A színes otthon igénye

Már a múlt század második felében is sokan mérlegelték a belsőépítészek, lakberendezők, hogy az otthonunk falain belül, mely színösszeállítások nyugtatnak, frissítenek, vagy keltenek bennünk örömérzetet, netán borút és, bánatot?

Minden lelkes iparművész buzgón merült bele az újra felfedezett színpszichológiába, amelynek alapelve szerint az emberi lélekben egy-egy szín, egy – egy színösszeállítás, egy-egy érzelmi húrt képes megpendíteni. Goethe a nagy német költő szerint – aki egész életében kutatta a színeknek ránk ható tulajdonságait – egyes színösszeállítások képesek tartósan felemelni egy lakótér hangulatát, vagy éppen lenyomni azt a bánat mélységébe.

Goethe korabeli színköre

Majd múltak az évtizedek, évszázadok s nagyot fordult a világ.

Mindaz, melyre korábban már olyan nagy hangsúlyt fektettek szinte egy csapásra megszűnt a legújabb a XX. század elejei törekvésekkel. Az új anyagok; a rozsdamentes acél; az üveg; a csillogó – és matt fényű, fémes felületű műanyagok; a modern burkolóanyagok, az 1920-as években, inkább már formaproblémáikkal izgatták a lakásberendezőt. Ezek az anyagok ragyogást vittek a lakásokba. Az olyan térben, ahol nagy felületű ablakok ontják a helyiségbe a napfényt, ahol sok a direkt és az indirekt esti fény. Ezek az anyagok csillámló felszínükkel elegáns hatást kölcsönöztek minden belső térnek. Minek tehát az ilyen lakásba az olyan idejét múlt fogalmakat újraéleszteni, mint például: színes falfestés, derűs, netán hangulatos olvasósarok, vagy a művészi reprodukciók, festmények és más műalkotások a falakon? – mikor a Bau – haus-ban a fehér, majd a High – tech-ben a fekete falfestés egymaga is megold minden problémát?

Az alapvető különbség e nézetek közt ott van, hogy az egyik irányzat merőben gépszerű, vagyis a szépségmentes, racionalizmust kínálja, míg a másik inkább a lelki tényezőket favorizálja a lakberendezésben. Ezek a „maradi” lelki tényezők ma éppenséggel újra nem közömbösek az otthonát építő és berendező ember számára.

A lakberendezőink ma ismét felfedezték, hogy a sárga színű falak egy lakótérben a napfény boldogító érzését sugallja, míg a sötétkék hidegséget, a zöld viszont pihentető nyugalmat kínál. A narancsvörös mérsékelten, míg a vérvörös felé közeledve a színek egyre izgatóbbá válnak. Ebből tehát önként következik, hogy a lakberendezők az úgynevezett meleg színskála színeit: sárga-vörös árnyalatokat sokkal jobban felkarolják az otthonos, derű érdekében, mint a hidegeket: a kék-szürke – zöldes színösszeállításokat.

Meleg, izgalmas színnel dekorált eteriör

Másfelől, ha például egy bútorcsoport túlerős színfoltot foglal el a térben – mint például a vöröset vagy narancsot, akkor azt egy másik semleges színnel, mint például az ezüsttel-, vagy szürkével le lehet tompítani, vagyis kellemetesebbé lehet tenni. Továbbmenve,ha egy vörös mahagóni fából készült szekrényünk és üllőbútor garnitúránk színtömegét egy krémszínű falfestéssel ellensúlyozzuk, az éppen olyan elegáns színkombinációt alkot a térben, mintha a zöld bútorbevonatos kárpitos bútorainkat sárga fal elé állítanánk.

Hideg, nyugalmas színnel dekorált enteriör

Ma ismét olyan korban élünk, melyben a lelki hatások mérlegelése általánosabb, mintsem azt valaha is hittük volna. A gyermekeit nevelő ember a lelke mélyén, a tudat alatt jelentkező vágyaival kénytelen számolni. Az okos orvost nem a betegséget, hanem a beteget akarja meg¬gyógyítani. Vajon éppen csak a lakásberendezőnek – akinek a kezében mérőléc, anyag-mintalapok és költségvetés kimutatások vannak – nem kell, hogy törődjön az otthonát építő, berendezni vágyó ember lelki igényével?

Napjainkban már senki nem vonja kétségbe, hogy a gyerekszoba színes enteriőrje kötelező. 

Azaz érzésünk támad a mai lakberendezők munkáját figyelve, hogy minél hangsúlyosabb szerephez jut a tér összképében a szer¬kezet, a forma és az anyag, annál inkább kényszerül arra a tervező, hogy az embernek azt az esztétikai igényét kielégítse, mely szerint a lakótér, de bármely más tér is, akkor harmonizál a benne élők lelki világával, ha az színes. Ez más szóval annyit jelent, hogy az olcsó, szériabútorok formai tekintetben a legszükségesebb életfunkciókhoz ugyan igazodnak; a szék az üléshez; az ágy a fekvéshez; az asztal a tálaláshoz; de a térben a színektől való jóérzés forrásává – csak önmagukban – színesítés nélkül sohasem vállnak.

A japán szobáknak a falain, felváltva különböző színű papírkárpitokkal igyekeztek, más és másmilyen kellem és jó érzés számára hangulatot teremteni. A perzsák és más keleti népek ugyanazt szőnyegeik színhatásával igyekeznek elérni.

A tér hangulatát színes  szőnyegekkel is is fokozhatjuk

Az ilyen igyekezet régen ösztönös művészet volt. A mai lakás¬berendező pontos színkártyákkal (Ostwald – ¬féle színtáblázatokkal) keresheti ki a lakásban uralkodó színhármasok és színpárosok harmonikus összeállítását.

Embereknek az vágya, hogy a szerény garzonokba, vagy a fiatal házaspároknak csöppnyi otthonaik lakótereiben ösztönösen vidám és boldogító színeket szórjanak szét, mivel ez ősi és öröktől meglévő ösztönössége minden embernek, akár csak minden más művészetakarásnak is.

HOR, 2015.

Szerző: Horváth Tamás