Magyarország reformkori lakáskultúrája, IV. r.

 

 

Pest – Buda és a vidék kialakuló polgárságának lakáskultúrája, divatja, életvitele a reformkorban,más néven a táblabírák korában

 

 

Kis (kurta) nemesi vidéki áz klasszicizáló hálószoba-berendezése

 

 

Az, hogy a reformkor lakberendezésében mennyire vegyes a kép országszerte, kiváltképpen Pest – Budán, mi sem bizonyítja jobban, mint a ránk maradt korabeli festményekről visszaköszönő lakásbelsőket, (enteriőröket) ábrázoló képek. A vidéki és tanyasi parasztházak egyszerű, szegényes ácsolt bútorai, vagy a kurta – nemesek otthonainak valamivel gazdagabban berendezett, kissé klasszicizáló, de még így is szegényesnek tetsző lakásbelső képei, nem csak e festményekről ismerhető meg. Akit érdekel, a valóságban is megtekintheti a szentendrei és ó-pusztaszeri falumúzeumok minta portáin.

 

 

 

 

Korabeli kis (kurta) nemesi ház konyhája és használati tárgyai

 

Kevesebb a kép a városi polgárlakások belső berendezéseiről, hiszen a reformkor festői vagy egyházi témákat dolgoznak fel, vagy a családi galériákba rendelt portrékat festenek. Szerencsénkre, ragyogó tollú íróink is voltak, akik nagyon pontos képet tudnak rajzolni e korabeli városi otthonok berendezéseiről és a köztük zajló élet hangulatáról.

 

 

 

 

Képen látható: Fáy András háza a Kalap utcában (ma Írányi D.  utca)

 

 

Olvassuk csak:

 

„A polgári lakásokban a férfiak szobáit rendszerint angol mintára készült bútorokkal rendezik be. A szalonokban aranyozott, fehér lábú, könnyű fotelok állnak, pásztoridill képekkel díszített brokát huzattal. Itt található, általában a szoba valamelyik sarkában, a zongora.

 

 

 

 

Mester Széchenyit és nejét mintázza, Kiss József olajfestménye 

(Akkoriban, aki zongorán tudott játszani az könnyen abba a hírbe keveredhetett, hogy lutheránus, ugyanis a puritán protestánsok még az orgonát is száműzték a templomaikból. Helyette legfeljebb harmóniumot állítottak.)

 

 

 

Tehetősebb polgári családok a bécsi divatot követték

A szalonok fiatal hölgyei viszont mit sem törődnek az ilyesféle megbélyegzéssel, ők bizony vígan verik a billentyűket és énekelnek virágokról, szerelemről, miközben angol szokás szerint teáznak. Világos selyemmel behúzott „puff”-okon fodrozott hajfürtű jaqemar-kesztyűs fiatalurak ülnek és sóhajtozva hallgatják imádott hölgyeik bájos dalait.

 

Legtöbben világoskék, deli vörös hajtókájú Viktória-dolmányt viselnek, vagy, ha nagyon fel akarnak tűnni, akkor frakkban jelennek meg a kedves hölgy előtt.

Képen látható: német divat szerint berendezett Biedermeier bútorozású polgári otthon szobájának részlete

 

 

Az iparosemberek már nem dúslakodnak ennyire a javakban. Családjukkal meghúzódnak egy-egy kis lakásban, ahol szülők és gyermekek egész nap együtt élik hétköznapi életüket, hacsak nem akad még egy kis kamrája is a lakásnak, ahová a zajongó apróságokat ki lehet költöztetni. Tavasztól kezdve már úgy is az udvaron, vagy az utcán élnek és csak akkor jelentkeznek otthon, ha az éhség hazakergeti őket.”

(Boros László)

 

 

 

 Teadélután egy jómódban élő korabeli polgári otthon szalonjában (metszet)

 

 

 

Egy másik olvasatban:

 

 

„…A régi betűk megelevenednek és olyan a hangjuk, mint a violincsellóé, amelyen valaki a Don Juan-opera részleteit játssza. Előttünk van a régi szoba képe?

A falakat, mint látjuk, világosszürkére festette a piktor. A nem túl magas mennyezeten középen gipsz rozetta van, hogy az üvegcsillár gyertyái be ne füstöljék a mennyezetvakító fehérségét. A fal mellett kék vagy zöld selyemripsszel bevont topolyafa-kanapé áll, ugyan olyan asztal, általában egy középső oszlopos lábbal rajta hatalmas talppal. Körötte sok szék, az asztalon színes, csiszolt üveg pohárban tarka virágbokréta díszlik. Az ablakmélyedésben munkaasztalka áll, rajta varrókosár fonállal, angol tűkkel, ollóval, tűpárnával. Ebben a szobában áll még a hosszú zongora is, valamint egy gitár. Ezeken a vendégek szórakoztatására holdsugárszerű melódiák csendülnek fel a finom női ujjak alól.

 

Az ablakban jácintos üvegek sorakoznak. A közelükben a kanárimadár kalitkája látható a mennyezetről lelógatva, amely madárkát sípládával tanít a kisasszonyéneklésre.

 

A falakon rézmetszetek, keskeny arany vagy sárga farámákban, míg mellettük litográfiák sorakoznak. A képek csupa magyar dicsőségről, szomorú és víg történelmi jelenetekről mesélnek, melyek kivétel nélkül mind Bécsben készülnek Nem is a képek témája a fontos csak lehessen rajtuk olykor elborongani, ha épen keserű ízt szeretnénk érezni a szánkban.

 

 

 

 

 

Korabeli gazdag polgári család  biedermeier – hangulatú szalonjának részlete

 

 

Az ilyen lakásban, ha összegyűlik egy meghitt hangulatú társaság, azok nem hangoskodnak papagájok módjára. Még a lépteik zaját is felfogja a vastag virágos szőnyeg. A kerek asztalt ezüst, vagy rézből készült kandeláberekben állított viaszgyertyák táncoló lángjai világítják meg. A gyertyák fényében az üvegpoharak sziporkáznak, a porcelánok ragyognak, az evőeszközök ezüstje csillog és a gyümölcsöstál tartalma, verseng az asztalon lévő tarka virágcsokor színeivel. Az emberek halkan és tapintatosan társalognak. A háziak, megbecsülik a vendégeiket. Ahogy bejelentik jövetelüket, elkezdődik a takarítás. A szobákat, folyósokat és ámbitusokat fehér kőporral felsúrolják, a falakat lemeszelik. A levegőt füstölő porral, szagos gyertyával, levendula tálkákba szórt szír mával, sokk háznál még almahéjjal is illatosítják.”

(Margitay László)

 

 

 

 

Egy korabeli női szoba jellemző részlete (nyugalom és az álmodozás helye)

A táblabírák korának hangulatáról és stíluselképzeléséről, hogy még érzékibb képet nyerjünk, ajánlom, olvassunk el egy harmadik leírást is:

„A lakások berendezésében láthatunk – ez az empire és a biedermeier bútorokat jelenti – fehér szögecsekkel kivert vagy zsinórozott kényelmes karosszékeket, zenélő órákat, transzparens lámpaernyőket, csatába induló és sebesülten visszatérő harcosokat ábrázoló, érzelgős képeket. Találunk még nagy becsben tartott virágos porcelánkészleteket, kredenceken felsorakoztatott díszpoharakat, selyemkötéses emlékalbumokat és almanachokat rajtuk polgári erényeket dicsőítő jelmondatokat. Ez itt a papíros romantikát lehelő berendezések korszaka.”

(Tonelli Sándor)

 

 

 

Ezek után, ugye kíváncsiak lehetünk arra is, hogy az ilyen idilli életképhez és egy ilyen idillien berendezett otthonhoz, vajon milyen kiadások társulhattak akkortájt?

Erre vonatkozó ismereteink, inkább a 40-es évekből származnak. Ekkor egy „rendesen” berendezett szoba havi bére Pesten, általában 5-6 Forint. Természetesen vannak ennél sokkal olcsóbbak is, de ezek berendezése és állapota is jóval szegényesebb. Az ilyen szobák gyakran fűtési lehetőség nélküli, nedves falú, sötét helyiségek.

Ha elsején valaki lefizetett a vendéglősnek 5 Forintot, egész hónapban bőséges ebédet kap és még egy Forint borravalóért a jó kiszolgálás sem marad el – tudjuk meg az újságíróktól és a jurátus hallgatóktól. A vendéglőkben, természetesen soha nem találni üres asztalt, mivel ezek a vendéglők itt a fiatalság és a polgárság politikai vitaterei.

 

 

 

 

Reformkori fiatalság divatos öltözetei (bécsi mintára)

 

 

A reggel Depscher úr tejes boltjában kezdődik, ahol tejet, vajat, kenyeret és jóféle juhsajtot lehet kapni 10 Krajcárért. Tizenöt Forintból a reformkorban urasan megélhetett egy fiatalember, legföljebb ruhára nem telt belőle, Ám ez sem volt nagy gond, hiszen, ha vigyázott rá, a meglévő sem ment ki egyhamar a divatból. Akkoriban a módi nem túl gyakran változott. (Ránk maradt számlákból tudjuk, hogy egy főúri komplett viselet, (toalett) akár 90 Forintba is kerülhetett.)

 

 

 

Egy kezdő újságíró vagy hivatalnok ez idő tájt 35-40 Forintot keres havonta, de az is igaz, hogy Jókai például az első regényének megírásáért Hartleben, 360 forintot fizetett. Mindezek ellenére azt is tudnunk kell, hogy Pest város Tanácsa 1830-ban rendeletileg tiltja be a koldulást, mivel a belvárosban már lépni sem lehet a kéregetőktől.

 

 

Folytatjuk.

 

Horváth Tamás

horvath.t@lakberendezes.hu

Kapcsolódó cikk: Magyarország 1830 – 48. V. rész

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots