Szinekben oldodó lelkek II. rész

A cigányok Közép-Európában való megjelenésükkor, magukat egyiptomi búcsújáróknak mondták, kiknek azért kell hét évig zarándokolni és a kereszténység alamizsnáiból élni, mert Jézust, midőn ez szülőivel Heródes üldözései elől menekült, nem fogadták be asátraikba.

ás csapat viszont azt beszélte, hogy hazájuk Kis-Egyiptom, terméketlen földje, melyet túlnépesedés, drágaság és ínség miatt kellett elhagyni.

E mesék alapján, melyeken kívül még számtalan másik is létezett, majdnem mindenütt részvéttel fogadták vándorló csoportjaikat, s a legtöbb helyen még gazdagon meg is ajándékozták őket.

1496 – -ban például a gelderni herceg a „Kis Egyiptom grófjának, bizonyos; Gnougy Márton-nak” egy útlevelet adományozott, mellyel engedélyezte, hogy országán törzsével átutazzék, de egyben megtiltotta, hogy országában három napon túl ugyanegy helyen tartózkodjanak. Ez utóbbi szigorítást a herceg a jövevények különc, viselkedésükkel magyarázta.

Hazánkban hasonló szabadalmat és ajánlólevelet Zsigmond királytól és Báthory fejedelemtől nyertek.

Németországban a Konstantini Zsinat idejében 1417 – ben jelentek meg, ahonnan hamarosan Svájcba (Helvéciába), Franciaországba és Olasz honba szóródtak szét vándorló csapataik.

Hogy kezdetben mily nagy barátsággal fogadták érkezésüket Közép-Európában, és milyen kivételes pártolásban részesültek, bizonyítja az a püspöki rendelet, mely szerint; azt, aki egy cigányt megütött, a szent szék egy aranyforint bírságra ítélte.

Az efféle kegyes elbánást, azonban csakhamar, majd mindenhol ádáz üldöztetés követte, főleg, hogy számos országban azzal vádolták meg őket, s talán nem is ok nélkül, hogy a török kémek. (Ehhez tudni kell, hogy sokan közülük, mint patkoló – és fegyverkovácsok szorosan a török sereget követve érkeztek meg Európába.).

Ettől kezdve Európa szinte majd minden országában szigorú cigányellenes rendelet léptett életbe.

Például 1711.- 1713- és 1725 – ben Németországban a Reuss hercegség kormánytanácsa szigorúan meghagyta a hatóságoknak, hogy lövessen le a hercegség területén található minden cigányt. I. Frigyes Vilmos még ennél is nagyobb szigorral járt el, mikor rendeletében meghagyta, hogy országában található, minden 18. élet évét meghaladó cigány” felakasztassék!”. A cigányok szerencséjére a hatóságok nem valami különös buzgalmat fejtettek ki a kegyetlen és embertelen rendeletek végrehajtásában.

 

Lengyelországban 1501 – ben, s a rákövetkező években alkottak hasonló cigányellenes rendelkezéseket, Itt azonban az üldöztetés élét vette, miszerint a lengyel király, egyes nemeseinek a „cigány-király” címet adományozott, Az ilyen cigány-király mintegy fővajdája lett a lengyel cigányoknak, akinek éppen ezért, nem állt érdekében a földjén élő cigányok elűzése.

Az oklevelek szerint az utolsó lengyel cigány-király Jan Marcinkiewicz volt, aki 1790. halt meg.Oroszország uradalmaiban II. Katalin cárnő telepítette le a cigányokat. Szigorú rendeleteivel elérte, hogy a számukra kijelölt területeken letelepedjenek, és kóbor életvitelükkel felhagyjanak.

Katalin

 

Svédországból és Dániából más európai országok példájára, 1662 – től halálbüntetéssel fenyegették meg az ott letelepedni készülő cigányokat.

Olaszországban egyházi és világi hatóságok hasonló módon elüldözték a kóborló csoportjaikat.

Spanyol cigányok

Franciaországban az Orléans-i parlament rendeletére 1565 – ben legyilkolták az országból elmenekülni nem tudó cigányokat. Közülük, akik megmenekültek 1802-ig a baszkok közt húzták meg magukat, mikor is ez év december 6 – án éjjel az elbujdosottakat összefogdosták, s hajókon Észak-Afrikába hurcolták valamennyit.

Angliában VIII. Henrik 1531-ben szigorú rendelettel szabályozta a cigányok vándorlási és letelepedési jogát Ezen rendeletét később Mária és Erzsébet leányai is megerősítettek uralkodásuk alatt.

Talán a szigorú, de valamennyire mégiscsak következetes és kiszámítható törvényeknek volt köszönhető, hogy éppen itt Angliában, a XVIII. század végére a cigányok száma meghaladta a 100 000 főt. E nagyszámú cigányság felett saját vezetőik; a „Lee családból származó királyok” uralkodtak, mely családból származó utolsó cigány király, Josph Lee 86 éves korában 1844 – ben hunyt el.

Hazánkban ilyen üldözési rendeletekkel nem igen zaklatták a cigányokat, sőt muzikalitásukkal oly annyira meghódították nemzetünk rokonszenvét, hogy 1525 – be n már a hatvani országgyűlésen, mint felfogadott hivatásos zenészek szerepelnek. Királyaink és fejedelmeink a cigányoknak szabadságlevelet vezetőiknek sokszor nemességet és fővajdai címet adományoznak. De nemcsak, mint zenészek hálálták meg királyaink kegyét. Rendkívül ügyes fegyver – és patkolókovácsaik, szegkészítőik, kerékgyártóik Mátyás királyunk Fekete seregének is megbecsült és hasznos kísérői voltak. Nem egyszer azzal is nagy szolgálatokat tettek az országunknak, hogy a haza javára rendkívül eredményesen kémkedtek az oszmán sereg ellenében.

A törökök kiűzése utáni időkben Magyarország lakossága oly mértékben megcsappant, hogy uralkodóink egyes elüresedett területeket cigányok letelepítésével igyekeztek benépesíteni. Mária Teréziának 1761. nov. 13-án kibocsátott rendeletének értelmében, a Bánságban telepedni szándékszó cigányoknak a lehető leghumánusabb bánásmódot ígérte. A királyi rendelet kudarccal végződött, ugyanis a cigányok vándorló életmódjukkal ezek után sem tudtak és nem is kívántak felhagyni.

Mária Terézia 1767 nov. 27. – én immár egy újabb, de az előzőnél jóval szigorúbb törvényben elrendeli: „A cigányok gyermekei szülőiktől elvétessenek és nevelés végett, más nemzetbeli embereknek adassanak át, fizetés mellett!”, A rendelet még azt a szokatlan szigort is tartalmazta, miszerint; cigány férfinak pedig ne legyen szabad cigány nővel házasságra lépni.

Azonban ez a rendelet sem vezetett a kívánt célhoz. A gyermekek csakhamar megszöktek nevelő szüleiktől, a cigányok pedig házasság dolgában nem igen törődtek a tiltó rendelettel.

József császár 1783. október 9-én kiadott terjedelmes és viszonylag humánus rendeletével még egyszer megpróbálkozik a vándorló cigány törzsek maradásra kényszerítésével, de ő sem jár fenséges Anyjánál nagyobb sikerrel.

 

A következő évtizedek politikai zavarai és szabadságtörekvései némileg elterelik az állam figyelmét a cigányokról, főleg, miután ez idő tájt már többen közülük önként letelepednek és az országban maradottaknak csak egy kisebb része választja továbbra is a vándor életmódot.

Folytatás a Szinekben oldódó lelkek III. rész – n

http://: http://lakberendezes.hu/eletmod/szinekben-oldodo-lelkek-iii-

 

 

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots