Karácsonyi versek I.

 

Bajor erdő.Zimankós fenyvesekből

előoson a téli szürkület.

Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva

koldus szatyorban gondot gyűjtenek.

 

Egy vonat sípol messze valahol.

Fulladtan vész el fák között a hang.

Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze

kísértethangon fölsír egy harang.

 

Olyan este ez is csak, mint a többi:

olyan a színe, nyirkos ködszaga.

Pedig valahol szent titokpalástban

csodát takargat ez az éjszaka…!

 

Angyalok húznak a világ fölött.

Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!

Megszületett az Igazság, a Jóság,

akit úgy vártunk: megszületett végre!

 

Keresik régen bölcsek és királyok,

papok, költők és koldusok.

Világmegváltó konferenciák

várják jöttét és fényes trónusok!

 

Megérkezett. Bámulják bamba szemmel

barmok, cselédek, pásztorok.

Talán van olyan is, aki letérdel

s valami együgyű imát motyog.

 

A jászol fölött fölragyog egy csillag,

néhány angyal és gyermek énekel…

Szelíden száll az ének és a pára

szurtos ólból a fényes égre fel…

 

Aztán a barmokat itatni hajtják.

A hajnal megnyergeli rőt lovát

és robotos nyomán a szürke élet

megy úgy, mind eddig, megy tovább.

 

Mintha nem történt volna semmi sem.

Meresztgetik szemeiket a kandik:

királyok, bölcsek, költők, hadvezérek…

amíg lassan a csillag is kialszik.

 

A zord-sötét zimankós fenyvesekből

előoson a téli virradat.

Ködrongyokban gunnyasztanak a házak

s vacognak vedlő gondjaik alatt…

 

Plarnhof, 1945. Karácsony

Írta: Wass Albert

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots