Az előző rész folytatása. M.O Anthony angól író 1825 – ben magyar és székelyföldön tett látogatása során szerzett benyomásairól és tapasztalatiról írt Angliában megjelent riportjából részlet . Fordította magyarra: Surányi Miklós újságíró, a “Új Idők” című hetilap főmunkatársa tollából.
Wienben úgy beszélnek a magyarokról, hogy ázsiai módon elmaradottak, mert élhetetlenek és semmi hajlamuk a technikai tudományokhoz. Én pedig lent jártam Erdélyben és ott megismertem a székelyeket. A székely egy csodálatos nép. Fúró, faragó, ezermesterek, született technikusok és feltalálók.
Egy székely gazdalegényt láttam, aki olyan ördöngös járművet szerkesztett magának, amely két egymás mögött álló kerékből áll, középen ülés, mint valami nyereg, s ha ráül az ember és la ábaival két pedálfélét tapos, a kerekek szaladnak alatta, mint a szélvész.
Kép: Homoród- karácsonyfalvai unitárius templom (Malonyay)
De ez még semmi. Megismertem egy Bodor Péter nevű ezermestert, lehet vagy negyvenéves, csak falusi iskolába járt s aztán kitanulta az asztalosságot, meg az órásmesterséget. Húszéves korában már bejárta az erdélyi mágnáskastélyokat és ellátta azokat az általa készített órákkal. Szükség szerint tervez és épít malmokat, gazdasághoz szükséges bonyolult eszközöket és olyan gépeket is konstruál, amit még látni sem lehet a világban.
Csakhamar akkora a híre, hogy rábízzák a marosvásárhelyi nagy híd építését is. Ez a harmincnégy öl hosszú négy öl széles híd tölgyfából való. Az egyik legnépesebb erdélyi országút forgalmát bonyolítja le és arról nevezetes, hogy egyetlen darab vasszeg nincs benne.
Aztán beépíti a vásárhelyi református templom tornyába a nyolcvan méter magas lépcsőt. Még ez sem minden. Csinált egy olyan prést mókából, amely zajtalanul egy-egy tízforintos bankót készít el, mihelyt valaki rálép a műhelye küszöbén levő láthatatlan indítógombra.
A városi főbíró és más előkelő látogatói minden be- és kilépéskor a háznép derültségére, hamisítanak egy-egy tízforintost, mely bankó a küszöb alatti présből az alatta lévő asztalra hullik a pincébe.
Kép: Székelykapu (Malonyay)
Természetesen a pénzt nem használja fel Bodor Péter a feltaláló, neki csak a dicsőség kell. Mondja: éppen ilyen bankóprés működik Bécsben, de annak nyomtatott pénzéből nem sok jut a székelyeknek.
De most jön a java. A főtéren a vároldalból 300 m távolságról vezetett szökőkút látta el vízzel a várost. A kút azonban lassanként elsüllyedt. Bodor csinált helyébe másikat, mégpedig olyant, amelynek a 3000 veder vizet tartalmazó gyűjtőmedencéjét egy teraszos kőlap koszorúzza: ezen hat faragott oszlop tartja a réz tetejű kupolát, melynek belsejiben rejtőzik a „török muzsikát” szolgáltató szerkezet. A tetején pedig egy szigonyos Neptun szobor forog önmaga körül. Hatórásként megszólal a zene , de olyan erős hangon, hogy több mint hat kilométerről is hallható.
E kis elmesélésem után ünnepélyesen felszólítok minden angolt, hogy jöjjön el és járja végig ezt a bűbájos országot. Nem bánja meg semmiképpen sem. Itt látja a legszebb asszonyokat, olyan tömegben, mint sehol egész Európában. Itt vannak a legérdekesebb férfiak és fejek. Leolvasható róluk a magyar fiziognómia fő jellemvonása: az intelligencia, a tökéletes önuralom, amely a szabadság érzetéből születik, a széles nyílt homlok, tiszta szemek és mindenek felett a határozott, jó vonalú száj. Egyszóval: itt lelni meg a legszebb és legeszesebb parasztokat, akikhez hasonló nincs a világon.
Kép: Festett székelyföldi bútorok (Malonyay)
Mindegyik született arisztokrata, hallgatag, gőgös, gúnyos és méltóságteljes. Láttam egy megyegyűlést; valóságos királyok gyülekezete volt, akár csak a római szenátus.
Ami legfontosabb: nekünk angoloknak történelmi hivatásunk volna a magyarok megmentése.
Tárt karokkal várnak bennünket Magyarországban. Egy kitűnő tudós, nemzetgazdász és politikus, Berzeviczy Gergely nem csak az angol parlamentarizmus átültetését ajánlja honfitársainak, hanem azt is, hogy szakadjanak el a Habsburgoktól és hívjanak meg Szent István trónjára egy angol herceget.
Annyi bizonyos, hogy Magyarországban minden forr és a vajúdás állapotában van. A nemzet érvényesíteni akarja jogait, elsősorban a nyelvére, aztán a természeti kincseinek kiaknázására és függetlenségére.
Kép: Simó Anna háza Gyergyó – al – falun (Malonyay)
Mindenki a nagy szabadítót, a reformert, a változtatót várja. Mindenki tele van a magyar Messiás eljövetelének reménységével. De vajon ki lesz az a nagy változtató? Abban mindenki megegyezik, hogy csak olyan ember lehet, aki tele van Magyarországért és a magyar népért rajongással.
Még sok mindent láttam Magyarországban, de azokat a legközelebbi tudósításomban fogom majd elmondani.”
M. O. Anthony (Surányi Miklós fordítása, 1935 – ből)
Cikkbevezető írása:
http://lakberendezes.hu/eletmod/magyarorszag-egy-angol-szemevel-reformkori-riport-i/
Szerző: Tamás Horváth
Kövess minket a Facebookon
Facebook