Pünkösd ünnepén

Mi keresztények a szentlélek eljövetelének emlékét ünnepeljük ezeken a nyáreleji napokon. Pünkösd vasárnapja a húsvéttól számított 50. napon köszönt ránk. Innen görög neve: Pentecostes, azaz ötvenedik.

“Elhozta az Isten piros pünkösd napját,

Mink is meghoztuk a királykisasszonykát,

Nem anyától lettem, rózsafán teremettem,

Piros pünkösd napján hajnalban születtem.”

Az apostolok korából való ünnepnapunk, melyet népünk Szent István előtti időkben már régről ismertek, de akkor még, mint a nyárnak, a termést hozó erőnek az ünnepét tisztelték ezeken a jeles napokon. Szent László királyunk később az egyhetes vigadalmat négy napra korlátozta.  Világháború előtti időben már csak két napig ünnepelhettünk, míg szocializmus idején Piros pünkösd napját, mint ünnepnapot a kommunisták törölték a naptárból. Ezek után nem csoda, hogy napjainkra, mikor ismét munkaszünet és ünnepnap lett Piros pünkösd a szentlélek eljövetelének ünneplése, szinte teljesen feledésbe vesztek a népi vigasságok s azok a szokások melyek ezekhez a nyárelői szép napokhoz kötődtek.

Napjaink pünkösdi ünnepének egyik legszebb hagyománya lett a rendszerváltás utáni csíksomlyói zarándoklat és búcsújárás. Évről – évre a világ minden tájáról összesereglett, a magyar nemzet keresztényeinek több százezer búcsújáró sokasága tölti be ilyenkor a kettős kereszttel és három halommal ékített oltár előtti szent völgyét.

Szerk…

Szerző: Horváth Tamás