Március idusán

„Akinek van múltja, annak van jelene is, aki mind kettővel rendelkezik, annak a jövője is biztos, mert általuk lesz a „felépítményhez” biztos alapja.”

(Széchenyi I.)

Ezen a jeles napon, ha történelmünk képeskönyvének lapjait felütnénk a XIX. század harmincas – negyvenes és ötvenes évek történésinél, valamint a kor írásainak, képzőművészeti alkotásainak segítségével beleshetnénk szépanyáink otthonainak életébe, családról, nemzetről alkotott elképzelésiikbe –– akkor ma gyermekeinkkel versengve kapcsolnánk ki a napjainkban oly „nagy nézettségnek” örvendő kereskedelmi tévécsatornákon sugárzott, butábbnál is butább, „celeb-gyártó”, társadalmi morált romboló műsoroknak a sokaságát.

Tudom, ma sokan állítják, hogy a XIX. századi Magyarország levendulaillatos, bokrétás, negédesen „biederes” világa is giccses volt. Talán van is benne némi igazság, de egyet ne azért soha ne felejtsünk el, szépanyáink és szépapáink akkor nem egy elavult társadalmi és gazdasági rendet melegítettek újra és majmolták a tőlük teljesen idegen család, haza és nemzetellenes „celeb ittas”, sehova nem vezető, divat által vezérelt erkölcsi és viselkedési normatívákat, ők bizony egy soha még meg nem tapasztalt, új gazdasági világrend kialakításán munkálkodtak az akkori legjobb tudásukkal és önzetlen hazaszeretetükkel.

Engedjék meg nekem, hogy szépanyáink otthonának ablakán át e régi, de eredményekben annál gazdagabb, szép világba s a márciusi Ifjúinknak hétköznapi életébe most Március Idusán, vagyis a dicsőséges 1848. március 15 – n-ek ünnepnapján, Önökkel közösen bekukucskáljunk, hogy aztán a látott képeken ki – ki a maga módján elmélázhasson.

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Szerző: Horváth Tamás