Mire volt büszke a millenniumkori magyar ember?

Tegyünk egy képzeletbeli sétát a korabeli Pesten! (1900. év táján)

A körút felé vesszük az irányt és álmélkodunk. Bőven akad csodálni való. Elkészült már a világhírű francia mérnök, Eiffel cég által kivitelezett csodálatos indóház, a Nyugati pályaudvar. Másik hasonló létesítményünk a Kerepesi út elején a Keleti, már magyar tervek alapján- és magyar kivitelezésben épült.

Mindkét pályaudvarunk koruknak, akár a földalatti vasutunk vagy a Széchenyi hegyi fogaskerekű, de a Várhegysikló is – mely utóbbi, közel ötvenfokos szögben képes utasokat föl- és leszállítani – akkoriban, Európa műszaki csodái.

Magyarországon a Nyugati pályaudvarra fut be 1883 óta miden fontos vasútvonal, és innen indul a híres Orient-expressz, mely Európa nagy fővárosaival kapcsolja össze Budapestet. A szerelvények is a hazai járműipar dicső darabjai. A gőzüzeműek mellett közlekednek már a villanyos hajtású vontatók is, – Kandó Kálmán zseniális találmánya (1895) – de a hozzájuk kapcsolt háló- és étkezőkocsik is, az ez idő tájt létező legmagasabb technikai színvonalat képviselik egész Európában, Ezek már a legkényesebb utasok luxus igényeit is kielégítik.

Mindezek az építmények és műszaki csodák mérnökeink, munkásaink és gyáraink felkészültségét és magas színvonalát hirdetik a nagyvilágban.

Amíg bámészkodunk, elhalad mellettünk a századforduló legmodernebb utasszállító eszköze; a villanyos, azt pedig hangos dudaszóval előzi egy automobil postakocsi.

(Bánki és Csonka 1895-ben szabadalmaztatják a világon elsőnek a benzinporlasztót, 1904-ben már személyautókat gyártunk Pesten és Győrben, majd 1907-től Aradon megindul a haszongépjárművek gyártása is).

Operaház 1900.

A vasúton vagy esetleg gőzhajón érkezett leveleket a postásaink igyekeznek országszerte széthordani, mivel ekkor már a Magyar Posta minden vidéki városban rendelkezik kirendeltséggel, még a falvakat is beleértve. Külföldről Pollák Antal és Virág József által kifejlesztett gyors távírón érkeznek a fontos és sürgős üzenetek, melyeket a telefonos kisasszonyok a Teréz központból olvasnak be készülékeiken a címzetteknek. Sőt, aki kíváncsi a legújabb hírekre, az tárcsázhatja a telefonhírmondót, ami a rádió korszerű elődje, és nálunk már ekkor működik.  Telefonközpontunk Puskás Tivadar találmánya.

Molnár Ferenc és írótársai

A körút bérpalotái, mert már ezeket nézzük, viszonylag gyorsan és mondhatni cifra képet mutatva épültek és épülnek. Homlokzataik néha barokkos, néha reneszánsz, néha empír, de jobbára eklektikusak. Minden kornak a stílusa megtalálható ezeken az impozáns épületek homlokzatán. Az olcsó gipsz és malter – stukkók, szinte valamennyi ornamensét felvonultatják az előző korok díszítési divatjának. Azért, amikor ma bíráljuk is ezeket a házakat, mégis csak büszkén mutogatjuk idelátogató barátainknak, mert ezek az épületek még így is szebbek, mint sok más külhoni nagyváros e korban épült lakóházai.

A magyar építőipart dicséri, hogy pár év leforgása alatt közel 260 régi épületet bontanak le a körúti építkezés idején és ennél valamivel többet építenek helyébe a századfordulóra. Légköbméterben számítva kilencszer többet.

Munkácsy Mihály, (1844-1900), Gyermeklátogatók

Amerre haladunk mindenütt kávéházak és a teraszukon ülő és beszélgető emberek. Talán a tegnap esti színi előadás a téma, mert hát színház és előadás az már bőven van Pesten. Lehet, hogy éppen arról beszélnek, milyen sikerrel adják elő Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc és Gárdonyi színműveit, de az is elképzelhető, hogy éppen Jászai Mariról beszélnek, aki váratlanul a Nemzeti Színházból átszegődött rövid időre a Vígszínházba. Sőt, előfordulhat az is, hogy a diskurzus tárgya Blaháné, akit a Nemzeti Színház, örökös tagjává fogadott. De beszédtéma lehet Nagyvárad új színházának felavatása, amelyet Szigligeti Edéről, a híres színészről és rendezőről neveztek el.

Iparművészeti Múzeum Zsolnai cserekereskedelem

Szegények vagyunk ugyan, mert hiszen bennünket is súlyt ez idő tájt tomboló „gazdasági pangás”, de azért Budapest és az ország lakossága a kultúrát sosem hanyagolja el. Működik már a Vígszínház, Nemzeti Színház, 25 éves a Népszínház, hogy csak a nagyobbakat említsem. Rendszeres koncerteket hallgathatunk a Zeneakadémia épületében, de járhatunk operaelőadásokra Európa egyik legszebb dalszínházába, mely a sugárutunk egyik ékessége. Most tűzte éppen előadására Wagner: Trisztán és Izoldáját az Operaház, melyben a címszerepet Vasqez grófnő énekli.

Az előadásokra siető hölgyek és urak, éppen olyan jól öltözöttek, mint bármely más fővárosban.

Még két év és az Urániában látható az első mozgókép előadás, mely Európában ekkor még ugyancsak ritka produkció.

Kiállításokra járhatunk a Nemzeti Múzeumba, az Aquinkumba, Iparművészeti Múzeumba vagy a Schikendanz és Hercog által tervezett Műcsarnokba – itt éppen gyászlepelbe burkolva találjuk a falakat, hiszen éppen most hunyt el hazánk legnagyobb realista festőművésze, Munkácsy Mihály – de épül már vele szemben a Szépművészeti Múzeum is, erre azonban még közel hat évet kell várnunk, hogy 1906-ban felavassák. Sok lenne még a látnivaló, hiszen nem láttuk még Lechner Ödön műépítész úr csodálatos és „modern” szecessziós épületeit sem, az Iparművészeti Múzeum és a Postaigazgatóság Palotájának új háztömbjeit, pedig ezek is Európa hírűek, akár csak a Magyar Növény és Állatkert, de sajnos elrepült az idő, Már esteledik. Ideje hazafelé venni az irányt.

Nemzeti Szinhez 1900 körül

Ha nem bánjátok majd máskor folytatjuk a városnézést.

Jaj, míg el nem felejtem! Talán annyit érdemes még megjegyezni, hogy Budapest már világváros. 1900-ban közel 860 000 lelket lát el, szegényes, olykor meg gazdag otthonnal, de sajnos, nem mindenkit munkahellyel. Viszont január elsején lesz a XX. század első népszámlálása. Amire szintén büszkék lehetünk.

Mindezekre én még ma is nagyon büszke vagyok. És te?

Köszönöm a figyelmeteket: Horváth Tamás F.sz. 2020. 05. 06.

Szerző: Horváth Tamás