Március idusán

„Akinek van múltja, annak van jelene is, aki mind kettővel rendelkezik, annak a jövője is biztos, mert általuk lesz a „felépítményhez” biztos alapja.”

(Széchenyi I.)

Ezen a jeles napon, ha történelmünk képeskönyvének lapjait felütjük a XIX. század harmincas – negyvenes és ötvenes évek krónikájánál, mellé tesszük e kornak szépirodalmi és képzőművészeti alkotásait is  beleshetünk szépanyáink  családi életébe, otthonaiknak hangulatába és megismerhetünk főztjéiket, szabadidejük eltöltésének szokásaival. Családról, nemzetről alkotott elképzeléseiket.

Biztos vagyok abban, hogy mind ezek után gyermekeinkkel versengve soka kapcsolnánk ki a napjainkban oly „nagy nézettségnek” örvendő kereskedelmi tévécsatornákon sugárzott, butábbnál is butább, „celeb-gyártó”, társadalmunkat morálisan romboló műsoroknak a sokaságát.

„celeb-gyártó”, társadalmi morált romboló műsoroknak a sokaságát.

Tudom, ma sokan állítják, hogy a XIX. századi Magyarország levendulaillatos, bokrétás, negédesen „biederes” világa is giccses volt. Talán van is benne némi igazság, de egyet azért soha ne felejtsünk el, szépanyáink és szépapáink akkor nem egy elavult társadalmi és gazdasági rendet melegítettek újra és majmolták a tőlük teljesen idegen család, haza és nemzetellenes „celeb ittas”, sehova nem vezető, divat által vezérelt erkölcsi és viselkedési normatívákat, ők bizony egy soha még meg nem tapasztalt, új gazdasági világrend kialakításán munkálkodtak az akkori legjobb tudásukkal és önzetlen hazaszeretetükkel.

Engedjék meg nekem, hogy szépanyáink otthonának ablakán át e régi, de eredményekben annál gazdagabb, szép világba s a márciusi Ifjúinknak hétköznapi életébe most Március Idusán, vagyis a dicsőséges 1848. március 15 – n-ek ünnepnapján, Önökkel közösen bekukucskáljunk, hogy aztán a látott képeken ki – ki a maga módján elmélázhasson.

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Szerző: Horváth Tamás