December 6. Jön a Mikulás. Évszázadok óta a gyermekek várva várt napja Európában.
Az előző este kifényesített és ablakba kitett cipők kis gazdái másnap reggel izgatottan szaladnak megnézni, hogy az éjszakai látogató mennyi édességgel és finomsággal tömte ki a lábbelijeiket. Boldog arcocskákkal, örömteli kacagással nyugtázzák megelégedettségüket az ajándékokkal teletömött cipők és csizmák láttán. A gyermekek, de a szülők életében is, ezek a boldog percek örökre belevésődnek az emlékezés hatalmas képeskönyvébe.
De tudjuk, hogy mi az eredetet és, mikor kezdődött a Mikulás várás?
Az egyik hiedelem szerint Miklós püspök éjszaka sétálva a városban, egy kivilágított ablakhoz ért, ahol benézett és három könnyét hullató kislányt tekintett meg, miközben éppen szépítkeztek. Magasabb sugallatra megérezte, hogy a gyermekek apjuk akaratának engedelmeskedve kenik be hennalevél sárga nedvével körmüket, illatosítják magokat rózsaolajjal és bodrosítják be a hajtincseiket. Szegény volt a család. Szorult helyzetükben nem lévén más választása az apának, lányait az utcára akarta kényszeríteni, hogy pénzt keressenek.
A sors kegyelméből éppen ebben a szörnyűséges pillanatban nézett be Mikulás püspök az ablakukon. Látva, hallva a lánykák tragédiáját, övéből gyorsan kihámozta öregségére megtakarított aranyérméit, s azokat az ablakon át bedobva, e képen rivallt a szegény emberre: Íme itt van már te nyomorult ember a lánykáid hozománya, Mától kezdve, pedig neveld őket tisztességre.
Nos, innen a néphit. Az ablakon át berepülő ajándék csak is Miklós püspöktől származhat.
A másik esett szerint, mely már – már horrorisztikusnak is nevezhető. Myra városában, ahol később Szent Miklós mártírhalált halt, egy fogadóban megszállt két gyerek, akiket az apjuk küldött a városba tanulni. A fogadós kapzsi ember lévén, pénzükért a gyerekeket megölte, majd feldarabolta őket, s a testrészeiket egy hordóba rejtette el. Miklós püspök, aki éppen arra járt megérezte a két gyermek tragédiáját és a fogadóba lépve, azonnal megakadt a szeme a hordón melyben a kocsmáros a gyermekek holttesteit elrejtette.
Testüket összerakta és buzgón addig imádkozott, míg nem a gyermekek életre keltek. Eddig a legenda, melyet sok képzőművészeti alkotáson, hordóból integető gyermekkezekkel ábrázolnak. A véres dráma végül is jóra fordult, ami azt eredményezte, hogy a csoda óta Miklós püspököt a nép a gyermekek védőszentjének, és jótevőjének tekinti.
Ki-ki, válassza ki a magának tetsző magyarázatot. De bármelyiket is választja, lényeg, hogy december 5-n este az ablakba kitett cipőcskéket tőle telhető módon, tömje meg mindenféle finomságokkal.
Ne felejtse! Mosolygós gyermekarcocskáknál nagyobb ajándék nem létezhet egyetlen szülő számára sem.
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook