Amit mindig is tudni akartam a színekről -I. rész

Az árnyaltok sokasága, a fények és az anyagok sokfélesége, és mindezek kombinációi szinte végtelen lehetőségét engedik a színekkel való kísérletezésnek és a kreatív játéknak.

 

 

Szín és jellemzői: (alapfogalmak)

Színeket, színes tárgyakat nézve az első, ami megragad bennünket, a szín jellege, vagyis a színezete. A falevél zöldje, a tűz vöröse, a napraforgó sárgája, az ég – kékje a szín fő karakterében különbözik egymástól. A színek e legfontosabb jellemzője zárt körben, (folytonos átmenetben) rendezhető el, ami a teljesség és tökéletesség képzetét kelti bennünk.

 

 

 

Minden színnek további változatai lehetnek: pl. a vörösnek számtalan átmeneti árnyalata van a ragyogó színesség és a semleges színtelenség – fehér, fekete, szürke- között: ez a telítettségi skála. A harmadik dimenzióban pedig a sötét és világos között változik az árnyalat, vagyis létezik egy világossági skálája is.

 

 

 

A legtisztább színeknek maguknak is van saját világosságuk, vagyis pl. a tiszta sárga világosabb szín, mint a tiszta kék.

 

 

 

A színkörből még egy fontos adat olvasható le, a körben pont szemben elhelyezkedő színek komplementer v. kiegészítő színpárok, ezek különösen erősítik egymást, ha szomszédságba kerülnek, de kioltják egymást, ha – mint festékeket- összekeverjük őket.

 

 

Szín és látás

Hajlamosak vagyunk azt hinni, a színek tőlünk függetlenül léteznek a világban, de ez nem így van: a szín a szemünkben és fejünkben keletkezik, vagyis „csak” érzet. Minden, amit tapasztalunk a színek világában azaz agyunkban létrejövő tudattartalom.

A szín soha nem áll önmagában, kizárólag viszonyításban él: mindig vannak mellette más színek (háttér, mintázat) mindig együtt jár vele a fény és árnyék. A szomszédos színek pedig módosítják; erősítik vagy gyengítik- egymást, illúziókat és utóképeket hozhatnak létre, és egyéb meglepő jelenségeket, attól függően hogyan rendezzük el őket.

A kontraszt-hatások meggyőzően mutatják, mekkora jelentősége van, hogy egy színfoltot milyen háttér vesz körül. A folt, különböző környezetben képes megváltozni, illetve hasonló jelenség játszódik le a színtelen, de sötét és világos foltokkal is, – ha figyelmesen nézzük a mellékelt ábrát, tapasztalni fogjuk.

 

 

A szem működéséhez – a látáshoz – sok fényre van szükségünk, de maga a fény is lehet színes. Az évszakok, napszakok váltakozása, a belső térben a mesterséges fényforrások különféle színű fényeket vetítenek körénk, és ezek a tárgyak színeit is módosítják.

Amikor színeket (színes tárgyakat, festékeket) választunk, gondoljunk arra is, milyen háttér elé, milyen környezetbe és milyen megvilágításba fogjuk elhelyezni azokat.

 

 

Szín és élmény

A színélmény – mely érzet és tudattartalom, – hatással van lelkivilágunkra is. A színek használata és élvezete egyidős az emberi kultúrával, eszköze a művészeteknek és a képi kommunikációnak.

A színekhez fűződő érzelmek és tudattartalmak az emberi törzs- és egyedfejlődés során alakultak ki, s bár függenek a kultúrától is, bennük mégis bizonyos állandóság tapasztalható. A színasszociáció emlékképek és természeti előképek nyomán keletkezik, és csak ritkán tudatos. A vörös és a barna a föld közelségét, az életet jelenti, de a vörös jelezhet veszélyt is. A zöld nem hordoz fenyegetést, többnyire a vegetációval kapcsoljuk össze. A kék anyagtalan, távoli, mint az ég.

A színeket könnyen csoportosítjuk a „hideg-meleg” tulajdonság szerint. Az ember korán megtanulta, hogy a tűz, a vér színe ‘meleg’, a vegetáció és a víz ‘hideg’.

 

 

 

Minden színhez kapcsolható pozitív és negatív jelentés is, – de a megítélést befolyásolni alig tudjuk, mert az nemcsak a színtől, a hordozó tárgytól, anyagától, és környezetének harmóniájától függ, hanem a szemlélő karakterétől, pillanatnyi hangulatától, korábbi élményeitől, preferenciájától, életkorától, műveltségétől, de akár más tényezőktől is.

A színek jelentése azért sem egyértelmű, mert „önmagában való” szín nincs. Amikor azt mondják, hogy pl. a sárga valamit jelent, akkor az csak laboratóriumi körülmények között igaz. Látványa, hatása és jelentése függ attól, hogy milyen szín van körülötte, milyen anyag hordozza, mekkora felületen látjuk, hogyan van megvilágítva, stb.

Az emberek viszonya a színekhez abban is megnyilvánul, hogy milyen színeket kedvelnek. Az európai kultúrában a felnőttek többsége a hideg színeket preferálja, legjobban a kéket. A gyerekek és az idősek inkább a meleg színeket (vörös, sárga) szeretik. A színpreferencia kismértékben változik még nemek szerint, az iskolázottságtól, divattól, sőt bizonyos betegségektől függően is. A színkedvelést azonban nem „húzhatjuk rá” mindenre, többnyire nem is szoktuk: valaki szeretheti mondjuk a zöldet, de nem biztos, hogy jól áll neki a zöld ruha, vagy nem érezné jól magát, ha egy egész szobát csupa zöld tárggyal rendezne be. Az sem szerencsés, ha kizárólag saját kedvenc színünk határozza meg választásunkat, a színkedvelés csak egy a számos szempont között, amit érdemes figyelembe vennünk.

A színharmónia egyike a legfontosabb ilyen szempontoknak. Ha két vagy több színes tárgyat egymás közelébe helyezünk, a színharmónia (vagy színkompozíciós) elvek ismerete nagyon hasznos lesz a számunkra. A harmónia a színek közötti ‘rend’, vagyis olyan árnyalatok együttese, amelyek valamilyen elv szerint rendeződnek. (Lehet ellentétes színekből, szomszédos színekből, sőt egyetlen szín, különböző tónusaiból is harmonikus szín együtteseket létrehozni.) Ha ismerünk néhány trükköt, utána csak fantáziánkon múlik, milyen rendet találunk ki, mely színekből kiindulva válogatjuk össze a harmóniákat.

A harmónia mellett a másik színkompozíciós elv a színkontraszt, mely a hangsúlyozás, kiemelés legjobb eszköze. Természetesen sohasem önmagában, mindig más színekkel együtt lehet csak egy szín kontrasztos, és ennek ereje függ a színfolt felületi méretétől is. Kiemelő, hangsúlyozó szerepre alkalmas lehet egy karakteres színű kárpit, egy bútor, egy fontos tárgy.

A különféle színhangulatok mindig valamilyen harmónia-rendben, színek összhangjában valósulnak meg, melyet kiemelhet egy-egy kisebb, kontrasztos színelem. Színhangulatot, százfélét is kitalálhatunk, lehet pl. derűs, nyugodt, vidám, aktív, romantikus, klasszikus, gyermeki, friss, tiszta, természetes, földközeli, ódon, semleges, intellektuális, elegáns, buja, titokzatos, stb.

 

 

Szín és tér

A szín hatása és hangulata a színes felület méretétől és téri elhelyezkedésétől is függ, ezért nem mindegy, hogy választott színünket hol helyezzük el: egy nagy szoba minden falát és mennyezetét festjük be vele, egy szőnyeg viseli, vagy egy apró kerámia hordozza.

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy mennél nagyobb a felület, annál törtebb (kevésbé élénk) legyen rajta a szín. Egy belsőtér falainak színe tulajdonképpen mindennek a háttere, ami a térben elhelyezkedik: ha a fal erős és telített színű, előtte és benne minden más tompának tűnik, vagy ami még rosszabb, vibrál a tárgyak kontúrja, határa mentén. Szemünknek is árt, mert az erős szín a nagy felületen, -a háttérben,- kifárasztja a retina színérzékelő sejtjeit. Tudnunk kell, hogy más a szín hatása egy kártya méretű lapon, mint ugyanaz a szín több négyzetméteren: az utóbbi sokkal teltebb, erősebb árnyalatnak látszik.

A választható színeket az a tevékenység is meghatározza, amit abban a térben végezni fogunk, vagyis a tér funkciója. Más-más színhangulat kívánkozik az étkezés, alvás, munka, vagy a rekreáció tereibe. A tevékenységeknek rendszerint megfelel egy-egy színhangulat, ezeket a ‘„párokat” kell összeválogatnunk, miközben színeket keresünk.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a fénynek mekkora szerepe van mindenben, ami színnel kapcsolatos: a szín és a fény elválaszthatatlanok. A mesterséges fényforrások színe, elhelyezése, a világítás iránya, szórt vagy éles jellege meg tudja változtatni a színek összhangját és hangulatát – javíthatja, de el is ronthatja! A természetes fényre is igaz ez, és itt még a tájolás is közrejátszik. A különböző égtájak felől más tónusú színes fények érkeznek, és ami egy délre néző térben kellemes szín, nem biztos, hogy az északiban is az.

A színek térérzet módosító hatását ismerve virtuálisan növelhetjük vagy csökkenthetjük a tér valamelyik kiterjedését. A túl nagy belmagasság csökkenthető egy sötétebb, teltebb vagy melegebb színnel, egy rossz arányú helyiségben a színnel valamelyest korrigálhatjuk a tér arányait, legalábbis annak „érzetét”.

A hideg és világos színek (kék, zöld, liláskék) passzívak és távolodni látszanak – ezekkel tudjuk „tágítani” a teret. A meleg színek aktívak és közeledőek: a sárga, vörös, barna, rózsaszín, ha a falakon, vagy kisebb tárgyakon vesz körül bennünket, barátságos „kuckó” érzetét kelti, még ha az a tér tágas is.

És végül egy meghatározó tényező: az anyag. Képzeljük el, és ha lehet, nézzük meg valahol kedvenc színünket különféle anyagokon: puha vagy fényes textileken, csillogó üvegen, matt papíron, kopott fán, patinás fémfelületen, vagy egy műanyagfestékkel bevont falon – hatásuk meglepően eltérő lesz.

 

 

Az árnyaltok sokasága, a fények és az anyagok sokfélesége, és mindezek kombinációi szinte végtelen lehetőségét engedik a színekkel való kísérletezésnek és a kreatív játéknak.

Folytatás a II. részben

Földvári Melinda

színszakértő

www.szintan.hu

Földvári Melinda

 

 

Szerző: Horváth Tamás