Képek, márciusi ifjaink korából

 

Sokat és sokszor foglalkoztunk már a reformkor – vagy, ahogy elődeink nevezték a táblabírák korának – polgári ízlésvilágával és ezen belül is e kor lakberendezési szokásaival. De talán még soha nem volt annyira szükségünk szépanyáink lakáskultúrájának és életmódjának megismerésére, mint napjainkban.

A XIX. század a jobbágyság felszabadításával és a kapitalista gazdasági rend kibontakozásával s ezek következtében meginduló polgárosodásával telik. Nagyon is hasonló módon, ahogy az napjainkban is történik a mai Magyarországon. A baj csupán az, hogy közben, közel két évszázaddal idősebbek lettünk és az akkori biedermeier életforma újbóli felmelegítése, melyre – legyünk őszinték – manapság is sokan vevők lennének, már nem tudna magával egyéb hasznot hozni, mint egyfajta áporodott múzeumi levegőt, abból pedig már több is van a kelleténél.

Ezek után joggal kérdezhetnék? Akkor meg, minek ez a nagy buzgalom e kor bemutatásában? Félreértés ne essék, én nem visszamutogatni, vagy nosztalgiázni kívánok a jegyzetemmel, éppen ellenkezőleg, sokkal inkább e kor lakberendezésének jó és rossz példáin keresztül szeretnék leendő lakberendezőiknek rámutatni bizonyos buktatókra, de ugyanakkor a helyes útra is.

 

 

 

Szokták mondani: Akinek van múltja, annak van jelene, de aki rendelkezik mind kettővel, annak a jövője is biztos, mert így lesz majd a „felépítményhez” biztos alapja is.

Erre az újabb kérdés, és ez is jogos. Hiszen most is tanítanak stílus – és kórtörténelmet, az, tán nem elég? Bizonyos tekintetben még sok is, bizonyos tekintetben meg nagyon is kevés.

 

 

 

 

Ha vennénk a fáradságot, s a történelem kulcslukján át belesnénk szépanyáink otthonaiba – akár csak a kor iróninak vagy képzőművészeinek segítségével – röpke pár év, s gyermekeinkkel szégyenkezve versengenénk kikapcsolni, az oly nagy nézettségnek örvendő kereskedelmi tévécsatornákon sugárzott, butábbnál is butább, „celeb-gyártó” műsorokat.

 

 

 

 

Tudom, ma sokan állítják, hogy a XIX. századi Magyarország levendulaillatos, bokrétás, negédesen „biederes” világa is giccses volt. Talán van is benne valami igazság, de egyet soha ne felejtsünk el, szépanyáink és szépapáink nem egy elavult társadalmi és gazdasági rendet melegítettek fel és majmolták annak ember, haza és nemzetellenes, elavult erkölcsi és viselkedési formáit, ők bizony egy soha még meg nem tapasztalt, új gazdasági világrend kialakításán munkálkodtak az akkori legjobb tudásukkal és önzetlen hazaszeretetükkel.

 

 

Engedjék meg tehát, hogy szépanyáink kulcslukjain át, e régi, de eredményekben gazdag és szép világba – természetesen csak is Önökkel közösen – most 2019. Március Idusán, vagyis a dicsőséges 1848. Március 15 -nek ünnepnapján, bekukucskáljunk a Márciusi Ifjaink akkori világába.

 

 

 

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Szerző: Tamás Horváth

Szólj hozzá Te is!

slots