Magyarország 1900 – VI. rész (háztartás)

 Háztartás

A polgári életről talán akkor nyerhetünk még valóságosabb képet, ha belelapozunk a Háztartás című hetilap korabeli számába és elolvassuk, hogy a rovatvezető mit ajánl a jobb módban élő háziasszonyoknak a századforduló elején.
„Manapság annyira drágul minden, ami az élethez szükséges eszköz, a házbértől kezdve a zsemlyéig, hogy a legszilárdabban épült háztartás alapja is meginog. Ha itt-ott igyekszünk is takarékoskodni, és kevesebbet költeni, mégsem tudjuk az egyensúlyt helyreállítani, itt erősebb eszközökhöz kell nyúlni, mert csak alapos reform segít az állapoton.

Eddig a középosztálybéli család két cselédet tartott ezen túl egy „mindenessel” kell beérni. Ez esetben sokat tanulhatunk az amerikai rendszertől. Ott ugyanis olyan költséges a cselédtartás, hogy a legtöbb polgári család csak egy cselédet tart. Hogy a segítő bosszantó személyt nélkülözhessék, minél jobban igénybe veszik a technika legújabb vívmányait.

A küldözgetés és az üzenethordás helyett a telefont kell használni, szobában és konyhában gáz-réchaud és gázkandalló fölöslegesé teszi a szénhordást és a fűtést, a villamos világításnál pedig fölösleges lesz a lámpatisztítás.

A mostanság divatos fakeretes bútor és a linóleum szőnyeg tisztítása sem igényel olyan alapos és fárasztó munkát.

Igen jól és gyorsan működik a szőnyegseprőgép, ha pedig olcsóbb lesz a porszívó gép használata, nagy teher kerül le a háziasszony válláról, aki az életének egy tetemes részét a por ellen való harccal tölti el. Így lassanként nélkülözni lehet a szobalányt, aki fél napot takarítással tölt el.

Ahol felnőtt leányok vannak a háznál, ez annál könnyebben történhetik meg.

A konyhában is sok gép kerül a munka könnyítésére. A mosó- és csavarógép felülmúlja a régi teknőt, a sok reszelő, vágó és dagasztógéppel sok idő és munka megtakarítható és a régi durva szolgáló munkából már csak kevés marad meg.

A vízvezeték helyben van, a szenet, a fát feldarabolva a házhoz hordják, a konyha sima kő- vagy cementburkolata seprőre csavart nedves ronggyal könnyen végigtörölhető.

Ezért a háziasszonyok jól teszik, ha háztartásukat a technika találmányaival fölszerelik, mert habár a befektetés némi áldozatot követel, sokkal rendesebb és pontosabb a gépek munkája és sokkal csekélyebb azoknak fönntartása, mint egy cseléd évi díja és eltartása.

”Íme ez már a nagyipar, az újvilág szele, mely a háztartásokban is türelmetlenül kopogtat az ajtókon. A századvégen az ipartelepek száma megkétszereződik, az iparban foglalkoztattok száma 1910-re megközelíti az egymilliót. A polgári családok tehetősebb rétegeinél mindennapos fogalommá válik a porszívó, a mosógép, a telefon és az automobil.

Az ipari termelés ilyen robbanásszerű fejlődése szinte törvényszerűen rávilágít arra a tényre, hogy a művészi ipar, a kézművesség hirtelenjében idejét múlta. A századfordulóra az ipari kiállítások sokasága egyre többeket győz meg arról, hogy a gyáripar és ipari termelés nem csak, hogy összekapcsolható, hanem egyenesen az egyik következménye a másiknak. Ez a felismerés Európa szerte lázba hozta az iparművészeket, közülük is a belga Van de Velde-t aki a kézimunka díszítőelemei helyett a modern kor követelményeinek megfelelő esztétikát igyekezett a nagyipari termékeken keresztül a társadalmi öntudatba beleplántálni.

E törekvésnek később Európa szerte nemcsak, hogy követői akadtak, hanem közel másfél évtizedig szinte teljesen átformálta a művészetet, új életszemlélettel és új gondolkodásmóddal lepte meg a már majdnem végképpen kátyúba rekedt XIX. század végi eszmeiséget, társadalmi előrehaladást.

Ezt az új eszmeiséget, művészeti irányzatot Ausztriában és nálunk szecessziónak, Németországban Jugendstilnek, Olaszországban Libertynek, az angolok Modern Style Florealnak, a franciák pedig Art nouveaunak nevezték el. Bárhol, bárhogyan is nevezzék ezt a korabeli nóvumot a cél közös mindegyikben, az ipar eszközeivel művészi tárgyat alkotni. Hogy számunkra a századfordulón mit is jelentet a lakáskultúrában és a mindennapok életében a szecesszió, azt a későbbi részekből megtudhatjuk.

2005-01-12 megjelent írásom másolata

Elö-ző rész: http://lakberendezes.hu/eletmod/magyarorszag-1900-v-resz/

Folytatjuk a VII. részben

Horváth Tamás
horvath.t@lakberendezes.hu

Szerző: Horváth Tamás