A parasztház építésében a gyakorlati szempontok voltak az irányítók. Emellett azonban a szépre is törekedtek. Olyan hajlékban akartak lakni, amely külsőleg is szép. A szépre való törekvés, ha csak másodlagos is volt a szerepe, bizonyos mértékű művészi megoldást akkor is megkövetelt az építőtől.
Vidékek és tájak más-más lehetőségét adják a célszerű megoldásoknak. Másként építkezett egy síkvidéki, alföldi, mint egy hegyvidéki parasztember. Más – más építő anyag áll rendelkezésre az előbbinek, mint az utóbbinak.
A felhasznált anyag pedig döntően befolyásolja az alkotást. Amikor ugyanis a parasztházról beszélünk, akkor abban az alkotást úgy értjük, hogy a paraszti életformában élők számára kell önmaguknak lakóépületet építeni méghozzá a rendelkezésre álló anyagokból és az ott élő paraszti közösségnek megfelelő ízlés szerint.
Vagyis egy – egy faluban nem úgy építkezhettek, mint az nekik éppen te|szett, hanem úgy, amint a rendelkezésre álló anyagból a falu többi lakója is már évtizedek óta lakóházát építette.
Az elmondottakból látjuk, hogy a parasztság igenis törekedett oly lakóházat ,építeni, amely a falu ízlése szerint szép. Csakis, így tudott művészit alkotni. Ezért tartozik a parasztház, mint művészi alkotás a népművészethez.
Amikor oly gyakorlati dologról van szó, mint a lakóház, akkor a célszerűnek, a rendelkezésre álló anyagnak és a művészi törekvésnek találkozni kell. Feladatát, csak így tudja beteljesíteni.
A parasztság e hármas követelményt mindig összhangba tudta hozni lakóháza megépítésénél.
Sok évszázad telt el, míg a magyarság eljutott a szétszedhető és újból összerakható, favázas és nemezposztóval fedett, köralapú jurtától a mai parasztházig. Az első lépést kétségtelenül akkor tették ez irányba, amikor a honfoglalás utáni régi vándorló életmódjukkal felhagyva, letelepedtek.
Lehetséges, hogy a többször felcserélt régi hazájukban ismertek már valamilyen kezdetleges négyszögalapú .szilárdabb építményt, de azoknak komolyabb jelentőségük semmi esetre sem volt.
A megváltozott életmód a nép műveltségi javaiban is nagy változást idézett elő. Sajnos, ezt a változást nem tudjuk lépésről-lépésre figyelemmel kísérni. főleg a felhasznált anyagok pusztulékonysága miatt. Az idők változásával az igények és az ízlés is változik. Ez sajnos sok mindennek a pusztulásához, megsemmisítéséhez vezetett. A lakóházra különösképpen áll ez a megállapítás. Nem is maradt fenn száz évnél idősebb parasztház hazánkban. Így tehát a fejlődését csak az emlékek vizsgálatával tudjuk nyomon követni.
Néhány régi kép és néhány régi irat (oklevél) azonban segítségünkre van ebben a kutatásban. A ránk maradt kevés kezdetleges hajlékokkal együtt elég támpontot kapunk ahhoz, hogy a fejlődés főbb mozzanatait egymás mellé tudjuk rakni. Ezt megtéve, arra a megállapításra kell jutnunk – ami azonban e nélkül is magától értetődő, hogy a tatárjárás és a törökök másfél évszázados uralma a paraszti műveltség fejlődésében és alakulásában igen komoly visszaesést és akadályt jelentettek.
De nem csak e két kívülről jövő erőszakos beavatkozás sújtotta népünket. Nem csak a tatár és a török dúlta ezerszámra a paraszti otthonokat, hanem a belső ellenség is. Az urak, a nemesség minden törekvése is arra irányult, hogy a jobbágyaikat, vagyis a paraszti osztályt, miné1 erősebben hatalmukban tartsák.
Mindez komolyan hátráltatta a parasztság műveltségbeli fejlődését, mely műveltséghez tartozik a kőház, és az otthon fogalma is. A parasztság pedig, vagy ahogyan abban az időben nevezték, a pór, felfelé törekedett. A félig, vagy egészen főidbe épített putri lakásból szabadon álló házat akar építeni. Ez sajnos csak a XVII. szá- zad végén következett be, amikor is a törököket kiűzték az országból.
Bár az ország egészén úrrá lett osztrák császárság német hadai még tovább pusztítottak és tovább ártottak a jobbágyságnak, de egyfajta lassú fejlődés azért mégis csak megindult. A parasztház mai külső formái és alaprajzi megoldásai a XVIII. és XIX. században alakultak ki véglegesen.
A fejlődés kezdetén a parasztház egyetlen helyiségből állt, amelyik szoba és konyha is volt egyben. Később a kettő különvált és így a lakóház kéthelyiséges lett. Végső fokon még egy második szobát is építettek úgy, hogy a konyha közbül volt és ez a megoldás nagy általánosságban a magyarlakta területeken mindenütt elterjedt.
E három főhelyiség mellett még kamra, pitvar és más apró helyiségek teszik változatossá a parasztház alaprajzi megoldását.
A parasztház külső megjelenési formája a fal megépítésére és a tető befedésére felhasznált anyagok szerint igen változatos. A felhasználható anyag pedig — amint már írtuk — tájanként változik s így tájanként a parasztház külseje is változik. De változik még a szerint is, hogy milyen nemzetiségi (szlovák, román, stb.) építi. Más a művészi követelménye, ízlése az egyiknek, mint a másiknak.
A parasztháznál kevés lehetősége van a művészi díszítésnek, alakításnak. Külsőleg erre éppen a ház felét használják csak fel.
Az egyik hosszanti és az egyik rövid oldalát. Azt, ahol az ablakok és az ajtók vannak. Ez az úgy nevezett tornác rész. A tornác tartóoszlopai többnyire művészien kiképzettek. A ház belsejében a tetőt tartó mestergerendák és az ezeket alátámasztó oszlopok lehetnek fafaragással és esetleg festéssel díszítettek. Vannak vidékek, ahol a ház utca-felé néző homlokzati része (az ú. n. vértelek) mintásán fűrészelt deszkákkal vannak befedve.
A parasztháznál tehát kevés lehetősége van annak, hogy művészien építsék, díszítsék. Ezt a kevés lehetőséget azonban a parasztság teljes egészében mindig ki tudta használni,
Domanovszky György 1948. Művészetszemlélet.
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook