Emberi léptékarányosság és a térelhatárolás szerepe a lakberendezésben

Az ergonómiai szabványok alapfokú ismerete hozzájárul az emberi teljesítőképességének és kényelmének optimalizálásához,egyben minimalizálja a felhasználók, kezelők    egészségügyi és biztonsági kockázatait.

 

A lakberendezési tárgyak ipari tömeggyártása az utóbbi évtizedekben hatalmas léptekben haladt előre, és napjainkra már elmondható, hogy a piaci kínálat bőven elégséges egy kényelmes és hangulatos otthon berendezéséhez.

Mégis akadnak szép számmal, akik saját maguk, a saját elképzelésüknek megfelelő módon szeretnék berendezni az otthonukat. Főleg az egyedileg tervezett bútorok iránt nőt meg napjainkban az igény, hiszen ezek a berendezési tárgyak legtöbbször meghatározott helyre, méretben, színben és formában készülnek, vagyis készen nem kaphatók. Ámde az ilyen egyedi – az ember kényelmét szolgáló használati tárgyak tervezésénél feltétlen tisztában kell lenni azzal a szabállyal, miszerint minden tárgynak van:

• Rendeltetése (funkciója)

• Állékonyságát biztosító anyaga

• Szerkezete (konstrukciója)

• Megjelenése (formája és színe)

A használati tárgyaknak e tulajdonságai egymással szoros kölcsönhatásban állnak, s így a tervezésnél és kivitelezésnél egyik feltételt sem helyezhetjük háttérbe a másik előnyére anélkül, hogy azt a használati tárgy minősége (értéke) ne sínylené meg.

 

 

 

Rendeltetés funkció) és az emberi léptékarányosság (ergonómia) szerepe a lakberendezésben:

Sok különféle lakberendezési tárgy közül talán a bútorok tervezésénél van a legnagyobb szükség a rendeltetés (funkció) és az emberi léptékarányosság helyes meghatározására és alkalmazására.

 

Bútorok a rendeltetésük (funkciójuk) szerint:

 

Rendeltetésük szerint a bútorokat négy családba soroljuk:

• Szekrény, vagy korpuszbútorok

• Ülőbútorok

• Fekvő- és pihenőbútorok

• Állvány, vagy kiegészítő bútorok

 

 

Bármely bútor vagy berendezési tárgy a rendeltetésének, csak akkor felelhet meg, ha az a tárgy

az emberi léptékarányok figyelembevételével készül.

 

Például: Egy csupán 40 cm mély akasztós ruhásszekrénybe – vállfára – keresztben felakasztott

zakó nem fér el, mivel az emberi váll szélessége 50-55 cm. Ezért egy

helyesen méretezett akasztós szekrény mélységi mérete: 55 – 60 cm.

 

 

Egy szék rendeltetése az, hogy ülni lehessen rajta. Ezért arányaiban, igazodnia kell a használójának a méreteihez. Vagyis egy szék alkotórészeinek – és az ember testrészeinek léptékarányai megegyezők. Az ülés magassága úgy arányul az ember alsó lábszárának hosszához, ahogy a beülés mélysége a combcsontja hosszához. Vagyis a jó szék megfelelő mérete, mindkét esetben 45 – 45 cm,

Az ilyen és ehhez hasonló léptékarányosságok tudományával foglalkozik az ergonómia, melynek ismerete nélkül aligha tudnánk kényelmes, célszerű bútorokat és egyéb berendezési – és használati tárgyakat tervezni és elkészíteni.

A bútortervezésben és a bútorgyártásban is minden méretnek a kiindulási alapja az emberi léptékarányok.

Az emberi kéz által előállított bármely használati tárgy azzal a céllal készült, hogy magát az embert szolgálja. Ezért az ősidőkben minden mértékegység alapja az emberi végtagok méretei és azok arányai voltak.

Az ember a mai mesterségesen megalkotott „etalon” mértékek világában, (pontossága megkérdőjelezhető) még mindig gyakran használja az ujjnyi, öklömnyi, arasznyi, karnyújtásnyi, lépésnyi mérték arányokat, mivel e mértékarányok segítségével, sokkal könnyebb a mindennapi életben eligazodni.

Hogy mennyire így igaz, bizonyíték rá; még napjainkban is sok esetben, mikor az építész, a méretezett alaprajzán szereplő lakás helyiségeinek arányait és méreteit a megrendelőnek lépésben, vagy araszolással szemlélteti az építkezés helyszínén.

 

 

Nem csak, hogy ne szégyelljük, ilyen módját a léptékarányosság bemutatásának, hanem a jobb megértés érdekében, tudatosan használjuk, mint egyféle meggyőző érvet.

Olykor a milliméterek, de még a méterek sem mondanak sokat egy nem a szakmában jártas ember számára, de mindjárt más a helyzet, ha az arányokat lépésekkel próbáljuk bemutatni. Rajzokon, minden estben célszerű feltüntetni a tervezett bútor, vagy berendezési tárgy mellett a léptékarányos emberi test képének nagyságát is, mert ezzel később sok félreértésnek vehetjük el az elejét. (Kisebb tárgyak esetében, régen erre a célra a gyufásdoboz képét használták fel.)

A lakberendezőnek viszont illik ismerni az emberi test méreteit és léptékarányait, még egy kerekesszékhez kötött embertársunk kivételes helyzetében is. Továbbá illik tudni napi használati eszközeinek – valamint a tárolásukra alkalmas helyek méreteit. Tisztában kell lennie az ember; étkezési; alvási; szórakozás-pihenési szokásait szolgáló bútorok és berendezési tárgyak méreteivel és helyszükségleteivel. A helyes emberi léptékarányokhoz méretezett tér, valamint a rendeltetésnek megfelelő berendezése együttesen meghatározzák az ember térben történő mozgásszabadságát, kényelmét, hangulatát, egy szóval a közérzetét. Ez pedig legalább olyan fontos, mint a tér helyes felosztása, sorolása, megvilágítása, színezése, vagy dekorálása.

 

Tér bútor, berendezés:

 

Térrendezés művészei; építészek, belsőépítészek, de olykor még a lakberendezők is rákényszerülhetnek a különféle már megépült kisebb-nagyobb terek kiigazítására. Főleg olyankor fordulhat ez elő, mikor a berendezésre váró helyiségben kiugró pillérek, lelógó gerendák, esetleg nem derékszög alatt záródó sarkok csúfítják el a teret, teszik alkalmatlanná arra, hogy oda egy optimális bútorozási, berendezési terv készülhessen. Bármely tér lakás céljára csak akkor hasznos, ha gazdaságosan és célszerűen bútorozható. A bútorok elhelyezését és esztétikai hatásukat nem gátolja ajtó- és ablaknyílások sokasága, vagy épületgépészeti berendezések (gáz, víz és fűtéscsövek, mérőórák, stb.) nem gátolják. Tapasztalatból talán már mindenki tudja, hogy bármely lakótér megjelenési formáját a padló – falak – mennyezet (teret határoló felületek) összemetsződésének a látványából ítéljük meg a leginkább.

 

A lakóterek lehetnek magasak és alacsonyak, de lehetnek még:

 

 

 

• Kör alaprajzú, félkör, körszelet, körcikk alaprajzú,

• háromszög alaprajzú,

• négyzet, tégla, trapéz alaprajzú,

• sokszög alaprajzú.

A legkorábbi lakótérforma; kör alaprajzú. Nagy előnye állékonysága, (egyetlen sík görbítésével hozható létre) egyértelmű a határoló képessége. Biztos jelképe az összetartásnak. Az ilyen tér könnyen áttekinthető, ezért fokozza a biztonságérzetesünket, jól védhető. (gondoljunk várbástyákra) Előnye; nem lehet benne senkit sarokba szorítani.

 

 

Hátránya; fokozott bezártság érzetet kelt. (kerek alaprajzú akváriumból a hal állandóan igyekszik kitörni, míg szögletes medencében viszonylagos szabadságérzete lesz, megnyugszik) Fokozza az egymásrautaltság érzetét. A mai követelményeknek megfelelő bútorozhatósága gazdaságtalan és szinte lehetetlen benne a térleválasztás. (más helyiségek kialakítása)

Lakberendezése a kör alaprajzú tereknek talán az egyik legbonyolultabb feladat. Amennyiben mégis találkozunk ilyen feladattal úgy a rendeltetését (funkcióját) próbáljuk optimalizálni. Használjuk fel étkezőhelyiség, szalon, kártyaszoba, könyvtár, dolgozószoba, lépcsőház, vagy télikert céljára. A félkör, körszelet vagy körcikk alaprajzú terek viszonylag ritkán fordulnak elő lakóhelyiségek építészterveiben, ha mégis, akkor azok zárt terasz, télikert vagy lépcsőházi funkciót töltenek be.

 

Háromszög alaprajzú tér előfordulása sem gyakori eset az építészetben ezért leírása lakberendezési szempontból nem érdemel figyelmet.

 

 

 

 

Négyzet, téglalap alaprajú terek: mikor az ember a lakhelyét otthonának kezdte tekinteni, és alvóhelye és időjárás elleni védelme mellett nappal végzett tevékenységének is színhelyévé választotta, megkonstruálta – főzés, tisztálkodás, pihenés, vendéglátás igényei alapján – egy magasabb rendű életformát biztosító házat – melynek alaprajza ma is a legnépszerűbb megoldása a térlehatárolásnak – négyzet vagy téglalap alaprajzú lett.

 

Előnyei; jól igazodik az emberi test felépítéséhez, csökken a bezártság érzet, viszonylagos mozgásszabadságot biztosít. Benne a térelválasztás könnyen megoldható, s így jól bútorozható. Ajtók, ablakok elhelyezése egyszerű. Tetőszerkezetének felépítése nem támaszt magas technikai követelményeket. Az ilyen alaprajzú terek optikailag könnyen tágíthatok, nyújthatók, magasíthatók (falak vízszintes osztása a teret tágítja és alacsonyítja, a horizontális osztása magasítja és szűkíti).

 

Hátrányai:

• A tér bonyolult áttekinthetősége.

• Kialakul benne a biztonságérzetünk hiánya.

• Kialakulnak a sötét sarokzugok.

Lakberendezés szempontjából a négyzet- és téglaalaprajzú helyiségek a legkiválóbb terek. A ház bármely helyiségének kialakítására felhasználható. Oldalainak jól megválasztott arányaival, optimális ablaknagyságával, viszonylag nagy egybefüggő falfelületeivel könnyű feladat elé állítja a lakberendezőt.

 

Trapéz alaprajzú lakótér: a mai lakóépület tervekben viszonylag ritkán előforduló, de sajnos mégis valós probléma. Nehezen berendezhető sok fantáziát igényel. Ajánlatos a hegyes szög alatt záródó sarkok lerekesztése, kamra, ruhásszekrény, könyvespolc betervezésével, mert az így nyert derékszöges tér továbbformálása már jóval egyszerűbb feladat elé állítja a lakberendezőt.

 

 

Sokszögletű alaprajzú terek: aránylag az ilyen alaprajzú helyiségek sem gyakran fordul elő lakóépületek, még kevésbé lakások alaprajzában. Ha mégis akkor ez legtöbbször fedett terasz, vagy télikert. Lakótér berendezése esetén hasonlóan járunk el, mint a trapéz alaprajzú helyiségek esetében. A sokszögletű tér konkáv oldala, lakberendezés szempontjából talán előnyösebb, mint a konvex, de bútorozása minden estben embert próbáló feladat.

 

Bútorok és más berendezési tárgyak:

 

Legjobban kialakított belső tereket is könnyű elrontani a bútorok helytelen elhelyezésével és az épületgépészeti berendezések rossz helyre történő szerelésével. Egy helyiségnek a berendezhetőségén (bútorozáson) kívül, még olyan szabad térrel is kell, hogy rendelkezzen, mely terek a benne lakók életviteléhez szükséges szabad mozgást, vagyis magának a térnek rendeltetésszerű használatát biztosítják. A helyiség rendeltetését és az ebből fakadó feladatokat, bútorozással és más berendezési tárgyak beszerelésével lehet csak megoldani.

 

A helyiségeket rendeltetésük szerint két nagy csoportra osztjuk:

 

Lakóhelyiségek:

lakószoba – hálószoba – dolgozószoba – étkező o hall  – mozis szoba – játékszoba és a hozzájuk csatolódó más szabad területek, úgy mint: o tornác – veranda – fedett terasz – balkon és a többi.

 

Kiegészítő helyiségek:

Egészségügyi helyiségek:

vécé – fürdőszoba – szauna – tornaterem

Gazdasági helyiségek:

konyha -kamra – mosókonyha – vasalószoba – kazánház – kukatároló – garázs

– hobbiszoba – üvegház – szerszámtároló

 

Közlekedési helyiségek:

szélfogó – belépő – előszoba – folyosó – átjáró – lépcsőház – lift

Mindezen helyiségekhez rendeltetésük (funkciójuk) szerint kapcsolódnak bútorok és más berendezési tárgyak, melyek megkövetelnek bizonyos helyszükségletet ahhoz, hogy rendeltetésüknek megfelelően használhatók legyenek. A bútorok és más berendezési tárgyak mérete, valamint azok helyszükségletének ismerete, a lakberendező alapvető tudásának fontos része.

 

Bútorok és más berendezési tárgyak helyszükséglete rendeltetésük szerinti csoportosításban:

 

Mint azt már tisztáztuk, minden használati tárgynak van:

o rendeltetése (például az ágynak a fekvés, széknek az ülés, lámpának a világítás,)

o van szerkezete (például az asztalnál a láb tartja a kávát, a káva tartja az asztallapot)

o van formája, (például, gömbölyű, kocka alakú és a többit.)

Ez a három tulajdonság kölcsönhatásban áll egymással, és ha bármelyik használati tárgy elkészítésénél csak egyiket is figyelmen kívül hagyjuk, nagy árat fizetünk érte. Előfordulhat, hogy a rendeltetést alárendeljük a formának, és a drágán elkésztetett ruhaszekrényben méretezési hiba miatt nem férnek el a vállfák keresztben. De éppen ilyen hibát követünk el azzal, amikor a szerkezetet rendeljük alá a formának. Ebben az esetben ugyanis a szépnek mondott szekrény esetleg összedől, jobb esetben csak az ajtóit nem lehet majd légmentesen becsukni rajta.

 

 

A lakberendezésben a tárgyaknak rendeltetés szerinti betervezése és elkészítése megköveteli az emberi test arányrendszerének ismeretét. A szerkezet az anyagismeretet kéri számon a lakberendezőtől, míg a forma elvárja különböző korok stílusjegyeinek ismeretét, de feltételezi a jó izést, a helyes arányérzéket, valamint egyféle mértéktartó igényességet is. E témakör keretében most csak az emberi mértékarányokkal foglalkoztam, de a későbbiekben külön cikkben igyekszem majd az anyagismeret és korstílusok történetének alapismeretéről is tájékoztatást nyújtani az érdeklődők számára.

 

 

Köszönöm a figyelmüket:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerző: Horváth Tamás