Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok!

 

Húsvét, Krisztus feltámadásának ünnepe, mely neves esemény a Szentírás szerint, pascha vasárnapján történt. Nevét onnan kapta, hogy a tanítványok negyvennapi böjt után, e napon fogyasztottak ismét húst. Ez a nap a Nicea -i zsinat szerint, a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap, ami március 2-tól április 25-ig tart. Tehát változó ünnepnap.

 

 

 

 

Húsvét az öröm ünnepe. E nap reggelén az őskeresztények így köszöntötték egymást: Krisztus feltámadott! Ez az ujjongó, örvendező lélekkitörés nemcsak Krisztus feltámadását, hanem tavasz megérkezését, s ébredését köszöntötte, mely nap már ezer évek óta a pogány népek hagyományos napéjegyenlőségi ünnepnapjának köszöntése is volt.

 

 

 

 

Nagy örömtüzeket gyújtottak, s a szent forrás vizével locsolták meg magukat, vagy ahol volt, már kora reggel ünnepélyesen megfürödtek a források, patakok, folyók vízében.

A víz ugyanis minden kor népének az élet és a termékenység nélkülözhetetlen kelléke. Ilyenkor megajándékozták egymást erre utaló dolgokkal is, mint például tojással, esetleg egy kedves kis nyulacskával, vagy éppen egy pelyhedző kis csibével, melyek szintén mind az életerőt, az élet csíráját, a termékenységet példázzák.

 

 

 

 

Nem ismerjük pontosan a Krisztus előtti idők népeinek tavaszi ünnepi szokásait, csak annyit, amennyi a néphagyományokban éppen ránk maradt. Például tudjuk, hogy e napon főleg faluhelyen, ma is szokás az örömtüzek gyújtása, vagy kirándulás  a zöldellni kezdő természetbe. Hasonlóhagyomány még a locsolkodás, vagy a nyuszik- és a szebbnél-szebb festett tojások ajándékozása is. Sőt talán tanúi is lehetünk mostanság, hogy mindezek a kedves népszokások, egyre kedveltebbé, újra népszerűvé válnak.

 

 

 

 

Talán azokat a szép locsolóversikéket hiányolhatjuk csak, melyek fokozva ennek a csodálatos ünnepnek életörömérzetét és vidám hangulatát ilyen alkalmakkor fiúgyermekek és felnőtt férfiak szájából, elhágóztak.

 

 

 

 

Ezekből a nemrég még volt kedves húsvéti rigmusokból teszek közzé egy kis csokrot, annak reményében, hogy az itt olvasható versikéket gyermekeiknek majd továbbadják és a ránk köszönő szép tavaszünnepen, Krisztus feltámadásának napján, a hervadó virágszálakat e rímek kíséretében locsolják meg, hogy el ne száradjanak.

 

 

 

 

Szerencsés jó reggelt adjon az Úristen,

Régi szokás szerint vers mondani jöttem.

Immár a tavasznak elértük kezdetét,

Egy szép virágszálnak láttuk kellemetét.

A ház lányának ne legyen hát terhére,

Hogyha egy kis vizet öntünk termetére,

Mert ha restek leszünk véghez viteléhez,

Nem virágzik nékünk szépet jövendőre.

Hogy öntözésünknek mi legyen a célja,

Azt az asszonynépség a legjobban tudja,

De mégis megmondom; egypár piros tojás,

Az is olyan légyen, mint az aranyfolyás.

S ezzel istenhozzád tündöklő virágszál,

Virágozzál mindig, míg életed sírba száll!

 

 

Föltámadott Krisztus jámbor keresztények,

Öntözni indulnak a kicsiny legények.

Harmatos rózsától kértünk szagos vizet,

De csak azt öntözzük, ki ezért megfizet.

A háznak kislánya, tudjuk, nem szűkmarkú,

Azért hát közöttünk hamar kész az alku.

Lics – locs, virulj, virulj kedves, szép virágom,

Fáradságomért a tojást elvárom.

Az éjjel álmodtam, s álmomban azt láttam,

Hogy egy mocskos lány lakik ezen házban.

Sietve keltünk hát s jöttünk hamarjába,

Hogy kivigyük őtet falu patakjára.

Ott a folyóvízben addig elmosdatjuk,

Míg végre magunk is szép tisztának látjuk.

Ezen fáradságért egyebet nem kérünk,

Egypár piros tojás legyen a mi bérünk.

 

 

Kisebb legények számára tanítható locsolóversikék:

 

 

 

 

 

Rózsavízzel áldás szálljon lányka a fejedre,

Kérek egypár írott tojást, had tegyem a zsebembe.

 

 

 

 

Én kis legény vagyok,

Sokat nem kárálok,

Egypár tojást várok,

S azzal elsétálok.

Rigmust mondok,

Tojást várok.

Ha nem adnak,

Odébb állok.

 

Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok:  Horváth Tamás

 

 

Szerző: Horváth Tamás