Nagymamák, nagypapák egyik leghasznosabb, de egyben legszebb időtöltése az unokával, -vagy unokákkal töltött nyári szünidő néhány varázslatos „órája”. Olykor lehet ez akár 148 óra is és mégis, mikor az autóban ülő, pityergő kis „mihasznának”búcsút intünk a kapuból, könnytől csillogó szemeiket alig tudjuk a Nagyikával egymás elől elrejteni. Vajon a jövő nyáron ismét láthatjuk? Istenem! Ennek csak Te lehetsz tudója.
Itt lehet csak igazán elbújni a nagyiék szeme elől
Holnap, ha nem látják a nagyikámék, Kokót is megfürdetem s medencében
Ugye Nagypapa ennél sokkal színesebb halak is úszkálnak a tóban?
Zazikám, szólj, ha szomjas vagy!
Úgye segítesz megfőzni az ebédet?
Az nem lehet, hogy bekapta a Nagymamát
Gyertek, ma a szaletliban terítettem
Látod Zazi, ebéd után még a szél is elül.
Aa „Csizmás” is elbóbiskolt a virágágyban.
A halacska farka sem forog már hiába
Még a hajó is megvár az úszással
Ha felébredünk, ígérem; együtt sütünk nyársat a parázson
Zazikám! Ugye majd ezt is elmeséled az oviban?
Még szeretnék egy kicsit nálatok maradni