárki ellőtt hitelesen képes felvállalni.

Ha természetes lesz számunkra, hogy az öltözetünk, vagy az otthonunk berendezése nem csak külsőségek kifejezésére, díszletnek szolgálnak, hanem azok valójában személyiségünk, benne kultúránk és hovatartozásunk kifejező eszközei, akkor nagymértékben hozzájárulhatunk a közízlés alakításához, ami manapság sajnos oly sok kívánnivalót hagy magauntan.

Horváth Tamás

Szerző: Horváth Tamás