Mindenki másképp csinálja – I. rész (színekről általában,)

Ennek a jól ismert magyar dalszövegnek akkor értettem meg igazán mély mondanivalóját, amikor Jack Morrison államokbeli lakberendező barátommal, New York egyik leglátványosabb bútor áruházában nézelődtem. Jack időt sem hagyva a bámészkodásra szinte azonnal megkérdezte.

– Nálatok talán más a menő?

Hirtelenjében nem is tudom mit feleltem. De arra határozottan emlékszem, hogy miközben a kiállított hálószoba enteriőrök látványának sokaságát igyekeztem emlékezetem fiókjaiba begyömöszölni, állandóan az LGT együttes nótájának fülbemászó refrénje zakatolt a fülemben: „Mindenki másképp csinálja.”

Nehezen szabadultam szövegtől és dallamtól, de Jack kérdése válaszra várt, s ő ezt egy jókora oldalba lökéssel tudatomra is adta.

A taszajtástól hamar visszahuppantam a bútorok való világába s valami olyasféléket mondhattam: „Hát nem egészen ilyen. Majdnem… Hasonló… Talán… A színek ami…, és mondtam, mondtam, de valójában fogalmam sem volt, mit is illett volna válaszolni.

Hiszen mégis csak a világ legnagyobb hatalmának, legfényűzőbb városában, legnagyszerűbb lakberendezési kínálatát bámulom.

Passz! Feladom, de tudtam, hogy a barátom úgysem hagyja ennyiben.

Tudod mit? – vágtam közbe, mielőtt észrevehette volna zavaromat – inkább te mondd el az olvasóinknak, hogy amit itt látunk hálószobákat, milyen vezérlőelvek alapján lettek összeválogatva?

Jack ahelyett, hogy egy szót is ejtett volna a vezérlőelvekről, a közelünkben álló ingyenes Cola automatából két nagy pohár jeges lével feltankolva, egy előadóterem ajtajához vonszolt.

A terembe belépve egy csinos áruházi egyenruhás hölgy – később, mint megtudtam lakberendező – mintegy 40-50 fős hallgatóságnak magyarázott az amerikai lakberendezési stílusokról, valamint az anyagok, formák és színek szükséges összhangjáról. Érdekes volt.

Amit hallottam ezennel továbbadom, annyi változtatással, hogy az amerikai ízlésről és formavilágról szóló részt inkább képek formájában igyekszem Önök elé tárni, mint sem leírni.

Milyen alapon válasszunk színeket?

Tette fel a kérdést az előadó hölgy, de válaszra sem várva rögtön újabb kérdéseket fogalmazott meg a hallgatósága felé.

Tudja valaki Önök közül mi az, hogy színharmónia és mit jelent az a szó, hogy színkontraszt?

Néhányan próbálkoztak egy-egy rövid válaszadással, de olyan megjegyzést is lehetett hallani miszerint; „azért jöttünk ide, hogy megtudjuk.”

Nos, kezdte kedves mosolyával a kolléganő, akkor Önök bizony jó helyen járnak, mert én mindent elmondok a színekről, amit csak tudni szeretnének, (kisebb taps a hallgatóság soraiból.)

Tehát kezdjük onnan, hogy a színeket általában két csoportra osztjuk. Úgymint meleg és hideg színekre. Meleg színek a SÁRGA – VÖRÖS és azok keverékei, míg a hideg színek: a KÉK – ZÖLD – VIOLA (LILA) és keverékeik

Izgatott hangon egy fiatal lány szólt közbe, miután jó nagyot kortyolt a colájából:

– Hát a fehér és a fekete az nem szín? Azokat hová soroljuk?

Az előadó továbbra is bájos mosollyal az arcán, anélkül hogy zokon vette volna előadásának megzavarását, folytatta.

– A fehér és a fekete a színek összességét tömörítik, koncentrálják magukban. A valóságban teljesen fekete és teljesen fehér – legalábbis nálunk a Földön – nem létezik.

Kicsit várt, majd tovább fűzte a gondolatot.

– A fehér és fekete színek segítsége nélkül nem tudnánk világos vagy sötét színeket létrehozni. Hiányuk esetén minden tárgy és élőlény síknak látszana, mint a gyermekrajzokon az ábrák általában. Tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy e két szín nélkül nem ismerhetnénk a dimenziókat és a Földünk is csak egy olyan lapos korongnak tűnne, mint ahogyan azt az ókori tudósok is elképzelték.

A meleg színek és keverék színeik harmonikusan illeszkednek egymáshoz, éppen úgy, mint a hideg színek és azok kevert színei. Azonban az összes hideg az összes meleg színnel ellentétet, idegen szóval kontrasztot alkotnak. A legerősebb ilyen kontraszt a piros és a zöld szín ellentéte.

Nem véletlen, hogy a világon szinte mindenhol a tiltást és megengedés fogalmát e két színnel azonosítják, mert párban ők a legfeltűnőbbek. Gondoljunk csak a közlekedési lámpákra.

A hallgatóság soraiból jövő halk egyetértés zaja zavarta meg ismét a terem csendjét.

– Az életben az már egyéni megítélés kérdése – mondta tovább a kolléganő – hogy inkább az erős ellentétes színösszeállításokat, az éles színkontrasztokat vagy éppen a barátságosabb, harmonikusabb színpárosításokat részesítjük előnyben. Lakberendezésben ez egy nagyon fontos szempont.

Azok ugyanis, akik az otthonukban csupán csak a divatot követik és nem az ízlésüknek megfelelő színekkel veszi körül magukat, csupán azért, hogy a barátaik előtt naprakésznek és “modernnek” tűnjenek, bizony könnyen megbánhatják. Az ilyen módon berendezett lakásból, bizony, ha eltávoznak a vendégek, nagyon egyedül tud maradni a lakója.Az  ugyanis nem az ő világa, nem az ő otthona, az a lakáskép csak a magazinok színes oldaláról lelopott divatos elképzelés.

Horváth Tamás

Szerző: Horváth Tamás