Fehér és fekete szerepe a lakberendezésben

 

A lakásberendezésben a fehér és fekete falak előtt jól mutatnak az egyszerű szerkezetű és egyszerű formájú berendezési tárgyak, de hasonlóképpen az ellenkező színű – fehér térben a fekete, míg fekete térben a fehér bútorok, lakástextilek és dekorációk.

 

 

 

Napjainkban az előremutató stílusait előnyben részesítők az élet majd minden területén szeretik a szép szerkezeti megoldásokat, és a tárgyak formájának túlzásoktól mentes, egyszerű vonalvezetését kihangsúlyozni.

 

 

 

 

 

Az ilyen látványosságoknak általában a fehér és fekete, de legalább is a teljesen sötét, vagy teljesen világos háttér felel meg a legjobban. Az ilyen “színekkel” létrehozott tér összképi hatása majd minden esetben tetszetős lesz az otthonukat szépíteni akarók szemében. Ám ez csak akkor lesz igaz, ha a tér és benne minden berendezési tárgy megfelelően – kellő erősségű és minőségű fénnyel van megvilágítva.

 

 

 

 

Amíg a falak és a bútorok hideg ragyogásából fakadó hangulatot, a fehérnek tört árnyalatai, vagy azoknak tiszta fehér ‘színe” kölcsönzi, addig a fekete falak és berendezési tárgyak esetében ezt a hatást az összképébe gazdagon belekomponált csillogás; a szikrázó üvegek fénye; a fémes felületű műanyagok csillogása; fényes csempék és márványlapok fénylő ragyogása csikarja ki a szemlélőkből.

 

 

 

 

Az ilyen stílust kedvelő lakberendezők elképzelésében lehet, hogy a legnagyobb kihívást elsősorban az egyszerű formáknak a megtalálása és azok egyszerű vonalvezetésének problematikája jelenti, de azért azzal is tisztában vannak, hogy ezek a fehér és fekete falakkal dekorált tereknek és tárgyaknak az összképéből soha sem hiányozhat a ragyogás, vagyis a térben megjelenő falakról és tárgyakról visszaverődő fény kellő mértékű, de túlzásoktól mentes erőssége és minősége.

 

 

 

 

 

Ott, ahol sok az ablak és a rajtuk keresztül beáramló napfény, ahol sok az esti indirekt fény, ezek a fényes felületű anyagok és tárgyak csillogó, szikrázó felületükkel amúgy is egyféle elegáns hatást vetítenek a szürkéskékes tónusú, vagy a teljesen fekete falakkal dekorált helyiségek összképébe.

 

 

 

 

Ennek a fehér és fekete világnak a hangulatát az árnyalataikkal még tovább fokozhatjuk l. Például az egyik szobában együtt lehet csont fehér, a tejfehérrel, és a tojáshéj színével, de ugyan így a fekete esetében a grafit szürke és a fényes antracit is jól segítik egymást. A hálószobabútorok farészeinek felülete például lehet fényes, festék szórt, a dolgozószobáé lakk csiszolt, vagy fényes laminált bútorlap, és fordítva.

 

 

 

 

fehér és fekete fal semleges mivoltában, ugyan minden színnel külön – külön, de egymással is jól harmonizál, ám arra ügyeljünk, hogy a velük egy térben megjelenő bútorok, lakástextilek ás más kiegészítő tárgyak színei is harmonizáljanak egymással.

 

 

 

 

 

A fehér az a kórházi szín, melyen minden bacilus vesztét érzi, vagyis a fehér általában a tisztaság jelképe, míg a fekete az ünnepélyesség, az emelkedettebb. érzelmek kísérője. A fehér túlfolyik saját határain, vagyis terjeszkedő, távolító szín, mely még egy kis szobát is optikai csalással ugyan, de nagynak mutatja.

 

 

 

Hasonló, de mégis más a helyzet a fekete falak és tárgyak esetében.

A fekete karcsúsít, szűkíti a teret. Előreveti magától a nálánál világosabb színű előtte álló tárgyakat.

A fekete, mint már szó volt róla. éppen, hogy szűkíti a teret, de egyben ünnepélyességet, egyfajta extravagáns eleganciát is biztosít a számára. A fekete falakkal dekorált térben a puritánság szoba sem jöhet, hiszen benne a csillogás, vagyis a tárgyakról visszaverődő és szétszóródó fények olyan eleganciát kölcsönöznek az ilyen térnek, hogy a legmagasabb, legkényesebb esztétikai élményt is képes maradéktalanul kiszolgálni.

 

 

 

 

Vannak, akik a fehér, vagy a fekete lakásberendezési kép összhatásától visszariadnak. De miért is?

A fehérben, de a feketében is elméletben minden szín bennfoglaltatik. Miért kellene akkor a fehér, vagy akár a fekete falaktól, berendezési tárgyaktól bárkit is eltántorítani, lebeszélni? – kérdezhetik a technikai beállítottságú „extravagáns” stílust kedvelő lakásberendezők?

Ahány állítás, annyi ellenvetés és annyi kiállás az ilyen fehér és fekete lakásberendezési és dekorálási elképzelések ellen és mellette.

 

 

 

 

A már széltében – ¬hosszában megtapasztalt példák határozott tanulságokkal szolgálnak:

Ellene szól:

• A fehér és fekete fal és berendezi tárgyak nem elég líraiak, nem olcsók és nem is célszerűek. Fal esetében, ha tartósan, vagyis többszörösen kívánjuk majd átfesteni, de legyen az csak tapétázva, hogy újból kifogástalan legyen, nagyon költséges a felújítása.

• Az ilyen fehér és fekete falakat és tárgyakat, sokkal gyakrabban kell felújítani, mint a színeseket. A fehér ugyanis kisárgul, míg a fekete kifakul és fényét veszíti.

• A fehér szoba bizonyára nagyobbnak látszik, mint egy ugyan-ekkora színes szoba. Ám ez csupán szemfényvesztés, mert sem több szék, sem hosszabb asztal nem fér el egy fehér falakkal határolt helyiségben, mint egy ugyanakkora, színes – nap sárgára festett falú szobában.

(A feketénél is így igaz, csak fordított arányban)

 

 

 

 

• A fehér fal ragyogó felület, mely a nappali és az esti fényt tökéletesen visszaveri melynek következtében világosabb lesz a tér. De vajon egy lágy rózsaszín vagy egy kanárisárga festés nem ugyanazt eredményezi?

(A feketénél is így igaz, csak fordított arányban)

• Egy fekete fal esetében jóval költségesebb a világításának megtervezése és kiépítése, mint egy világosabb, színes szoba estén.

 

 

 

 

És mégis a fehér és fekete szoba olykor puritán hangulatával, másszor meg csillogó – villogó ragyogásával ismét divatos a fiataljaink otthonában.

Az alapvető különbség a fehéret – feketét és színeket kedvelők közt ott van, hogy az egyik fél merőben technikai, vagyis a racionálisabb megoldásokat, kedveli és keresi l, míg a színes teret és berendezéseket kedvelők egy csomó lelki tényezőt is számításba vesznek amikor az otthonuk berendezését és annak összképét megtervezik.

 

 

 

 

A képek alapján úgy is kiderül: „kinek a pap, kinek a papné”, ahogy a humoros magyar népi éca tarja.

 

De figyelem! Egy otthon berendezésének az összképe soha ne legyen, az épen uralkodó divat tárgya. A divat egy mulandó „hóbort”, míg az otthonunk hangulata épülésünket, pihenésünket, támaszunkat szolgáló állandó érzelmi kötöttségünk.

 

 

 

Köszönöm a figyelmüket: Horváth Tamás

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots