Környezetünkért felelősek vagyunk

 

 

Otthonát féltve orzó ember nemcsak pazarló módon gazdálkodik a földi javakkal- vízzel, anyagokkal, energiaforrásokkal- még kezelhetetlen mennyiségű hulladékot is termel.

(Egy felmérés szerint az Egyesült Államokban és Angliában, egy átlag háztartásban, évente egy Tonna szemét keletkezik.)  

 

A napjainkban keletkező hulladék kétharmada, főleg csomagoló anyagokból származó, emberi környezetre, sok esetben káros, olyan mérgező anyagok, melyek előbb- utóbb, visszakerülnek a természet körforgásába. Ennek a láncolatnak kezdete és vége; maga a szemetelő ember, vagyis mi magunk vagyunk.

Hogy melyik csak szennyező, és melyik mérgező hulladék, sokan nem is tudjuk, ami bizony baj. Ugyanis az életünkről, de legalább is az életminőségünkről van szó.

 

 

Bár környezetünkben rengeteg a szennyező anyag, ám nem mindegyik mérgező. Ezeknek egy része a természetben is jelen van, mint például az ózon, a széndioxid vagy a cellulóz, míg mások csak mesterségesen, vegyi úton, előállított anyagok. Az emberi szervezet a természetes anyagokat feldolgozza, vagy átalakítja, azonban a mesterséges anyagoknak nagy részével szemben tehetetlen, védtelen. Ilyen termék például a PVC alapú bevásárló szatyrok elégetéséből keletkező dioxin.  Ez a méreg még a legnagyobb hígításban is veszélyes bármelyik élő szervezetre.

 

 

Más anyagok, testünk alapvető építőköveiben, a sejtekben okoznak maradandó károsodást és indítanak meg olyan sejtburjánzási folyamatokat, melyekkel szemben a tudomány ma még tehetetlen.

Ilyen anyagok a kalcinogének. Veszélyes rákkeltők, az élő szervezetben genetikai változásokat is előidéző méreganyagok. Hasonló mérgek még a teratogének a születési rendellenességekért felelős anyagok.

 

Nézzük tovább!

 

Talán már sokan hallottak a toxinokról és a szubtoxinokról, de annál kevesebben ismerik az aeropatogéneket. Ez utóbbiak a levegőben terjedő olyan kórokozók, mint a vírusok és a baktériumok, vagy éppen az allergiát kiváltó különféle méreganyagok.

 

 

Ma már sok mérgező anyagot ismerünk, de csak részben tudjuk róluk, hogy ezekkel a mesterségesen előállított-többnyire polimerekből származó mérgező anyagokkal szemben, mennyire és milyen módon képes ellenállni bármely élő szervezet?

 

A nagyipari műanyaggyártás a múlt század elején kezdődött.

1915-ben a bakelit felfedezése előtt szinte műanyagmentes volt a világ, ha a gumi- és a papírgyártástól eltekintünk.

Az ezredfordulóra közel 4-4,5 millió új vegyi anyag került bejegyzésre, melyből, mint egy 20%-a napjainkban rendszeresen forgalmazott termék.

Mielőtt bárki is a szememre hányná, hogy szélsőségesen műanyagellenes vagyok, azonnal leszögezem, én is tudom, hogy ma már nem létezhetnénk e fajta szervetlen vegyületek nélkül, és a lakáskultúránk is sokkal szegényesebb lenne, mint sem azt gondolnánk.

Nézzünk csak szét az otthonunkban és mutassunk egy olyan helységet, ahol nem találkozunk műanyaggal. Na, ugye?

A műanyagok az egyik legértékesebben feldolgozott anyagok közé tartoznak, de felhasználásukat sajnos a meggondolatlan pazarlás jellemzi. Sokszor a szakszerűtlenség, ismereteik hiánya is közrejátszik abban, hogy környezetünket ahelyett, hogy szépítenék, fokoznák komfort érzetünket, káros, szennyező anyagok körébe soroljuk, sőt néha már üldözzük is ezeket a rendkívüli könnyen alakítható, tetszetős anyagokat.

 

A múlti cégek javíthatatlan, csak eldobható műanyagtermékei, és a bevásárló központok reklámzacskóinak özöne fokozza bennünk azt a képzetet, hogy a műanyag haszontalan olcsó, szemétbe való anyag, pedig, ha észszerűen alkalmazzuk a vegyipar eme termékeit, sok természetes anyagot menthetünk meg a ránk következő generációk számára.

 

Mint már említettem a háztartási hulladék legnagyobb része valamilyen csomagolóanyag vagy göngyöleg. Saját szeméttárolónk tartalmát, ha egyszer átvizsgálnánk………

Egy ilyen vizsgálódás után láthatnánk, hogy környezetünk szennyezésének mi magunk vagyunk okozói.

Sok esetben válogatás nélkül kerül a kukánkba papír, ételmaradék, fémdobozok, üvegek, műanyag flakonok, textíliák, permetanyagok, gyógyszerek, sőt néha még szárazelemek is. Ezeknek nagy része újrahasznosítható lenne, ha a háztartási szemetet szétválogatva – szelektíven gyűjtenénk. Ipari termelésbe a hulladék anyagokat visszaforgatni sokkal olcsóbb, mint nyersanyagokból előállítani.

 

 

Önök, most jogosan kérdezik, ha az ipar nem törődik az ilyen fajta hulladékbegyűjtés megszervezésével, akkor miért pont én pazaroljam erre az időmet?  Miért pont én kezdjem?

 

A válaszomat, egy példázattal mondom el:

Az utca, ahol lakom földút. Minden esős után hatalmas kátyúk keletkeztek a gépkocsik kereke nyomán. Mivel mindenki rendelkezik saját járművel, rendkívül nagy ilyenkor az elégedetlenség. Megnő a panaszos levelek száma az önkormányzat felé.

Ezekre a beadványokra általában az a szokásos válasz;” nincsen rá pénz, talán majd jövőre”. Az eső továbbra is esett, a kátyúk meg egyre szaporodtak. Az autóinkon meg egyre több lökésgátlót és gömbcsuklót kellett cserélni.

Én is sokáig a panaszosok számát szaporítottam, míg nem tavaly tavasszal, a szomszédommal összefogva, az építkezésünkből megmaradt sóderrel a házunk előtti gödröket betemettük. Tavasz végére láss csodát, az utcánk végéig már zötykölődés nélkül lehetett végig autózni. Az utca lakói ugyanis hamarosan   követték a példánkat.

Így az autószerviz lett szegényebb, míg mi gazdagabbak.

Az önkormányzat illetékesei látva az összefogást és a tenni akarást, talán elszégyellték magukat, mert körlevélben értesíttetek bennünket, hogy még az év folyamán, szilárd burkolatot kap az utcánk.

 

 

Talán a szelektív szemétgyűjtést is, amiről ma többet beszélünk, mint tesszük érte, végre komolyan kellene venni.

Köszönöm figyelmüket.

  

 

http://lakberendezes.hu/dekoracio/regi-butorok-uj-kontosben/

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots