Mese a halálról

Volt egyszer egy gazdag ember, akinek gazdagsága messze földön párját ritkította. Kastélyainak, szobáinak se szeri, se száma, szinte saját maga sem tudta valójában meddig terjed birtokainak határa. Naponta megelégedetten járta végig termeit, folyosóit, csodálta annak pompás berendezését, fényűzését. Történt egyszer, hogy belépve az egyik szobába összetalálkozott a Halállal.

– Hát te még élsz, kérdezte a Halál? – nézett tágra nyílt, üres szemgödreivel a kastély urára. Az ember úgy megijedt tőle, hogy hanyatt-homlok, futva menekült ki a házból egyenest az istállóba. Lóra kapott, s halálfélelmében vágtatott hetedhét határon. Késő este érkezett egy sűrű erdő szélére. Leugorva lováról settenkedve, lopakodva fától – fáig, ágtól – ágig, verejtékben úszva igyekezett köddé válni. Gondolta, e sűrű rengetegben biztosan nem találja meg a vén Kaszás. Egy tisztáson, aztán fáradságtól összerogyva leült egy farönk szélére. Feltekintve, vele szemben egy kidőlt fán ott ült a Halál, s így szólt az emberhez: amikor reggel találkoztunk nem gondoltam, hogy idejében ideérsz. Gyere, mondta kinyújtva a kezét a gazdag ember felé.

 

 

C. G. Jung példázata

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots