Magyarország egy angol szemével (reformkori riport) I.

Az Edinburg Review 1825. júliusi számában érdekes tudósítás jelent meg hazánkról. M. O. Anthony afféle hivatásos utazó, a repülő riporterek korabeli őse, felfedezőúton járt a Duna-Tisza közén, amelyet Mr. Rown báró, Inigo Born és Montagu Maria angol nyelven megjelent könyveikből már jól ismert.

Ebből a korabeli cikkből idéznék néhány érdekes részletet mind azok számára, akik amúgy is szívesen olvasnak a biedermeier korabeli Magyarországról szóló leírásokat:

„…A Dunántúlon és a Felvidéken láttam nemes urakat, akik épp oly rajongó szeretettel csüngenek a görög római klasszikusokon, mint a mi Oxfordból vagy Cambridge – iből kikerülő gentlemanjeink, de emellett otthon vannak a német, francia, angol és olasz irodalomban is.

Erdélyben, ahol a főnemesség érzelmeiben és nyelvében magyar, katonák, közhivatalnokok, földesurak, Horatiust, Voltairet, Byront és Walter Scottot olvassák. Vidéki utamon megismerkedtem egy Kazinczy nevű magyarral, aki naponta két-három hosszú levelet írt az ország minden részébe. Goethéért, Shakespeareért, Racineért, és Rousseauért rajong és ezen írók könyveit lefordította nemzete nyelvére.

Sóvárad (Malonyay)

Magyarsága miatt sajnos börtönben is ült. Egymaga egy valóságos lexikon, szépirodalmi lap, tudományos akadémia, művészetek múzeumma, és a magyar nyelv megújítója. Csodálatos ember, csodálatos munkabírással, akihez talán csak a mi öreg Jonson Sámuelünket lehetne hasonlítani.

Szalmafödeles viskókban találkoztam magyarokkal, akik jobban ismerik a mi alkotmányunkat vagy Pitt beszédeit és Wakefield statisztikáját, mint parlamentünk tagjainak fele.

A debreceni püspök angol beszéddel üdvözölt. A hortobágyi pusztán láttam egy zsidóleányt, aki Bulwert Pelhamjet-ét eredetiben olvasta és egy árvamegyei kocsmáros azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy él-e még Walter Scott?

Amikor megnyugtattam felőle, előhozta hálószobájából az Ivanhoe gyűrött, piszkos német fordítását és felsóhajtott, hogy aki ilyet tud írni, azt az Isten sokáig éltesse.

Torockói régi kályha (Malonyay)

A mi Shakespearünk, Julius Cézárját 1776-ban fordította le Kazinczy Ferenc, ugyanakkor, amikor Párizsban az Otellót gyalázatosan kifütyülték. Az első német Hamlet fordítás Pozsonyban jelent meg és 1776-ban már előadták Pesten, két évvel előbb, mint az osztrák császárvárosban.

Kolozsvárott és Debrecenben magyar színészek játszanak és a reformátusok, és a katolikusok között valóságos versengés folyik a szegény, elárvult, üldözött magyar nyelv feltámasztásáért.

A királynő magyar gárdát szervez, hogy a nemességet Bécsbe szoktassa, de a gárdisták ahelyett, hogy elnémetesednének, inkább megvetik a magyar irodalom alapját a Habsburg fővárosban.

Gondolná-e az ember, hogy itt vannak a világnak ez idő szerint talán legnagyobb matematikusai: apa és fia. A két Bolyai.

Fejedelmi vérből való magyar urak. Sir Farkas és fia Sir János. Az öregapjuk már olyan szegény volt, hogy csak felesége kis hozománya mentette meg a nyomorgástól. Más ember nálunk, ilyen helyzetben talán lecsúszik egy paraszt -, vagy lezüllik egy  kisnemesek színvonalára: Bolyai Farkas azonban már marosvásárhelyi kisdiák korában elárulta, hogy rendkívüli egyénisége és tehetsége áttör minden szabályt, amely sorstársaira a végzet erejét legtöbbször rákényszeríti.

Kilenc éves korában latinul verseket ír, hat hét alatt megtanul görögül, egy év múlva olaszul, németül és angolul és a bibliát zsidó nyelven olvassa. Húsz éves korában már tanár matematikus, fizikus, kémikus, technikus, nyelvész, rajzoló, költő és zeneművész.

Ekkor már legjobb barátja a matematikusok fejedelmének Gauss Károly Frigyesnek és attól fogva ez a két lángelme minden évben

október 29.-én este nyolc órakor egymásra gondol, és elszív egy-egy pipa dohányt egymás egészségére.

Az egyik Göttingában a tudományos világ közepén, a másik Erdélyben, egy kis majorságban, az Isten háta mögött. De a lángelmék rokonok és nincs közöttük sem időbeli, sem térbeli távolság. Nincs közöttük irigység, hiszen egy nyelvet beszélnek, de azt a legkiválóbban a világon. És ez a matematika és a fizika nyelve. Ilyen az apa. Most ötven éves.

Fia már ötesztendős korában magától rájött a háromszög törvényeire és kilencéves korában a legnehezebb matematikai tételeket megfejti, mielőtt az apja még elmagyarázhatta volna neki.

Ez a fiú tízéves korában már elsőhegedűs a vonósnégyesben, amelyben atyja játszotta a brácsát. Jól komponál. Később, amikor Bécsben az akadémia növendéke lesz, ő az első zenész, a legjobb vívó, a legdaliásabb katona és a legkitűnőbb matematikus. Igazi „reneszánsz” ember, a testi-lelki tökéletesség mintaképe.

Simó Anna háza Gyergyó- al – falun (Malonyay)

Tehetségét az is bizonyítja, hogy atyjánál is nagyobb lángelme. Tudományos munkája és férfias bravúrjai miatt egyaránt bámulják társai és tanítói.

Virtusáról az mondás járja, hogy egyszer kihívott párbajra tizenhárom tisztet a seregből és egymás után, mind legyőzte, de a szünetekben, hogy a közönséget szórakoztassa egy-egy hegedűkoncertet adott elő zenész társaival. Most huszonöt éves.

M.O. Anthony (a cikk Surányi Miklós fordítása, 1935-ből)

Folytatás:

http://lakberendezes.hu/eletmod/magyarorszag-egy-angol-szemevel-reformkori-riport-ii/

Szerző: Tamás Horváth