Az ősz színei

Ősszel napsütésben a színek mélyebbek és határozottabbak. Fényszegény napokon, melyekből egyre több lesz az idő múlásával, változik a kép. A csakhamar ránk köszönő  ólmos szürke reggelek és a korai délutánok fényszegénysége, még ezekből az erősen kontrasztos színekből is tompa, olykor már – már  elmosódott, szinte a misztikum sejtelmes határait is feszegető,  színfoltokat varázsolnak a szemünk elé. Hamarosan beköszönt a rideg tél.  A metsző hideg szél egyre szorgalmasabban kopasztja tisztára  súlyos levélterhétől a fák koronájának mélybarna ágait.

“Őszbe  csavarodott már a természet feje,

Dérré vált a harmat, hull a fák levele.

Rövidebb-rövidebb lesz a napnak Útja

És nagyokat alszik rá, midőn befutja.”

Írja gyönyörű soraival Arany János a “Toldi estéje” című elbeszélő költeményében

A reggeli dér, bizony már tudtunkra adja, hogy elmúlt a nyár. De ez most még,  mintha senkit sem érdekelne, hiszen a kora őszi napsütés színpompája szemet gyönyörködtető “művészi” alkotások sorát vonultatja fel, méghozzá szenünk láttára nap, mint nap megváltozva. Ez a színorgia lebilincselő látvány.

A természet legapróbb zugába is, ahová még képes  sugaraival behatolni az egyre gyengülő őszi napfény,  szebbnél- szebb színeivel elkápráztat bennünket. Keveredik itt, a nem is olyan régen még ereje teljében pompázó természet világos  színei a  kezdődő kifáradás és a közeledő elmúlás sötét és tompa színeivel.

A vörös és zöld, a sárga és lila, a kék a narancs és e színek világos és sötét árnyalatai, szinte egyszerre uralják el a határ  őszi képét. Az úton baktató   asszonyság arca széltől pirult tettpíros, mint a fán maradt Jonatán alma. A földjéről hazaérkező gazda bőre pedig olyan aranybarna, mint a napon száradó makói hagyma levele. Arcának barázdái a hulló falevél gyönyörű mintázatának tökéletes mása.

A ferdén aláhulló gyengülő napfény az arcok mélyedéseiben, a megjelenő rácok árkaiban játékos árnyakat festenek, akár a szántok barázdáira vagy, mint a száradó kukorica szárára. A nyári nap vakító fehérje, lassan vörösre változik és mázával minden színt nyakon önt, hogy aztán  azok élénkségét tompítva bekényszerítse ezt a  színpompás világot az eljövendő tél, egyre rövidülő nappalok gyászos sötétjébe.

Az ősz színei általában a nyugalmat és állandóságot kedvelő emberek otthonának képéhez illenek a legjobban . Az ilyen otthon lakói kiegyensúlyozott megállapodott kedélyű, néha kissé magukba forduló, a zajos élettől távol álló komoly egyéniségek.

Az ősz színe például a meleg vörös. A fal és a szőnyeg e színben, vagy sötétebb árnyalataiban pompázva, telítik a teret, s így a legjobb kifejezői az évszaknak. A berendezésben bátran rendeljük melléjük az okkert, a gesztenyebarnát a rézvöröset és a szilvaéket. Lehetőleg mellőzzük a harsány és a lágy pasztellszíneket, mert ezekkel vegyítve az ősz színeit, lerontják a tér hangulatát.

A berendezés anyagszíneire legyen jellemző a vöröses árnyalat, a fánál például a mahagóni, a fémeknél a vörösréz, a köbburkolatoknál és parkettánál szintén a vörösesbarna anyagok kívánatosak. (vörös mészkő, terrakotta mázas lap, dió – vagy paliszander parketta) A bútorhuzatok esetében éljünk bátran a szín párok és színhármasok erős kontrasztjával. A téglavöröshöz bátran használjuk a szilvakéket és az olajzöldet.

Az ősz színei, mint azt képeinken is látják, csodálatosak. A flegmatikus lelkialkatú emberek, amennyiben otthonuk színvilágának választják, bátran kijelenthetjük; soha nem fogják megbánni.

Köszönöm figyelmüket.

Írta: Horváth Tamás

Szerző: Horváth Tamás