A múlt század ismert alakja volt a drótostót, aki házról házra járva, a zsivajgó gyerekek hadának kíséretében, hátán bádogos ládájával bekiabált minden bérház kapualjába: „Drótozok, foltozok, fazekat, lábast, dézsát, kádat javítok!”
A háború utáni szegénység nagy becsben tartott minden edényt, és nem egyszer egy-egy fazékon, lábason két-három ilyen bádogfolt is éktelenkedett, míg ki nem szolgálta néhány generáció konyháját, s a MÉH-ben, vagyis a fémgyűjtő helyen várta be végzetét: a beolvasztást.
Ha vidéket járva útkereszteződéshez ért a vándor, biztos lehetett abban, hogy egyszerű feszületen, festett bádog Krisztus hirdeti a megbékélést. A feszület alatt bádog virágtartóban mindig friss mezei virágcsokrot talált – az akkori szocialista, diktatórikus hatalom legnagyobb bosszúságára.
Az utakat építő sok ezer kubikos, ha megszomjazott, bádogkancsó pléh fedeléből oltotta szomját, és munka végeztével deszkakalibája előtt bádoglavórból mosta le verejtékes homlokát, majd bádoglócán ülve a térdére szorított bádog csajkájából, pléh kanalával kanalazta ki egyszerű vacsoráját. Régen volt, s ma már úgy tűnik, talán igaz sem volt.
A bádog új élete
Napjainkban, de már az új évezred küszöbén is ezek a „bádog” használati tárgyak új életre keltek. Most már nem a szegénység és nincstelenség fémjelzői, sokkal inkább elismert nyugat-európai formatervezők fantáziája alapján megálmodott, lakberendezési áruházak polcain előkelő helyet elfoglaló használati és dekorációs tárgyként látjuk valamennyit.
A „bádoglemez” napjainkra divatos lett. A lakásberendezésben ma divatos High-tech stílus és formavilágának kedvelt alapanyaga. A nagyipar, benne a tömeggyártással ugyancsak örömmel fogadta az új stílus divatját és a gyártáshoz nélkülözhetetlen, ezüstösen csillogó, gépi úton könnyen megmunkálható anyagot: a rozsdamentes acéllemezt.
Ugyanakkor ez a csillogó, rozsdamentes acéllemez, melynek rideg keménysége szinte tagadja a kreatív, alkotni vágyó ember kétkezi munkájának szükségességét, nem jelentett konkurenciát a nagyipari tömeggyártás számára.
Ennek éppen az ellenkezője a munkálkodni vágyó ügyes kezű mesterember manufakturális bádogvilága, a maga matt szürke, cinezett bádoglemezével, annak egyszerű megmunkálhatóságával és míves szerkezeti megoldásaival.
Míg az előző feltételezi a fejlett gépi gyártósorokat, addig a bádoglemezből kialakított használati és dísztárgyak elkészítéséhez elégséges a megmunkáláshoz szükséges anyag kitűnő ismerete, ügyes, dolgos kezek, néhány kéziszerszám, egy forrasztópáka és sok-sok fantázia. Munkaigényesebb darabok elkészítéséhez természetesen kisebb bádogosműhely is nélkülözhetetlen.
A retró hangulat otthonainkban
Ma már ezek a kézzel, mesteremberek által készített bádogedények, bútordarabok és dísztárgyak nemegyszer a retró világát megjelenítő, divatos lakásberendezés összképében kiváltságos helyet foglalnak el. A rég eltűnt világ kedvelt használati és dísztárgyai a mai lakásberendezési divat összképéhez bár már csak kölcsönözik a volt hangulatot, abból mégsem hagyhatók el. Aki az ilyen hangulatot kedveli, ha nehezen is, de még talál hozzá az „ócska piacon” megfelelő tárgyakat, esetleg olyan mesterembereket vidéken, akik az elképzelt darabokat elkészítik.
Összegzés:
A bádog, mely egykor a szegénység és a nélkülözés szinonimája volt, ma már a modern lakberendezés kedvelt elemeként él tovább. A nagy múltú anyag egyedülálló módon ötvözi a múlt nosztalgikus hangulatát a kortárs dizájnnal, lehetőséget adva mind a high-tech, mind a manufakturális megoldásoknak. Akár újra gondolt formában, akár eredeti, antik darabként, a bádog tárgyak otthonainkban különleges és egyedi atmoszférát teremtenek.
Horváth Tamás – Budapest – 2025