Gyakran hajlamosak vagyunk a lakberendezésre úgy tekinteni, mint csupán funkcionális teendők sorozatára: hová kerüljön a kanapé, milyen legyen a falszín, és passzol-e a szőnyeg a függönyhöz. De ha egy lépéssel hátrébb lépünk, és a felszín alá nézünk, rájövünk, hogy itt valami sokkal többről van szó.
Hiszem, hogy az élet maga, ahogyan azt nap mint nap megéljük, tiszta művészet. Mi vagyunk a főszereplők, a rendezők és az alkotók is egy személyben. És ahogy minden nagy előadáshoz szükség van díszletre, úgy az életünk művészi tevékenységéhez is elengedhetetlen egy tér, amely befogadja azt. Ezt a teret pedig mi magunk formáljuk – néhanapján az ízlésünknek megfelelően át- vagy berendezzük.
Mindenki művész a saját otthonában
Amikor otthonunk kialakításáról van szó, egy különleges, belső iránytű vezet minket. Ez az ízlésvilág részben velünk született ösztön, részben pedig az életünk során látott, tanult és tapasztalt élményekből táplálkozik.
Sokan kérnek segítséget szakembertől – lakberendezőtől vagy belsőépítésztől –, hogy álmaikat formába öntsék. Ez természetes és gyakran szükséges lépés. Ám a vezérlő elv még ilyenkor is, kimondva vagy kimondatlanul, a saját ízlésünk és igényeink maradnak. A szakember „csak” az eszköz, a fordító, aki segít anyagba önteni a bennünk élő képet.
Éppen ezért vallom: minden ember, aki az otthonát a saját képére formálja, a maga módján művész.
A térszobrászat kihívása
Ezt a tevékenységet éppen olyan magas szintű alkotómunkának tartom, mint bármelyik elismert művészeti ágat. Gondoljunk csak bele: miben különbözik ez attól, amikor a festő megkomponál egy képet, a szövőnő létrehoz egy textíliát, vagy a szobrász kibontja a követ az anyagból?
Sőt, megkockáztatom: a lakberendezés olykor ezeknél is összetettebb feladat. Itt nem egy statikus műtárgyat hozunk létre, amelyet távolról csodálunk. Olyan alkotást készítünk, amelyben élni kell. Amelynek egyszerre kell gyönyörködtetnie a szemet, kiszolgálnia a test kényelmét és megnyugtatnia a lelket. Ez a „hármas egység” teszi az otthonteremtést az egyik legnehezebb, de legszebb művészetté.
A hitelesség és a sznobság harca
Azonban, mint minden művészetben, itt is léteznek tévutak. A baj akkor kezdődik, amikor a szerepek felcserélődnek, és az alkotás őszintesége elvész.
Sajnos gyakran látni, hogy lakberendező és megrendelő – akár kéz a kézben – a sznobság hálójába gabalyodik. Ilyenkor az otthon már nem az ott lakók személyiségének tükre, hanem a megfelelési kényszer színpadja lesz. Amikor feladjuk saját igényességünket és belső meggyőződésünket csak azért, hogy kiszolgáljuk az aktuális divatot, vagy a „kivagyiság” oltárán áldozzunk, akkor elveszítjük a lényeget.
A haszonszerzés vagy a puszta hivalkodás vezérelte terek lehetnek látványosak, lehetnek drágák, de sosem lesznek igazán otthonok.
Zárszó: Az otthon nem árucikk
A lakberendezés művészete megfizethető, a végeredmény pedig büszkén mutogatható, de soha nem szabad elfelejtenünk: az otthonunk nem silányulhat céltalan, hivalkodó áruvá.
Az igazi lakberendezés nem a trendek vak követéséről szól, hanem arról, hogy a teret, amelyben élünk, megtöltsük tartalommal, érzelemmel és önmagunkkal. Ez az a művészet, amit minden nap gyakorolnunk kell.