Üvegcsillár és gyertyafény – I. rész

Avítt sárguló papírlapok?  Csupán másoknak szóló üzenetek a múltból, amelyeket néha olyan könnyű szívvel hajítunk a papírgyűjtő konténerek mélyére. Ám, ha egymás mellé rendezzük e megsárgult lapokat, egy volt kor, egy volt kultúra hétköznapjairól, ünnepeiről, szokásairól mesélnek, sokszor jóval érthetőbben, mint a klasszikus történelmi források.

Pozsony belvárosa 1843. táján (korabeli festmény)

Kint fülledt meleg van. Még a diófa árnyékától védett barométer hőmérője is bőven harminc fok felett mutat. A ház falai közt megrekedt forróság nem kegyelmez sem embernek, sem állatnak. Szegény pulink úgy hever az évszázados fa árnyékában, hogy még a szemét sem hajlandó kinyitni az orra elé tolt friss, hideg víz látványára. Magam is csak céltalanul lézengek. Tekintetemmel ösztönösen az enyhülés lehetősége után kutatok Akaratlanul is az öreg pinceajtón akad meg a szemem. Hogy ez idáig nem jutott az eszembe?

Redoute épülete Pesten (korabeli metszet)

A pince enyhén dohos és hűvös levegőjének most biztos, hogy nincs más alternatívája. Mire eszmélnék, már lent is vagyok a boltíves, ódon helyiség gyomrában. A beszüremkedő nyári fénynél szerencsémre még van annyi világosság, hogy szépanyám volt faládájának sziluettjét ól időben észrevegyem.

Redoute bálterme ( korabeli metszet)

A héten lomtalanítás lesz az utcánkban, villan át az agyamon. Csakis a nagypapa húzhatta a lépcső elé. Talán ezzel akarta felhívni a figyelmünket arra, hogy szépanyánk ládáját, mely csak az áttelő leanderek és muskátlik helyét foglalja, ideje volna már végre kidobni. De hát még időnk sem volt, hogy belenézzünk. Így dobjuk oda a lomizók karmába?

Ki tudja, milyen históriákról árulkodhat ez a kopott, rozsdás vasalású deszkaláda, ha még egyszer sem kutattuk át a tartalmát? Most már nem csak a meleg, hanem a kíváncsiságom is kényszerített, hogy a pince hűvösében maradjak. . Egy ilyen ritka kincs nem minden nap kerül az ember útjába, Éppen ideje, hogy végre én is belenézzek. Rémlik, hogy utoljára vagy negyven éve láttam, amikor a nagyikámmal az első bálozós kalapját jöttünk le keresgélni a nővérem szalagavatójára. De már csak arra emlékszem, hogy a mama kezében sercegő gyertya fénye és a falon táncoló sejtelmes árnyékok, milyen íjesztők voltak.Akkor még kevésbé érdekelt, vajon mi is lehet abban a selyemszalaggal átkötött avítt boríték kötegben, melyeket a nagyika oly nagy gonddal és féltéssel, egyenként halászott elő a láda sötét mélyéből, s melyeket miután leporolt és megsimogatott, könnyes szemmel ugyanoda vissza is tett. Én akkor inkább menekülni szerettem volna onnan, vissza fel a napfényre, hogy minél előbb focizni mehessek a barátaimmal.

Most ennyi év után már nem sietek annyira. Pláne, hogy odafent olyan meleg van. Nagyon is kezdett érdekelni, vajon milyen titkot rejtegethet ez a poros ütött – kopott láda?

Angol – királynő szálloda  Gizella téren (Pest belvárosa)

Egy kis erőfeszítéssel, viszonylag könnyen felnyílt a láda fedele, s egyszerre, mint sok-sok kincs tárultak elém a málló borítójú könyvek, fakóvá vált, tintával írt még mindig levendula illatú naplóoldalak, megsárgult levelek, csupa rég időkről beszélnek.Arról a korról szólt miden, mely tele volt őszinte érzésekkel és romantikával. Úgy hiszem, mai értékválsággal küzdő világunkban sokan szeretnénk, ha még egyszer azok a békés, nyugodt idők járnának. De mit takar , s vajon milyen volt ez a csodálatos kor, melybe a láda tartalma segítségével, gondolataimban most végre visszaszállhatok? Ajánlom, nézzünk bele közösen!

Ez az egykor volt polgári életstílus és életforma, a biedermeier, mely Németországon és Bécsen át hozzánk is hamar eljutott, de a mi szilaj talajunkon amilyen lendülettel megérkezett olyan lendülettel meg is tőrt. Merőben más ízekkel és zamattal szőtte át szépanyáink és szépapáink hétköznapjait és vasárnapjait, mint azt akkoriban tőlünk nyugatabbra tette.

Nálunk még a neve is megváltozott, hiszen Kossuth Apánk, egyszerűen csak a táblabírák korának aposztrofálja ezt a napjainkban már romantikusnak mondott reformkori világot. Milyen is volt ez a „magyaros” biedermeier? Belelapozva szépanyám naplójába és leveleibe, keze írásának gyöngybetűi most egy csapásra megelevenedtek a pince hűvös homályában.

Házunk régi szobájában állok, melynek alacsony mennyezetét középen kör alakú gipsz rozetta díszíti. Ez egyben az üvegcsillár gyertyáinak kormától is megvédi a makulátlan, fehér meszelését a mennyezetnek. A falak halványszürkék. Ezeket szépapám festhette a kor ízlésének és divatjának megfelelően, mivel díszfestő és templomi aranyozó céhmester volt. Ez a szakma aztán nemzedékeken át öröklődött a „famíliánkban”, míg nem nagybátyámhoz megérkezve, ügyességének köszönhetően, végleg elhalt az utó dók számára.

De álmodjunk tovább!

A fal mellett kék vagy zöld ripszkárpitozással topolyafa-kanapé áll, hozzáillő asztallal, sok karszékkel körülötte. A padláson még ma is van egy-kettő ezek közül, ha az egerek szét nem rágták azóta, hogy utoljára láttam. Az asztalon színes üvegpohárban tarka virágbokréta, az ablak bemélyedésében munkaasztalka, rajta varrókosár, tele gombolyított színes fonalakkal, melyek közül néhánnyal a frissen vakszolt padlón, csak is cicák játszhatnak, mint ahogy korabeli „giccses” olajképeken ma láthatjuk az ócskapiacokon. Elmaradhatatlan mindezek mellől az angol tű, a kisolló a vérvörös színű tűpárnával. Ez utóbbi legtöbbször szív alakú és selyem fodros a széle. Itt áll még egy hosszú zongora is. Ennek modernebb páncéltőkés utódját az 1950-es években az akkori hatalom emberei baltával verték szét az udvarunkon. Hogy miért? Azt ma sem tudom, de ezután soha többé nem került zongora az otthonunkba.Talán még egy gitár is áll a falnak támasztva, nemzetiszínű szalaggal a nyakán. A húrjain szépanyám finom újai lágy melódiákat pengetnek gyertyavilágos nyáresteken. Az ablakok széles deszkáján kora tavasszal, üvegekben már jácintok illatoznak és az ugyancsak itt álló kalitkában kanári madár trillázik. , Az akkor mindenkinek tetsző, és senkit sem idegesítő dalait sok-sok vesződség és türelem árán a sípláda segítségével gyakorolja be ez kedves kis madárka.A szürke falakon keskeny sárga farámában rézmetszetek és olcsóbb litográfiák lógnak, csupa magyar dicsőséget vagy nagyon is szomorú történelmi eseményeket idézve. A lényeg, hogy a képek eseményein ábrándozni lehessen, mikor egy – egy borús napon éppen arra szottyan kedvünk. Az emberek csendesek és tapintatosak, ha társaság üli körül az ovális formájú középlábas étkezőasztalt ezüst karos gyertyatartók, viaszgyertyái világítják meg a szoba sötétségét.

Korabeli bécsi újsághirdetés. Johann Strauss első táncestje Dommáyer kaszinójában. 

Étkezés közben soha sincs papagájszerű ricsaj, ha valaki megszólal, míg mondanivalóját nem fejezi be, nem illik közbeszólni. A táncoló gyertyalángnyelvek fényében metszett üvegpoharak szikráznak, herendi- és meisseni porcelánok ragyognak és az evőeszközök ezüstje csillog. A gyümölcsöstál zamatos tartalmának íz és színvilága versenyre kel az ólomkristály vázákban bujálkodó rózsacsokrok fenséges illatával.A vendég mindig becses, hát még, mikor eladó kisasszonyok is vannak a háznál. Senki sem jön munkanapon és bejelentkezés nélkül. Viszont, ha mégis hírül adják jövetelüket az egész ház apraja-nagyja, takarítani kezd. A kőlapos szobák – a folyósok – és az ámbitusok padlóját fehér kőporral súrolják fel, míg a falakat frissen meszelik. A szobák levegőjét füstölőporral, illatos gyertyákkal, almahéjjal és szárított levendulával frissítik.A padlóra virágos mintájú finom puha szőnyegek kerülnek, melyek felfogják a léptek zaját. A szalon pamlagja és a mellé elhelyezett fotelek csíkos huzata mindig kifogástalan. Az ülőbútorok különben is nagyon kényelmesek és változatos formájúak. Steindl Ferenc asztalos mester úr legényei éppen a héten végeztek áttisztításukkal és a javításukkal. Az új vitrinek is helyükre kerülnek.

A polcaikra keményített csipkét terítenek, ezekre aztán a kisasszonyok, – talán éppen ükanyám az egyikőjük – a család féltett új Herendi étkészletét, különféle ezüst szelencéket és díszeket, valamint metszett üvegkristály poharakat tesznek ki mustrára, de valamennyit példás rendben.

Folytatás: a II. befejező részben.

http://lakberendezes.hu/eletmod/uvegcsillar-es-gyertyafeny-ii-resz/

Szerző: Horváth Tamás