Optikai csalódások I. rész

 

“Látjuk, nem látjuk, na látjuk.”Nem létezik lakberendező, aki tervezői munkája során még sohasem találkozózott az optikai csalódások okozta torzítás problémájával.  Hogyan jön létre? Miért zavarhatja, vagy éppen segítheti a valós összkép hangulati hatását?

 

 

A lakberendezés három fő kritériuma a funkció, a szerkezet, és a forma. Ezek a fogalmak kölcsönhatásban állnak egymással és egyik szerepe sem rendelhető büntetlenül a másik kettő fölé, vagy éppen alá. (Egy rosszul szerkesztett szék hiába tetszetős formailag, ha az összetörik, mikor ráülnek.) Bármely tér, vagy berendezés akkor funkcionál tökéletesen, ha az, az emberi arányok figyelembevételével, megfelelő anyagokból és sziklakerttel, s megfelelő formával kerül kialakításra. Mindezeknek a kívánalmaknak az elérése, szinte lehetetlen a színek helytelen megválasztása, valamint a természetes és mesterséges megvilágítás elégtelensége esetén.

 

 

 

 

Amikor már úgy gondoljuk, hogy minden követelményt figyelembe véve elkészítettük álmaink otthonának  lakberendezési terveit , közbeszólhat a megvalósítás során  egy olyan általunk, addig figyelemre sem méltatott  jelenség, mely a legtöbb esetben, a már papírra vetett s jóváhagyott berendezés képét  egy csapásra el értéktelenné teheti

Ez a „fura” jelenség nem más, mint az optikai csalódások, okozta térbeli és színbeli torzítások okozta megtévesztő hatások.

 

Ne higgyen a szemének, mind két átló egyenlő hosszúságú!

 

A torzulás fizikai jelenségeiből fakadó valós problémákra a tervezői munkánk során kellő figyelmet kell fordítanunk. Ellenkező estben a papíron csodásan mutató elképzeléseink könnyen köddé válhatnak. Ám azt is tudnunk kel, hogy ezek a „fura” jelenségek nem csak leronthatják, de segíthetik is a tervezői elképzeléseinket.

Segítségükkel – kevésbé jó adottságú lakóterekből is hangulatos, barátságos otthont varázsolhatunk.

 

 

A vízszintes csíkozású falfelület széthúzza a teret, míg a függőleges megemeli.

 

Agyunk begyakorlottsága, beidegzettsége, mozgási és egyensúlyközpontja, az emlékezet, stb. visszahat bizonyos ingerek felvételére és feldolgozására. Így a térbeliség, a térbeli irányok, és arányok korábbi beidegzettsége módosíthatják a bennünk keletkező képet. Ha erősen vízszintesen tagolunk, pl. egy belső teret, akkor ebben az adott irányban kitágul.

 

 

 

 

A tér tagoltsága becsapja az agyunkat és olyan képet láttat velünk, amely eltér a valóságtól. Néha az agyunk ellentmondó üzeneteket kap a szemünkön keresztül, és ha ezek az üzenetek ellentmondanak egymásnak, legtöbb esetben optikai csalódásnak leszünk az áldozatai.

 

 

Hogyan is működik a szemünk?

 

1. Szivárványhártya: izmos korong, szabályozza a pupilla méretét, és meghatározza szemünk színét.

2. Szemlencse: átlátszó izom, alakváltozással segíti elő, hogy a fény éles képet vetítsen a szem hátsó falára.

3. Látóideg: idegszálak kötege. Ezeken keresztül áramlanak az agyba az üzenetek és vissza.

 

 

 

4. Ideghártya: (retina) belülről borítja a szemfalat. Fényérzékeny idegvégződéseket, csapokat, és pálcikákat tartalmaz. Csapok: a szem olyan sejtjei, amelyek a színes képet hozzák létre. Pálcikák: a szemnek olyan sejtjei, amelyek a szürke árnyalatokból hoznak létre képet.

5. Vakfolt: a látóideg itt fut be az ideghártyába

6. Szaruhártya: átlátszó külső burok, védi a szemet.

7. Pupilla: (szembogár) ezen a nyíláson át hatol a szembe a fény.

Szemünk ideghártyájában elhelyezkedő csapok és pálcikák idegei üzeneteket hoznak létre. Ezek az üzenetek a látóidegen futnak keresztül. Egy részük a mozgásra vonatkozik, más részük a dolgok megjelenésére, többek között a színek felismerésére. Agyunk mindezeket az ismereteket összerendezi, és segítségükkel teljes képet alkot mindarról, amit látunk.

 

 

 

Csalás és ámítás?

 

 Ön szerint, melyik függőleges vonal hosszabb?

Mind két vonal egyenlő hosszú. Ön egy méretcsalódás áldozata, amely akkor jön létre, ha a háttér – vagy maga a kép – helytelenül emlékeztet bennünket valami más, hasonló dologra.

 

 

Ön szerint melyik vonal hosszabb?

 

 

 

 

Mindkét esetben a piros és a kék vonal is egyenlő hosszúságú. Az épület hozzánk közelebb eső éle a valóságban mindig magasabbnak látszik, de az agyunkba beidegződött kép szerint az épületek négy sarka egyforma magas, ezért a látott él magasságát az agyunk automatikusan megrövidíti. A második esetben egy szoba legtávolabbi sarkát véljük látni. Az agyunkban itt is az a kép rögzült, ahol a szobának mind a négy sarka egyforma magas, ezért a látható, hátsó él magasságát az agyunk, jelen esetben is, automatikusan megnyújtja.

 

 

 

Ön szerint melyek az egyenlő hosszúságú vonalak?

 

 

 

A piros és a kék, és ugyancsak a zöld és a sárga vonalak is egyenlő hosszúságúak. Ha egy vonal végeit körbezárjuk, a vonal rövidebbnek fog látszani.

 

Magasabb, mint szélesebb?

 

 

 

Két azonos hosszúságú alakzat közül a függőlegest nagyobbnak érezzük. Ez is optikai csalódás.

 

 

 

Általában túlbecsüljük a tárgyak magasságát, és legtöbbször alábecsüljük szélességüket. Mindkét példánál a magasság és a szélesség megegyezik.

És mit tapasztalunk egy adott alapterület felosztása esetén?

 

 

Ha egy formát bonyolultan felosztunk, az kisebbnek tűnhet, mint a felosztatlan.

 

Ha több kisebb forma között egyetlen nagyobb szerepel, jóval nagyobbnak fog látszani, mintha ugyanezt nagyok közé helyeznénk. tűnik.

 

 

 

Horváth Tamás

horvath.t@lakberendezes.hu

Kapcsolódó cikk: Optikai csalódások II. rész

 

Szerző: Horváth Tamás