Az étkezés és a terített asztal etikája

Életünk hétköznapjainak, de kiváltképpen az ünnepnapoknak, legörömtelibb pillanatai a terített asztalnál étkezéssel és kvaterkázással töltött idő. Aki időhiányra hivatkozva folyvást csak futva étkezik, aki megelégszik az utcán sietve bekapkodott, egyazon ízű gyorsbüfékből vásárolt falatokkal, éppen az ilyen boldog időknek a hiátusától szenved.

 

 

Az örömbe olykor üröm is vegyülhet. Az ilyen boldog időknek is vannak korlátai, még pedig azok a viselkedési szabályok és normák, melyeket csokorba szedve az étkezés illemtanának nevezünk.

Ezek a szabályok két részre oszthatók, úgymint:

• asztalterítés szabályai

• étkezés szabályai

Véletlenül sem higgyük, hogy ezek a szabályok csak társaságban jelentenek kötelezettséget, ezeket az étkezési normákat akkor is illik, egy valamit is magára adó embernek betartani, ha éppen egymagában ül az otthona kis zugának csöppnyi étkezőasztalához.

 

 

Az asztalterítés szabályai (alapvető elírások):

Az asztal megterítésének, az evőeszközök elhelyezésének ismerete az étkezési illemtan alapkövetelménye. Hiszen nem csak egy elegánsabb étteremben találkozhatunk a megszokottnál is több evőeszközzel a terített asztalon, olykor előfordulhat, hogy elegáns vendégeknek kell ebédet, vacsorát adnunk s ilyenkor a szokásosnál több fogáshoz megfelelő mennyiségű és minőségű evőeszközt kell a terítékhez feladni.

 

 

Egy kifogástalan teríték képe

 

Az asztal megterítésénél két alapvető szabály létezik:

• Minden eszköz arra az oldalra kerül, amelyik kézzel majd a vendégek használják. Azok sorrendjét meghatározza, hogy az étkezés közben – kívülről befelé haladva; a poharaknál jobbról balra sorolva – mely fogásokhoz és italokhoz, milyen evő eszközök és milyen poharak tartóznak.

• Sohase, csak az evőeszközök és poharak elhelyezésére ügyeljünk, hanem a teríték összképére is. Egy minimál stílusban berendezett étkezőbe ne takarjuk az asztalt damaszt terítővel és herendi étkészlettel megteríteni, de ugyanígy nem egyeztethető össze egy rusztikus bútorzatú étkező sem hig-tech krómacél, vagy üveg étkészlettel.

 

 

Szép, de helytelen terítés. A szalvéta és a kés bal oldalra, míg  a kanál a villán kívül, jobboldalára való.

 

 

Mi az étkezés helyének minimális kellékszükséglete:

• Étkezőasztal, étkező szék (ergonómia szabályainak megfelelő méretezéssel)

• Irányított megvilágítás (színe lehetőleg a nap fényének színéhez közelítsen)

• Asztalterítő (stílusában és anyagában lehetőleg a berendezés stílusával harmonizáljon)

• asztalkendő, vagy szalvéta (ugyancsak)

• Tányérok (ugyancsak)

• Komplett evőeszköz-készlet (ugyancsak)

• Fűszertartók

• Asztaldíszek úgymint: gyertyatartó gyertyával (illat nélküli), váza virággal Művirágot soha)

• A teríték minden darabja legyen hibátlan! Csorbult, repedt tányérokat, poharakat soha ne tegyünk az asztalra!

 

 

A tányérok elhelyezése:

• Elsőnek egy lapos tányért, vagy az úgynevezett ültető tányért helyezünk az asztalra. Később erre kerülnek azok a tálak, amelyekben felszolgálják, vagy magunk szedjük a fogásokat. (levesestányér) Ügyeljünk arra, hogy az ültető tányérok szélei egymástól karnyújtásnyi – minimum 55-60 cm távolságra legyenek. Ennél szűkebb elhelyezés a kényelmes és élvezetes étkezés rovására megy.

• A tányértól balra a villákat, jobbra a késeket (élükkel a tányér felé), kések után a kanalakat helyezzük el a terítéken. A halhoz, sajthoz, desszertekhez használatos evőeszközöket a tányér legtávolabbi részén az asztal élével párhuzamosan fektetve szervírozzuk fel.

• Sorrendben mindig a legelőször használt evőeszköz van a legtávolabb (kívül).

 

 

 

 

 

• Az asztalnál ülők az étkezés során ehhez igazodva kívülről befelé haladnak az evőeszközök használatával. Amikor az oldalsó evőeszközök elfogytak, tudni fogják, hogy már csak a desszert következhet, melyhez a tőlük távoli evőeszközöket kell majd igénybe venni.

Figyelem!

A felszolgált evőeszközök legyenek hibátlanok és kifogástalanul tiszták!

 

A szalvéta mindig a tányér bal oldalára kerüljön!. Terítésnél, mikor még senki sem ül az asztalnál, elhelyezhető az ültető tálban, vagy akár az egyik pohárban is.

Ültetés eligazító kártya az ültető tányér közepébe, vagy közvetlen elé való, mindenki által jól olvasható feliratozással!

Só- bors – cukor – ecet – olíva olaj lehetőleg mindig legyenek a terítéken!

Gyertyatartó, virágcsokor és más díszek soha ne takarják a szemben ülőket!

Ezek illata legyen diszkrét, de még jobb, ha szagtalanok.

 

 

 

 

Az étkezés szabályai:

• Az étkezés megkezdése a ház asszonyának felszólítására történik. Ez nem jelenti azt, hogy az asztalhoz sietünk, ellenkezőleg, nők, gyerekek elsőnek, utána a férfiak kezet mosnak, s csak utána ülnek a számukra megjelölt helyre.

• Amennyiben az asztalon van asztalkendő, azt leülés után a térdeikre tere illik teríteni.

• Az ételből elsőnek a háziasszony szed a tányérjába, utána tőle balra ülő személy, majd tovább, ismét a tőle balra lévő folytatja. Amikor mindenki megszedte a tányérját megvárja, hogy a ház asszonya „jó étvágyat” kívánva megkezdje az étkezését. Ezután illik mindenki másnak is elkezdeni az étkezést.

• Mindig a tányér fölé hajolva illik az ételt fogyasztani.

 

 

Tányér fölött eszünk és a kenyeret nem harapjuk, hanem tőrjük. (Carlie Chaplin)

• Tele szájjal nem beszélünk!

• A forró ételt nem fújjuk, nem kevergetjük. Kivárjuk, amíg ehető lesz. ( A mohóság csúnya szokás, jutalma a hólyagos szájpadlás))

• A feltálalt ételben nem illik turkálni, keresni a számunkra legfinomabb falatokat. Mindig a hozzánk közelebb eső részt szedjük a tányérunkra.

 

 

 

Az ételben nem turkálunk (Charlie Chaplin)

• Ne legyen a „szemünk nagyobb, mint a szánk”! inkább több szőr szedjünk, mint a tányéron maradjon. Ezzel a háziasszonyt fogjuk csak vérig sérteni. (Figyelem! Ez még a közeli családtagokra is vonatkozik.)

• Használt evőeszközt nem illik az asztalra visszatenni, főleg nem az abroszra.

• Illetlenség az asztalnál nyitott szájjal, hangosan enni, még kevésbé szürcsölni.

• A tányért nem döntjük, meg és nem forgatjuk magunk felé az asztalon!

• Saját evőeszközzel nem szedünk a feltálalt ételből. Kézzel meg egyáltalán nem nyúlunk érte, ha csak nincsenek arab vendégeink.

(külföldön léteznek más szokások is)

 

 

 

Kézzel a kenyeret, sütemények egy részét és a gyümölcsöket illik az asztalnál megfogni. (Charlie Chaplin)

 

• Kézzel a kenyeret, sütemények egy részét és a gyümölcsöket illik az asztalnál megfogni.

• A kenyeret, ha az nincs megkenve (vajjal, velővel, lekvárral, mézzel) nem harapjuk, hanem tőrjük és úgy helyezzük a szánkba.

• Evés befejezése után a használt szalvétát a tányér közepébe helyezzük, és erre fektetjük keresztbe az éppen akkor használt evőeszközöket.(Ezzel jelezzük, hogy az étkezést befejeztük. Amennyiben a később folytatni kívánjuk az evést, azt az evőeszközök keresztbe történő elhelyezésével jelezzük a tányérunkon.)

• Az étkezés befejeztével mindig a ház asszony bont asztalt és kívánja az elfogyasztott ételeket mindenkinek az „egészségére.

Ja, és a legfontosabb: Étkezés közben az asztalnál nem nézünk tévét, még akkor sem, ha éppen akkor a Barca, vagy a Reál játszik!

 

 

 

 

Nincsen mitől félni. Ezt a néhány étkezési szabályt – ha KRESZ-t képesek voltunk az autóvezetéshez megtanulni – biztosan tudom, sec-perc alatt bebiflázzuk s holnaptól az asztalnál már a hétköznapokon is vágjuk.

 

Köszönöm a figyelmüket: Horváth Tamás

 

Szerző: Horváth Tamás