1920. június 4. 16 óra 30 perc –
A világtörténelem egyik legvéresebb háborújának befejezése után (I. Világháború) a „szerencsés” győztesek Trianonban az összeomlás, forradalmak és a román megszállás után ítéletet hirdettek. A legszörnyűbb nyomorúság idején a kilátásba helyezett „wilsoni béke” helyett darabokra tépték az ezeréves Magyarország testét.
A környező országok mind részt vettek az osztozkodásban. Még a régi bajtársnak Német-Ausztriának is adtak a koncból, hogy még véletlen se legyen egyetlen olyan szomszédunk sem, akire elkeseredés nélkül gondolhatnánk.
„Jaj, a legyőzötteknek!” – mondja a régi latin példamondat és ennek igazságát újra bebizonyította az a kegyetlenség, mellyel az úgynevezett „békeszerződésekben „a központi hatalmakkal elbántak.
Hiába tették le a vesztesek a fegyvert, hiába adták meg magukat kényre-kedvre, tovább dühöngtek a háború fúriái és nem szállott le az égből a béke fehér galambja. Irgalmatlanok voltak a győztesek és rettenetesek a feltételek, melyeket megszabtak, de azért hasonlíthatatlanul szörnyűbb volt a sors, mellyel bennünket, magyarokat sújtottak.
Megnyomorították a németet, bolgárt és törököt is, de ha az arányt akarjuk kifejezni, elmondhatjuk, míg azoknak levágták egy-egy ujját, a magyarnak addig kezét, lábát, hogy aztán „csonka teste vérző rongyokba tekerve vergődjék”. Németország elvesztette területének 13, Bulgária 8, Magyarország 72 százalékát. Németországtól elszakították lakosságának 10, Bulgáriától 8, Magyarországtól 64 százalékát.
Hálátlanul elfelejtette Trianon, hogy Magyarország sok száz éven keresztül védelmezte török, tatár ellen a nyugatot, a keresztény országok békéjét és műveltségét. Cserében nemzetünk nagyságának és létének második legnagyobb temetője éppen Trianon lett. A magyarokat sújtó békediktátum lehetetlenné tette hazánkat a továbbiakban, hogy történelmi hivatásának eleget tegyen és a világ rendjét veszélyeztető bolsevizmust feltartóztassa.
A trianoni béke a világtörténelem legigazságtalanabb diktátuma, melyet egy háborúban vesztes nemzet elszenvedett. Mára azok az utódállamok, amelyek ezzel az igazságtalan diktátum döntésével – területeiket kibővítve – létrejöttek, megszűntek, tehát így maga a „békeszerződés” is érvényét vesztette, még akkor is, ha felelőtlen vezetőink a közelmúltban – a magyar nemzet felhatalmazása nélkül – a nekünk visszajáró területekről, önkényesen és törvényi felhatalmazás nélkül lemondtak.
* Ma már tényekkel bizonyítható, hogy a Kárpát-medence természeti környezetének, természeti értékeinek pusztítása 1920. június 4-én kezdődött, amikor a nagyhatalmi győztes dicsőségvágy, ösztönök és érdekek vezérelte politikusok a versailles-i Trianon palotában aláírt békeszerződéssel természetellenesen és igazságtalanul, hamis okmányok alapján – ökológiai, földrajzi, történelmi, néprajzi, gazdasági és politikai ismeretek nélkül! – szétdarabolták, szétrombolták az addig egy központból igazgatott (irányított) természetes gazdaságföldrajzi egységet, a mező-, erdő- és vízgazdálkodást, a közlekedést, az ipart, a kereskedelmet és az energiatermelést.
A trianoni békeszerződés aláírásával azonban nemcsak a magyar nemzet, hanem valamennyi közép-európai nép tragédiája kezdődött el.
Az új határ, amely hazánk ezeréves képére borulva oly sok értéket szakít le, ne okozzon kétségbeesést. Viszont ha azt látjuk, hogy marad annyink, hogy valahogy meg tudunk élni, ez ne keltse a beletörődés hangulatát. Az idegenben pedig ne keltse azt a meggyőződést, hogy így is jól van.
Gróf Teleki Pál szavaival egyezően, Lloyd George angol miniszterelnök, a trianoni békeszerződés egyik aláírója is elismerte 1928-ban, hogy “Mindazok az okmányok, amelyek a
béketárgyalások alatt bizonyos szövetségeseink elénk terjesztettek, hazug és megtévesztőek voltak. Mi hamisítványok alapján határoztunk.
Utóbbi idézet :Kelemen József Főtitkár Közép – Európa klub
Veletek gyászolok:
Szerző: Tamás Horváth
Kövess minket a Facebookon
Facebook