Ócskaság, vagy kincs?

Van akinek felesleges és kidobja, s van aki meg örül neki és begyűjti. AZ én gyerekkoromban az ilyen “ócskaságokat” begyújtó embereket, akik házról házra jártak, ószeresnek hívták. A piac, ahol aztán ezeket felújított, kijavított, megtisztított “kincseket” értékesítette, a köznyelv akkori nevén Ecserin- k nevezték. Hétvégeken a piacon olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a kincs után kutakodóktól lépni nem lehetett. Sajnos ez mára a múlté, de nem úgy Párizsban.

 

 

Aki egyszer elvetődik, egy régiség piacra s beleássa magát a régi textilek, tárgyak, bútorok világába, nincs többet menekvése.  Beleszerelmesedik ebbe az ódon világba. Többé nem hagyja békén a keresés, kutatás és a felfedezés élményének megmagyarázhatatlan izgalma. Mi olyan vonzó ezekben az ütött-kopott lomokban, hogy olykor még dohos pincékben, poros padlásokon is megszállottan kutakodunk utánuk s, ha egy-egy darabra rátalálunk. Jaj, nekünk! Ilyenkor még alkudozni is elfelejtünk ezeknek a korábban figyelmünkre sem méltatott, másoktól levetett daraboknak az árára.

 

 

 

 

 

Lehet, hogy a talált régi darab mások szemében csak egy értéktelen ócskaság, nekünk viszont drága kincs. Örömünkben talán még a hibáit sem látjuk, csupán a mívessége és az ódon „íze” ami megragad bennünket. Ilyenkor érzelmeink vezérelnek bennünket, s nem törődünk az óhajtott tárgy érték- árarányával.

 

 

 

 

 

A régiségek gyűjtése nem csak anyagi haszonnal jár, sokkal inkább érzelmi és értelmi világunkat gazdagítják az álltál, hogy tanulmányozni kezdjük eredetük történetét, a készítő műhely helyét, a mester nevét s igyekszünk meghatározni korukat és stílusokat

 

 

 

 

 

Betekintést nyerünk a kór kézműveseinek életébe, műhelytitkaikba valamint az általuk előállított tárgyak használóinak szokásvilágába. Megelevenedik előttünk az adott kór emberének szellemisége s az akkor élt eleink társasági életének érzelmi világa.

 

 

 

 

 

 

Régi tárgyakat megvizsgálva nem csak azt fedezhetjük fel, hogy többségük egyedi kézzel gyártott igen míves darabok, melyeknek az előállítása magas szakmai tudásról tesz tanúbizonyságot, de azt is elárulják nekünk, hogy a mester műhelye milyen szerszámokkal rendelkezhetett és milyen anyagokból készítette a remekeit.

 

 

 

 

 

 

A műgyűjtés személyre szabott tevékenység. A legtöbb műgyűjtő hajlamos egy-két területre összpontosítani, ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy nincs értelme csak azért vásárolni, mert az jó ízlésről tanúskodik, hiszen a megvásárolt tárggyal együtt is kell élni, vagyis azonosulni is kell azokkal.

 

 

 

 

 

 

Ha olyan lakásba érkezünk, ahol régi tárgyakkal találkozhatunk, azonnal lerí, hogy az illető azonosult-e az általa begyűjtött tárgyakkal, bútorokkal, avagy a divat vagy a tetszeni vágyás, mondhatni magamutogatás vezérelte a vásárlásra. Azonban ha azonosulni tudunk a beszerzett régiségeinkkel és azokkal együtt tudunk élni, akkor is egy állandóan változó világot teremtünk meg magunk körül. Ennek éppen ez a pikantériája, hiszen az ízlésünk változásával a stílusok iránti vonzódásunk is változhat.

Az a stílus, amellyel ma még nem tudunk megbarátkozni, lehet, hogy néhány év elteltével már olyan kedvelté válik a számunkra, hogy az addig nagy becsben tartott és hozzánk nőtt tárgyaktól, bútoroktól minden szívfájdalom nélkül hajlandók leszünk megválni, hogy aztán egy újabb, még az előzőnél is izgalmasabb világot ismerhessünk meg.

 

 

 

Sikeres kutakodást kívánok a nálunk még csak igen szerény számban létező bolhapiacokon és régiség boltokban.

 

Horváth Mária régiség kereskedő

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots