Ma el kell, hogy ismerjük, hogy az egykori céhekben tömörült mesterek vetették meg az alapjait a városi életnek. Műveltségükkel és pénzükkel ők táplálták a művészeteket, ők tartották fenn az iskolákat, kórházakat és ők egyesítették magukban – hazánkban is – a társadalom legszorgalmasabb, legdolgosabb elemeit.
A sokszor keservesen megélt évek után, melyekben az apród tisztességben, engedelmességben és sok szakmai tudásnak elsajátításával felnevelkedett, a mester köteles volt őt jótállói és más becsületes mesteremberek jelenlétében, felszabadítani.
A ceremónia a felnyitott céhláda előtt zajlott, ahol a legény megköszönte Istennek, mesterének és jótállóinak, hogy a szakmát kitanulhatta.
A felszabadítás után új élet következett. A mester tanítványát ellátta tisztességes ruhával, kevés készpénzzel és végül érdeme szerint megvendégelte. Ettől a pillanattól kezdve már heti bérért dolgozhatott, de inasokkal már csak fizetségének elvesztése ellenében barátkozhatott, viszont a többi legény, csak az úgy nevezett ‘társpohár’ megfizetése után volt hajlandó, maguk közé befogadni.
Aki erről a témáról többet szeretne tudni:
http://lakberendezes.hu/eletmod/munka-csalad-becsulet-i-resz/
http://lakberendezes.hu/eletmod/munka-csalad-becsulet-ii-befejezo-resz/
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook