Szabadság, stílus, Pest-Buda utcáin– Így élt és lakott Petőfi nemzedéke. Városi élet, otthonok és mindennapok a reformkor hajnalán
Pest-Buda látképe az 1830-as évek hangulatában]
Az 1830-as években Pest és Buda még vidékies, de dinamikusan fejlődő városok voltak.
Különösen Pest népessége nőtt gyorsan: míg Budán 31 245 fő élt, Pest lakóinak száma
64 374-re rúgott, ami akkoriban már Debrecenét is meghaladta.
A növekvő lakosság és a gazdasági élénkülés fokozatosan nagyvárosi jelleget adott a
két településnek – még akkor is, ha a mindennapokban sokszor a vidéki életforma
elemei maradtak meghatározók.
Utcák, fények és cégtáblák
A belvárosi utcák egy részét már kőburkolat fedte, de járdák csak a negyvenes években
kezdtek elépülni. Közvilágítás ugyan létezett, ám nem minden este: holdtölte után
gyakran spóroltak a lámpagyújtással.
Pesten sokszor csak a városlakók által vitt lámpások világították meg az utcákat.
Aki tehette, lámpáshordó gyermeket fogadott fel, hogy sötétedés után biztonságban
hazajusson.
Arany Oroszlán, Fekete Kutya vagy Pipázó Török. A táblák azonban sokszor alacsonyan
lógtak, így nem voltak veszélytelenek a siető járókelők számára.
Közlekedés és vendéglátás
Az utcákon lovas fogatok, fiákerek és lóháton közlekedő emberek váltották egymást.
A fiákerek egyik fő állomása a Színház tér volt, amelyet ma Vörösmarty térként ismerünk.
Egy korabeli angol utazó szerint a pesti lovak és fiákerek szépsége még a londoniakat
is felülmúlta.
a belvárosban, a Magyar Király és a Tigris fogadó az Újvárosban számított
a legnépszerűbb találkozóhelyeknek.
Mulatságok és táncok
A báli mulatságokon arisztokraták, polgárok, tisztviselők és kereskedők együtt
szórakoztak. A fiatalabbak inkább a Fehér Ló és a Két Oroszlány tánctermeit
látogatták.
A nyilvános táncmulatságokon minden egyes táncért külön fizetni kellett, és a végét
csengettyűszó jelezte. A valcer sokáig botrányosnak számított.
Lakhatás, divat és bútorok Petőfi korában
Egy rendesen bútorozott pesti szobáért 5–6 forintot kértek el havonta. Egy egyetemista
fiatalember 15 forintból – ruházkodás nélkül – kényelmesen élhetett.
Ha egy egyetemista a hónap elején előre kifizetett 5 forintot egy vendéglősnek,
egész hónapban biztosítva volt az ebédje.
biedermeier váltotta fel. Ezek a bútorok már a praktikumot és a tartósságot
helyezték előtérbe, megteremtve a polgári otthonosság alapjait.