Színek – drágakövek és a szerelem

 

Dédanyáink és dédapáink, egykori ifjúságukban, szívük érzelmét sokkal sejtelmesebben hozták a világ, vagy legalább az érdekeltek tudomására, mint ahogyan a ma, bizony meglehetősen szókimondó fiatalsága azt teszi. A zseb­kendő- a legyező- a bélyeg- és virágnyelv mellett segítségül vet­ték azt a még sejtelmesebb nyelvet is, amelyik a különböző színeket hasz­nálta fel az érzelmek tolmácsolására.

 

 

 

Ebben a nyelvben voltak egyes és összetett színek. Az egyes színek jelentését legtöbben ma már inkább csak sejtjük, mint sem ismerjük. Segítségképpen egy XIX. század elején íródott illemkódexből most ezt tudást felelevenítem:

 

Fehér: ártatlanság

Fekete: gyász

Rózsaszín: szerelem

Bíborvörös: büsz­keség

Sötétvörös: követelődzés

Lila: őszinteség

Viola: barátság

Világoskék: hit

Égszínkék: erény

Világossárga: jókedv

Sötét sárga: irigység

Világoszöld: sejtelem

 

 

 

Sötétzöld: féltés

Haragoszöld: remény

Világosszürke: szegénység

Sötétszürke: kétség

Világosbarna: gyötrelem

Sötétbarna: bosszú,

Narancs: hiúság

Arany: méltóság

Ezüst: halhatatlanság.

 

 

És az összetett színek jelentése:

 

Fehér a feketével: megzavart béke,

Vörössel: a szerelem ébredése,

Kékkel: ártatlanságban a béke,

Sárgával: önérzetes ártatlanság,

Zölddel: zavarta­lan vígság,

Arannyal: az ártatlanság méltósága.

 

 

Rózsaszín a fehérrel: első szerelem,

Feketével: reménytelen szerelem,

Kékkel: szerelem és hűség,

Sárgával: a szerelem változatossága boldogító,

Ezüsttel: a tiszta szerelem halhatatlan,

Zölddel: határozatlan vágyódás.

 

A fentiek segítségével mindenki kitalálhatja, mit jelent a többi színösszetétel, de ehhez segítségül felemlítenék még néhány példát:

 

Fekete a fehérrel: szerencsétlen, de ártatlan.

Sötét­piros a feketével: a tévedés megbosszulja magát.

Bíborvörös a kékkel: jogos önérzet bátorságot ad.

Világoskék az ezüsttel: üdvöt csak a túlvilágon kere­sek.

Sötétkék az ezüsttel: emlékezz rám!

Világossárga a vörössel: az élet álom.

Sötét sárga kékkel: kígyó pihen a rózsatő alján.

 

Ezek szerint, ha a hölgynek valami mondanivalója volt gavallérja számára, egy­szerűen olyan színű ruhát vett magára, hogy az illető úr értsen belőle. Aki aztán három­, vagy négyszínű ruhába öltözött, az már a legkomplikáltabb lelki érzelmeit is képes volt másokkal tudatni.

 

 

Most ejtsünk néhány szó a drágakövek jelentőségéről is. Ez már inkább az urak nyelve volt. Ki mire gondolt szíve hölgyével kapcsolatban, olyan követ küldött ajándékba. (Természetes, hogy ezt a trükkös nyelvet is a hölgyek találhatták ki.)

 

 

 

Nos:

 

Agát: egészség, szerencse, hosszú élet.

Ametiszt: lelki bánat, szívfájda­lom.

Arany: védelem megőrülés ellen.

Azúr: reménység, viszontszerelem.

Gránát: állhatatosság, hűség.

Gyémánt: ártatlanság, tisztaság, lelki erő.

Gyöngy: tartózkodó szív, erény, szerénység.

Heliotrop: tiszta boldog­ság, reményteljes szerelem.

Karneol: a gond és bú feledése.

Karbunkulus: lassan múló fájdalom, szenvedés. (Vigyázat! Nem összetévesztendő a furunkulussal!)

Korall: házi boldogság, egyetértés, békesség.

Malachit: jó szerencse, jó barát.

Opál: öröm, szerelem, barátság.

Rubint: a bánat feledése, isteni hatalom, méltóság, fennköltség. Smaragd: siker a szerelem­ben, győzelem, halhatatlanság.

Topáz: bölcsesség, hit, kitartás.

Türkiz: szerelmi üdv, baráti részvét.

Zafír: búskomorság, őszinteség.

 

 

A tizenkilencedik század vége a szimbólumok kora volt. Ma már nem a szimbólumok világát éljük, helyette a puszta tények dominálnak. A virág- és bélyegnyelv helyett számítástechnikát tanulnak a hölgyek, vagy éppen karatéznak és fociznak.

Szimbólumaink a divattal ma gyorsan váltakoznak. Csak az örök, ami körül régen is és ma is forog a világ, amit mindig is ki akarunk fejezni, akár nyíltan, akár titkosan, akár szimbolikusan, vagy allegorikusan és ez a szerelem.

(Én)

 

 

Szerző: Tamás Horváth