A lakással szemben támasztott követelményeink életünk során változnak, ám a nagysága legtöbb esetben, ha csak nem egy tovább építhető családi házról van szó, változatlan marad. Használati ideje alatt generációk nőnek fel benne és távoznak onnan, átadva helyüket a jövő nemzedéknek.
Ideális helyzetben a család kezdetben két ifjú emberből áll majd az idők folyamán egy – két, három gyermekkel bővül. A gyermekek lassan felnövekednek, elhagyják a családi fészket és a két szülő – immár idős emberek maradnak egyedüli lakói a lakásnak.
A körülmények változása világszerte nem csak a családokat, de a társadalmat is nehéz, sok estben szinte megoldhatatlan feladat elé állítja. A felmerülő problémákon legtöbb esetben egy észszerű lakáscserével lehetne segíteni, de ez sok esetben a lakáshiányba és az idős emberek „röghöz kötöttségébe” ütközik. Az idős emberek általában ragaszkodnak a megszokott Otthonukhoz és az abban szerzett emlékeikhez és tárgyaikhoz. Amennyiben mégis változtatnának, ahhoz a meglévő körülmények – megfelelő költség terítés mellet elérhető igényes szociális otthonok, kisebb méretű megfelelő komforttal – ápolási és orvosi ellátással rendelkező szociális lakások nálunk még nem épültek.
Napjaink példa nélküli lakás” rezsiköltség” növekedése bár hamarosan kikényszeríti a lakás változtatásának nagyobb mobilitást, a lakáscserék bürokratikus és költséges ügyintézésének változatlansága ugyanakkor koloncként nehezedik a lakáscserék gyors lebonyolítására. Ez a feladat törvényhozás hathatós és gyors beavatkozását igényelné.
Más megoldás a meglévő nagyobb lakótérrel és alapterülettel rendelkező lakásoknak optimális az igényeknek megfelelő átalakítása lehetne. Ez esetben is a bürokratikus engedélyeztetések könnyítésével lehetne meggyorsítani az idős és fiatal családok lakáshoz és lakhatósághoz való jutást.
Horváth Tamás gondolatai lakásról és lakhatóságáról.
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook