Orosz lakberendezők munkáiból 2015-16.

 

Aki ma Moszkva, vagy más orosz nagyvárosának lakótelepi házait, mint kívülálló idegen , szemügyre veszi – természetesen a közelmúlt ismeretének  tükrében – akkor azonnal megérti, hogy a volt – van – és lesz létigék jelentésesükben miben különböznek. Egy – egy kerületben egyszerre van jelen a Hruscsov – i bolsevizmus, a Brezsnyev – i kommunizmus és a Gorbacsov – i peresztrojka,  valamint a  napjaink Putyin – i külön utas demokrácia építészetének minden stílusjegye és lenyomata.

A nagy városokban sétálás közben a házakat szemügyre véve láthattuk a múltat, jelent, de már szép számmal a jövő építészeti elképzelésének már megvalósult s még megvalósulására váró  példákat. Szabadidőmben, bár abból kevés volt, vendégeskedhettem sokféle házban és lakásban, hagyományos s már napjaink ízlésvilágában berendezett otthonokat és munkahelyeket. Ezekben  a házakban már szép számban találtam olyan hangulatú lakásokat és irodákat, melyekben a lakásberendezés képe, minősége, technikai felszereltsége Európa bármelyik országában megállná a helyét.

 

Ilyeneket is láttam, sőt ennél cifrábbakat is

Munkám során az 1970 – 80 – 90 -as években, de meg az ezredforduló után is számtalan alkalommal megfordultam az akkori Szovjetunió majd mindegyik köztársaságának nagyobb városaiban. Mondhatnám úgy is: Oroszország és FÁK országainak egyik – másik városában. Hol szállodáknak, hol meg koncert – és konferenciatermeknek, de legtöbbet tengeri személyszállító hajóknak be – és átrendezését terveztem és kiviteleztettem magyar vállalatokkal, ipari szövetkezetekkel, később meg már magán KK – vállalkozásokkal.

Akkoriban, bár a fél világ versenget az szovjet, később az orosz piac megszerzésén mi magyarok. tervezők, technikusok, szakmunkások sok elismerést zsebeltünk be erről a közel sem könnyű “piacról”.

“Peresztrojka” kezdetén még képeken látható színvonalon berendezett irodai és lakó helyiségekkel is találkoztunk.

Munkánk során sok meghívást kaptunk a velünk dolgozó orosz és más nemzetiségű kollégáktól, de ahhoz, hogy az otthonaikban megvendégelhessenek, ahhoz előbb különféle engedélyeket kellett, hogy beszerezzenek. Közel sem éjszakába nyúló mulatozáshoz, csupán csak néhány órai vendéglátáshoz.

Akkoriban, ahogy nálunk, a szovjet házgyári kocka alakú panel házak és az egyszerű kocka alakú lapbútorok jelentették a “modern” lakás és „modern” lakásberendezés fogalmát.

Nálunk a ’70 – ’80 – as években ugyan már épültek lakóparkok saját tulajdonlású lakásokkal, náluk ilyesmire, hogy magántulajdon akkor még gondolni sem mertek.

-Talán majd a kommunizmusban – suttogták a fülünkbe, amikor a magántulajdonú lakás lehetőségéről faggattuk őket.

 

Itthon akkoriban a lakáskultúra területén annyival volt fényesebb a helyzetünk, hogy bár előjegyzésre, de már tudtunk vásárolni a panel csoda lakásainkba BUBIV – Nagykanizsa – Zala – Mátészalka – Győri Cardó Bútorgyáraiban készült kimondottan a házgyári lakások számára tervezett és gyártott  szekrénysorokból, fotelekből és heverőkből. Ugyan a választék még a lengyel, csehszlovák és NDK-s importbútorokkal együtt is igen szegényes volt, de mégis jobb volt a helyzet, mint a kommunizmus fellegvárában.

Náluk a mienkhez hasonló lakásberendezést csak külföldi gyártok kiállításain és tévéreklámokban láthattak. Az ott látott lengyel, román, magyar és NDK-s bútorokat és más berendezési tárgyakat legfeljebb vezető állású párt funkcionáriusok és magas rangú katonatisztek tudtak, általában hosszú várakozási idő után beszerezni.

 

Hogy mégis legyen némi elképzelése bárkinek is arról, aki nem járt akkoriban a sarló és kalapács országában, hogy milyen is volt egy hazaihoz hasonló panelház külső – belső képe, annak lakás minősége és  berendezésének ízlésvilága röviden, de tényleg csak röviden megpróbálom elmesélni:

A ház bejáratának ajtaja, ha már átverekedtük magunkat a több éve hátrahagyott építési hulladék hegyeken és sártócsákon, sok estben deszkából, jobb estben vaslemezből tákolt szörnyűségek fogadták a vendéget. Üvegezett bejárati ajtó kuriózumnak számított. Inkább csak a belvárosi házakon láttunk ilyen bejárati ajtókat.

Az ajtó szárnyak visszahúzására, s közel sem a légmentes zárására, rossz autógumi belsőből hasított gumiszalag szolgált. Zár és kilincs csak a mesében létezett. Huzat a lépcsőházban, főleg a téli mínusz 20-25 fokban, annál valóságosabb volt.

Öt emeletig lift – nálunk negyedikig – nincsen. Az utca népe, sok esetben, nyilvános vécé hiányában – mostanában sajnos akár csak nálunk Budapesten – az éppen útjukba eső kapualjat használták csoportos alkoholizálásra, majd pedig a hólyagjaik könnyítésére.

Általában foltos, összefirkált szürkére mázolt lépcsőházi falak mentén érkeztünk meg a lakásba, ahol a házigazda és párja már nagy fazék szoljankával, (húslevessel) piroggal,(tésztában fűszeres, darált hússal töltött és olajban sült finomság ), valamint loggian szárított hallal, ecetes gombával és sok üveg pezsgővel és vodkával vártak.

Megjegyzem, a peresztrojkában Gorbacsov szesztilalmának idején, már mi vittük a vámon átlopott fekete címkés “finom” magyar pálinkát, aminek akkor nagyobb sikere volt mint egy “Szovjetunió Hőse” kitüntetésnek. A ház asszonyának “AMO” szappan, gyerekeknek meg a golyó alakú rágógumi volt a slágerajándékunk.

A lakásban, még tehetősebb családok esetében is (Havi 100 Rubel fizetésnél már nagyon tehetősnek volt mondható egy család) a lakásberendezés – magyar fogalmak szerint inkább  szedett – vetett – nek volt mondható. Az ablakokon télen sok lakásban a függöny helyett jégvirág nyílott. Az ablakok résein át, hogy szélviharban a hó ne lepje be a szoba padlózatát, az ablakkeretek réseit, körben leukoplaszttal (orvosi ragtapasszal) ragasztották le.

Vidéki lakásokban, szint’ így. Szőnyegre a padlón nem emlékszem, de arra, hogy a falon milyen borzalmas képek “festmények” és faliszőnyeg lógott, arra igen. Ezeken legtöbbször a szarvas, vagy tigris képe volt az uralkodó motívum. A faliszőnyegek a fal repedésein át beáramló hideg ellen védték a szobában ülő, vagy fekvő háziakat.

Kivétel ez alól képzőművész barátaink lakásai voltak, ahol hasonló céllal eladatlan műalkotásaik lógtak a repedésektől tarkított falakon nagy számban és  zavaros összevisszaságban. Bármelyiket elfogadnám ma is az otthonunk dekorálásra. Ők, akkor a „kutyának” sem tudták volna eladni egyiket sem. Lenin, vagy Brezsnyev  volt a sláger, de azok minden mebnyiségben.

Néha azért láthattunk egy-egy romos, a cáridők polgári lakásaiból megmentett bútordarabot is. Ezek a romos, de értékes darabok általában pártvezetők lakásában díszelegtek türelmesen várva egy szebb jövő eljövetelre.

Még náluk is magasabb beosztású vezetők, egy – egy vodkagőzös esti italozás után, hiszik – nem, intarziás, magas fényű, magyar bútorgyártó szövetkezeteknél készült neobarokk bútoraikkal és szintén magyar “gépi perzsa” szőnyegeikkel dicsekedtek a vendégeiknek .

Ezeket a stilizált intarziás  bútorokat Budapesti Műbútor Asztalosok – Fejlődés –  Szikra – Kőbányai Asztalos – Béke kárpitos – Soproni Mű botor és Békéscsabai Asztalosipari Szövetkezetek gyártották, természetesen sohasem elégséges mennyiségben a KGST keretein belül, mégpedig a „Davajj ruszkik!” bekövetkeztéig, vagyis egészen  1900 – ig.

Vendégségben a jó kedv és a barátságos ölelkezés, főleg néhány “szto gramm” itóka elfogyasztása után,  kötelező volt. Általában a “tószt”, vagyis a jó kívánságmondás után, a vígság hamar a tetőfokára hágott. Kezdődhetett a “sútka “mesélés , vagyis viccmondás majd az éjszakába nyúló éneklés, hozzá még több alkohol,  és még gyakoribb  „jó kívánás” mondása.

Csak, ha már mindent megittunk, mehettünk haza a szállodánkba. Természetesen taxival, melynek a vitel díjjá a napidíjunkhoz mérten “filléres” kiadás volt. A taxis, természetesen  óra nélkül, tíz Rubelért akárhova, akárhány személlyel, éjjel és nappal vitt ahova akartuk. Tele taxi nem létezett, legfeljebb csak lemaradt utas. Ma is szívesen és jó kedvel, gondolok vissza az akkori vidám napokra na, meg a barátságokra és a meleg fogadtatású vendéglátásra.

Lakberendezőkkel, belsőépítészekkel bár akkoriban kerestem a kapcsolatot, sajnos csak nagy ritkán s akkor is csak eggyel – eggyel találkoztam. Még a középületek építése és berendezése közben sem igen akadtam össze ottani kollégákkal. Ám, ha visszagondolok a Moszkvai Olimpia előtti évben nos, ott amikor Bakuban egy kormányszállodát rendeztem be magyar bútorokkal, magyar szakmunkások közreműködésével, egy alkalommal találkoztam magát belsőépítésznek mondott igen divatosan öltözött hölggyel.

Emlékszem az ablakokból csodálatos kilátás nyílt a Kaszpi tenger kikötőjére. Egy alkalommal, műszaki bejáráson, Azerbajdzsán egyik prominens pártvezetője, egy Lembaranszkij nevű elvtárs megjelent egy nagyon csinos, fiatal hölggyel az oldalán, akit, mint belsőépítészt, mutatta be az építkezésen dolgozó vezetőknek, kiváltképpen nekem.

Később azonban kiderült, hogy az asztalon heverő épület alaprajzairól a „belsőépítésznek kinevezett hölgy azt hitte”, hogy olyan csomagolópapírok, melyeket terítő helyett használunk asztali dekorációnak. Erre abból következtethetett, hogy később a számunkra rögtönzött piknikre hozott minden ételt és italt ezekre a fénymásolt tervrajzokra tálaltatta fel a “nacsalnyik” elvtárs “elvtárs komornyikja”.

A műszaki egyeztetés csupán evésből és ívásból állt. Amikor már mindent megettünk és mindent megittunk az elvtárs és a belsőépítésze egy fekete lefüggönyözött ablakú Volgán sietve távoztak. A csinos hölgy, mint azt később megtudtam az elvtársnak az éppen ügyeletes „elvtársnője” volt. Ezt, amikor a vendégek már messze jártak, egy bakui építésvezető kollégám súgta a fülembe.

Ennyi a múltról.

És a jelenben?

Bár a kommunizmus megbukott – Istenek hála érte – az orosz és más volt köztársaságok és az ott élő emberek az új világrendben nyertesek lettek.

 

Felújított lakótelepi házak hokipályával és játszótérrel

 

A mennyezet tükrét  fényes műanyag burkolattal, vagy festéssel látják el. Ezáltal a belmagasság optikailag növekszik. Megszűnik az alacsony tér nyomasztó hatása.

 

Kisebb lakásoknál érdekes és engedett megoldás, hogy a loggia és a lakószoba közötti szakipari falat eltávolítsák. A volt loggia új hőszigetelt, műanyag nyílászárókat kap. A padlót és oldalfalakat hő – és hangszigetelik. az így nyert plusz lakóteret sokféle célra hasznosítják. jelen képen, éppen konyhának.

 

Olyan lakásoknál, ahol dupla loggia van azokat összenyitják és különféle céllal beépítik. Nő a lakás komfortfoka, hang – és hőszigetelése. Természetesen a homlokzaton valamennyi beépítésnek a  képe megegyezik. Ezek a loggiák csak azonos osztású és színezetű nyílászárokkal és azonos műszaki megoldással építhetők be.

 

Ennél a megoldásnál a volt loggia   vendégek fogadásához, pihenéshez, alkalmi hálóhelynek lett berendezve.

 

Egyszerű, de mégis vidám és elegáns a lakás fürdőszobája.

 

Ennél a megoldásnál is a szakipari fal került eltávolításra. Így a konyha hasznos alapterülete a volt loggia alapterületével nagyobb lett.

 

Amikor a a volt loggian csak egy relaxáló, pihenőhelyre van szükség.

 

Itt a szakipari fal helyére  egy boltíves nyílás került. A helyiség munkahely és fogadószoba.

 

Amikor a loggia területével megnövelik a gyermekek szobájának szűkös alapterületerét.

 

Amikor a szakipari fal helyére egy pult és beépített szekrény kerül.

 

Tervezők minden esetben nagy gondot fordítanak a dekorálásra és a színharmóniára. Az ablakok  függönyözése az összképben mindig hangsúlyos szerepet kap, legyen szó étkezőről, konyháról, háló-vagy nappaliszobáról.

 

A konyhák a létező legkorszerűbb technikával vannak felszerelve. Az orosz piacon e téren a világ összes gyártója képviselteti magát.

 

A ma létező legkorszerűbb lakásvilágítás minden előnyét kihasználják  berendezési terveik elkészítésénél a lakberendezők. Az energiatakarékos halogén világítás – valamint a LED -es világító szalagok fény – árnyék hatásainak tudatos betervezésével, ilyen és ehhez hasonló  hangulatú összképi megoldások születnek.

 

A kis alapterületű lakások Moszkvában éppen olyan gondot jelentenek az ifjú házaspároknak, mint akár nálunk, vagy bárhol Európa fővárosaiban. (lakásárak)

Ilyen esetekben a lakberendező furfangos megoldása jöhet csak szóba. A képen éppen egy ilyen furfangos megoldás látható. A loggia ez esetben is beépítésre került a nappali szoba hasznos területébe.

 

A Vintage éppen olyan divat az orosz fiatalok körében, mint bárhol a világon. Mivel kevés a piacon a megmaradt régiség ezért új, ötletes megoldású, egyedi tervezésű és kivitelezésű bútorokkal pótolják a régi kacatokat és lomokat.

Mára azonban nagyot fordult Oroszországban az idő kereke, némely esetben az is megeshet, hogy nagyobbat is, mint nálunk, vagy bárhol Európában.

Ma más a helyzet. Nem győz az ember csodálkozni, ha sikerül meghívást nyerni egy – egy városi lakótelepi család otthonába. Igényesebbnél- igényesebb belsőterekkel, bútorozással, lakásvilágítással, függönyözéssel, konyha és fürdőszoba technikával találjuk szembe magunkat, amint benyitunk egy ilyen moszkvai, vagy pétervári házgyári lakás ajtaján.

 

Ki ne fogadná el szívesen ezt a nappaliszobát a lakótelepi panel lakásában?

Külföldet járva, a mi utazóinkkal ellentétben az orosz fiatalok sokasága vitte magával haza az igényesen, ízlésesen berendezett otthon képét. Végre ők is igényesek lehetnek.

Az ilyen igényeknek kielégítésére, ma már jól képzett, világot látott széles körű  lakberendezői ismeretekkel bíró szakembergárda áll az igényes fiatalság számára.

 

Napjainkban természetesen az orosz fiatalság körében is a “minimál” a sláger.

Ajánlom siessünk utánuk, különben még lemaradunk!

 

Köszönöm a figyelmüket:

Horváth Tamás

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots