Karácsonyvárás (Advent)

András nap után a legközelebbi vasárnap Advent első napja megelőzve december 6.-át Miklós napját, a gyerekek várva- várt reggelét. Az ünnepi készülődés már november végén megkezdődik.

Ilyenkor rengeteg a tennivaló: Kapukra, asztalokra, temetőkbe megkötjük az ünnepi csokrokat, s elkészítjük a megemlékezés koszorúit. Teszi ezt mindenki, pénztárcájának és ízlésének megfelelő módon. A lényeg, hogy ne feledkezzünk meg róla.

Nem a díszek és ékítmények sokasága emeli az ilyen megemlékezések ünnepi fényét, hanem a szeretet, mely kőrül lengi az alkalom szülte alkotás örömét. A Kezdődik a természetből történő hozzávalók – szárazvirág, fenyőág, fenyőtobozok, pirosló bogyók összegyűjtésével, s folytatódik mindezen kellékek ízléses egységbe történő elrendezésével.

Elkerülhetetlen, hogy e munkálkodás, készülődés közepette ne gondolnánk jóérzéssel szeretteinkre; közvetlen családtagjainkra, távoli rokonainkra; egykor élt eleinkre, elhunyt hozzátartozóinkra. de még a gyermekkori barátainkra is. Ez Advent üzenete is.

Karácsony megünnepelését ezen a vasárnapon kezdjük annak eljöveteléig, négy vasárnapon át egészen Szent Karácsony napjáig. Maga a szokás nem is olyan régi a kereszténység történetében: Mind összeessen a XIX. század közepére nyúlik vissza, amikor Johann Hinrich Wichern evangélikus pap híveivel közösen készített koszorúval próbálta mulattatni az időt, karácsony szent estéjére várakozva.

Eredetileg minden nap egy gyertyát gyújtottak, ezért a koszorú méretei jóval meghaladták a maiakét, hiszen 24 gyertyával kellett azokat ékíteni. Mára ebből a szokásból a napok számával jelölt kis naptári díszek tanúskodnak.

A koszorúkon lévő négy gyertyát, a Karácsonyt megelőző négy vasárnap reggelén gyújtjuk meg úgy, hogy minden alkalommal, eggyel több égjen.

Adventi dísz lehet egy tányérra elhelyezett négy almába szúrt egy-egy gyertya is, aranypapírba csomagolt 24 darab dióval, vagy üres színes papírba csomagolt gyufásdobozokkal, melyekre a napok számát öntapadós kivágott számokkal dekoráljuk fel. Lehet nyírfa vesszőből, vagy szalmából font koszorú, piros szalaggal átkötve tömzsi, henger formájú díszgyertyákkal, s néhány fenyőággal, fenyőtobozzal ékítve. A lényeg az, hogy magunk készítsük, és ne készen vásároljuk ezeket a koszorúkat és csokrokat, mert a megvásárolható ilyesféle dekorációkkal, éppen az alkalom nyújtotta lényeget öljük meg.

Továbbiakban egy-két házilag elkészíthető ajtókoszorút és asztaldíszt mutatunk be kedves olvasóinknak. Kívánok örömteli karácsonyvárást, s minél nagyobb sikerélményt e meghitt munkálkodás minden pillanatához.

Köszönöm a figyelmüket:

Szerző: Horváth Tamás